Hat jó tipp kínos csönd esetére

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Egy brit life coach tanácsai arra az esetre, ha egy beszélgetés feszélyezett hallgatásba fullad. Önnel is előfordult már? Akkor olvassa el ezt!

A Ponyvaregény című filmben van egy jelenet, amiben Uma Thurman és John Travolta egy bárban beszélgetnek, és hirtelen egyiküknek sem jut eszébe semmi, amit mondhatna, így egy rövid időre kínos csönd áll be. Nem túl jó érzés az ilyesmi, de előfordul: egyszer csak idejekorán, magától vége szakad egy beszélgetésnek. „Nem utálod ezt?” – kérdezi Thurman (Mia Wallace). „Mit?” – kérdez vissza John Travolta (Vincent Vega). „A kínos csöndeket” – válaszolja a gengszterfeleség. Mia Wallace és Vincent Vega sem tudja, miért, de tény, hogy bizonyos szituációkban úgy érezzük: ha együtt vagyunk valakivel, akkor muszáj beszélgetni az illetővel, különben kényelmetlenné válik helyzet.

Azonban ha valamit kötelezően kell csinálni, az stresszt idéz elő, és stresszhelyzetben sokkal nehezebb könnyednek és természetesnek lenni – márpedig egy jópofa csevejhez pont erre lenne szükség. Így aztán beáll a kínos csönd, mint a Ponyvaregényben. Ön is utálja, amikor ez történik? Akkor olvasson tovább és fontolja meg egy brit life coach, Jo Painter tanácsait, amiket a Life Coach Directory oldalán tett közzé. Hat van belőlük, és nagyon hasznosak lehetnek azoknak, akik néha lefagynak egy beszélgetés kellős közepén. Nézzük őket sorban.

1. Ne riadjon vissza a klisés kérdésektől! – Az egyik legnehezebb ilyen szituáció egy első randi, amikor az ember ismerkedik a másikkal, és szeretné a lehető legjobb oldalát mutatni, ám egyszer csak jön a kínos csönd. Az embernek gyakran ilyenkor csak teljesen klisés kérdések jutnak az eszébe, olyanok, hogy mondjuk „hol dolgozol?” vagy „mi a hobbid?”. A szakértő azt mondja, nem baj, ha elcsépeltnek vagy bénának érezzük a kérdésünket, tegyük fel nyugodtan, még mindig jobb, mint a hallgatás. Főleg egy ismerkedési szituációban ne féljünk kérdezni a másiktól, hiszen pontosan azért vagyunk ott, hogy ezeket a részleteket megtudjuk beszélgetőpartnerünkről. Egy-egy ilyen kérdés jól tovább tudja gördíteni a megakadt beszélgetést.

2. Ne gondolja túl, hogy mit mondjon! – Ha már tudatosítottuk, hogy az elvileg elcsépeltnek tűnő kérdések nagyon is jól jöhetnek kínos csönd esetén, érdemes abba is belegondolni, hogy általában sem jó túlságosan sokáig tervezgetni, mit is fogunk mondani. A lényeg, hogy ne cenzúrázza saját magát. Ha eszébe jut valami, amit szívesen elmesélne, mondja el nyugodtan, és ne kezdjen el azon filózni, hogy a másiknak ez a sztori talán uncsi lesz, vagy esetleg nem fogja tudni elég viccesen előadni, vagy mi van, ha a másik valami rosszat fog gondolni önről, ha elmondja.

3. Ne hagyja kalandozni a figyelmét! – Előfordul az emberrel, hogy egy beszélgetés közben elveszti a fonalat, esetleg mert megzavarja valami a környezetében vagy egyszerűen csak eszébe jut valami fontos. Vigyázni kell erre, mert ilyenkor a legnagyobb a veszélye, hogy beáll ez a bizonyos kínos csönd, hiszen amikor a másik egyszer csak befejezi a mondandóját, önnek fogalma sem lesz, miről volt szó addig, és így nyilván nem tud majd reagálni rá. Úgyhogy ha egy olyan szituációban van, ahol ciki lenne hosszasan hallgatni, fókuszáljon tudatosan a másikra, illetve arra, hogy ő éppen mit mond. Ha azon kapja magát, hogy elkalandozott a figyelme, ne hagyja gondolatait még jobban elvágtázni, hanem koncentráljon újra tudatosan a másikra. A szakértő ezt nem említi, de ilyenkor megoldás lehet az is, ha udvariasan félbeszakítja beszélgetőpartnerét, és elnézést kérve felhívja az ő figyelmét is arra a valamire, ami miatt nem tudott koncentrálni. Ha valamiért nem figyelt a másikra hosszabb ideig, mindenképpen az a legrosszabb taktika, ha sunnyog, és reménykedik, a másik nem veszi majd észre, hogy ön azt se tudja, miről van szó. Az ilyesmiből lehetnek a legdurvább beégések.

4. Kerülje az eldöntendő kérdéseket! – Ha beáll a kínos csönd, ne egy olyan kérdéssel folytassa, mint például „tetszik ez a hely?” vagy „szereted a munkádat?”. Ha már úgyis megfagyott a levegő, simán lehet, hogy zavarában a másik erre csak annyit fog mondani, hogy „aha”, és feszenghetnek tovább mind a ketten néma csendben. Eldöntendő kérdések helyett inkább úgy próbáljon kérdezni, hogy az kifejtősebb választ feltételezzen: pl. „milyen helyekre szoktál beülni?” vagy „mit szeretsz a legjobban a munkádban?”

5. Mondja ki, hogy kínos! – Ha ön feszeng, valószínűleg ezt a másik is érzi, sőt, nem kizárt, hogy ő is feszélyezve érzi magát. A szakértő szerint ilyenkor is az őszinteség a legjobb politika, azaz nevezzük nevén a gyereket és utaljunk rá valamilyen könnyed-humoros formában, hogy megakadt a beszélgetés. Pont ezt teszi egyébként Uma Thurman karaktere is a Ponyvaregény fent idézett jelenetében. A profi tanácsadó nem teszi hozzá, de talán érdemes megjegyezni, hogy bár ezzel egyrészt máris megtörtük a csendet, nem mindegy, hogyan utalunk a kínos helyzetre. Tehát ahelyett, hogy csak még kínosabbá tenné a helyzetet saját maga ócsárlásával („tudtam, hogy ez lesz, rögtön hülyét csinálok magamból”), inkább valami ilyesmivel utaljon a kínos csöndre:„ugye milyen nehéz tud lenni néha egy egyszerű beszélgetés is?” (Hát még a nagyon fontos beszélgetések!). De akár azt is elmesélheti, ha eszébe jut (reméljük, eszébe fog), hogy olvasta ezt a posztot, és máris diskurálhatnak tovább, például arról, betartják-e a tanácsadócikkek tippjeit.

6. Gyakoroljon! – És az utolsó: ha egyszer-kétszer kínos csöndbe fullad egy-egy beszélgetése, ne ijedjen meg! Ez egyszerűen jel, hogy a csevegést önnek még gyakorolnia kell, ez is egy ugyanolyan képesség, mint a biciklizés vagy az angoltudás. Van, aki könnyebben ráérez, van, aki nehezebben, de meg lehet tanulni, csak gyakorolni kell. Ha legközelebb alkalma adódik pl. idegennel beszélgetni, ne meneküljön el a kínos csöndektől tartva, hanem ugorjon fejest a dologba! Legközelebb már biztos jobban fog menni.