Nem szeretnénk vitát nyitni arról, hogy a paleo egészséges-e vagy sem, hogy az ősemberek szopogattak-e kókusztejes fagylaltot, és esténként magkenyérrel nyomták-e magukba a mamutzsírt,inkább mutatnánk egy könyvet. A Paleolit fogyókúra hedonistáknak címet viselő könyv alig fél évvel az első után jelent meg.
A szerző, Posta Renáta jó érzékkel ismerte fel, mire vágyik az ember. Fogyókúra hedonista módra? A címlapon egy csokival leöntött fagylalt? No more csirke, rizs, saláta? Ez a hülyének is megéri, gondolhatnánk, annak ellenére, hogy a paleósok állandóan hangoztatják, hogy ez nem kúra, hanem életforma, de lépjünk túl az apróságokon. Mindenesetre Postának másodszorra is sikerült 217 oldalt írnia arról, amit előtte már jó sokan - és egyszer már ő maga is - megtettek: a paleolit étkezésről.
Maga a „kúra" leírása mindössze 38 oldal, de elég jó dolgokat ígér. Annyit ehetünk, amennyit akarunk, nincs jojóeffektus, nem kell kalóriát számolgatni, nem mintha nem olvastunk volna már ilyet a 90 naposnál, vagy éppen a Testkontrollban.
A módszert jobban megvizsgálva kiderül, nagyjából az a lényege, hogy el kell hagyni a szénhidrátokat, helyette jöhet a fehérje és a zsír dögivel, de inkább a fehérje. Azért vannak kételyeink, hogy a gyümölcsök elhagyása mennyire jó dolog, bár az kétségtelen, hogy ha gyakorlatilag redukáljuk a szénhidrátokat, akkor biztosan fogyni fogunk, ezt ismerte fel Atkins doktor is annak idején.
Vannak persze kivételek, az állati zsírok, a tepertő, a szalonna és a kolbász nem megengedett, ami érthető is lenne, ha az ugyanolyan tápanyagértékekkel bíró szalámi is tiltva lenne.
A kúra első három napján csak fehérjét viszünk be a szervezetünkbe (ld. Dukan diéta első pár napja), aztán jöhetnek az alacsony glikémiás értékkel bíró zöldségek, majd kb. két hét után az édességek is, persze paleósan, cukor és tejtermékek nélkül. Mivel a rendszerre gyakorlatilag egy ipar épült, ezért sok helyen lehet baromi sok pénzt ott hagyni a paleo maglisztekre, cukorhelyettesítőkre, vagy épp tojásból készült túróra.
Szerencsére Posta, aki a saját történetét is megírja a könyvében, kevés drága alapanyagot használ, ráadásul kedvesen, hozzáértően és hülyebiztosan magyarázza el, hogyan és mit kell fogyasztani. Bár szerintünk teljesen értelmetlen a Himalája só beszerzése, az eritrit helyett pedig találni jóval olcsóbb cukorhelyettesítőt, de ez legyen az egyetlen negatívuma a könyvnek. Sajnos nem csak ez az.
Folyamatosan az az érzésünk, hogy a kiadó vagy a szerző megpróbált még egy bőrt lehúzni ugyanarról, hisz előző könyvébe, a Paleolit konyha hedonistáknak - Tartós karcsúság és egészség koplalás nélkülbe gyakorlatilag ugyanez került, kissé kevesebb megszorítással. Persze, ha én lennék a kiadó, és látnám mekkora hype az itthon leginkább Szendi Gábor fémjelezte étkezési irányzat, én is megpróbálnék annyit kaszálni, amennyit csak lehet, és Posta Renátát sem ítélem el azért, hogy talált egy felületet, ahol publikálhatja az általa jónak talált módszert, ráadásul még keresett is vele.
Végülis, a pénzünkért kapunk egy csomó szép fotót (Siményi Gergely) tartalmazó szakácskönyvet számos recepttel, egy 30 napos étrenddel, amely viszonylag megengedő, és betartható, és némi reményt, hogy tényleg létezik hatásos módszer a fogyásra. Ha pedig nagyon belemerülne, azon kaphatja magát pár hét múlva, hogy azon vitatkozik, paleo-e a kovászos uborka, vagy mi a helyzet a kapribogyóval, ellentétben a szuperpaleo olivával.
