Vagy mégsem? A vega kutyák kedvence az uborka, de imádják a csicseriborsót és a barna rizst is. Ja, és tudta, hogy a csoki valójában méreg az ebnek?
Vegetáriánusnak lenni nem könnyű. Nem azért, mert nincs mivel pótolni a fehérjét, és nem is azért, mert ha étterembe megyünk, nincs mit választanunk. Sokkal inkább azért, mert rengeteg kérdésre kell válaszolnunk, ásítozás nélkül kell megállnunk, hogy végighallgassuk a sokadik „dehát eredendően húsevő fogazatunk van” álláspontot, és mert minden egyes döntésünket meg fogja kérdőjelezni valaki – ha más nem, egy másik vegetáriánus.
A bosszantó vegák támadása
Ezen a ponton tartozom egy vallomással: igen, tudom, hogy mi vegetáriánusok, vegánok tudunk idegesítőek lenni. Talán közülünk sokan kéretlenül szólnak bele mások étkezési szokásaiba, és olyan is akad köztünk, akinek senki sem elég vegán – mert mondjuk szed gyógyszert, amit állatokon teszteltek, vagy mert hajlandó elfogyasztani egy „tejet is feldolgozó üzemben készült” címkés csokit. Néha olyan komoly viták tudnak kialakulni egy-egy vegán fórumon, hogy eszembe jut: azért az állatok mellett egymást, embereket is kéne szeretnünk. Azért szavalok ilyen hosszasam bevezetőként, mert az ominózus „hogyan etessük a kutyát” kérdés is épp ilyen: alaposan megosztja még a vegetáriánusokat is. Nemrégiben egy vegán Facebook-csoportban konkrét anyázás alakult ki, amiért egyesek arra jutottak, hogy a kutya (még egy palotapincsi is) a farkas közeli rokona, mások szerint pedig minden szoktatás és nevelés kérdése. Hiszen ha mi magunk elegendő tápanyaghoz jutunk a növényi táplálkozásból, miért ne lehetne egy kutya is tisztán vegán?
Nem vásárolunk állattetemet tartalmazó termékeket
Bár az embereknek millió és egy okuk van arra, hogy vegánnak álljanak, azért érdemes tisztában lenni vele, hogy többnyire állatjogi ideológiák vezérelnek minket. Persze, mindig akad, aki egészségi okokból vált tejtermékről mandula-, rizs- vagy szójatejre, és nyilván előfordul, hogy valakit egyfajta trendként érdekel a veganizmus, és még csak ismerkedik vele. Ám a meggyőződéses vegánok számára egész egyszerűen elképzelhetetlen, hogy húsalapú élelmiszert vásároljanak – hiszen ezzel éppen úgy támogatják a nagyüzemi állattartást és a vágóhidakat, mintha ők maguk fogyasztanának húst. A hardcore vegánok nem viselnek bőrt és gyapjút, így tiltakozva az állatok kihasználása ellen. Hogyan is engedhetnék meg maguknak akkor azt, hogy húst vásároljanak a kutyájuknak? Gyakran találkozunk negatív véleménnyel, mely szerint egy vegán ne fogadjon be kutyát, ha egyszer nem akarja hússal etetni, ám egyrészt sokan közülünk még húsevő korunkban fogadunk be állatot, másrészt pedig rengeteg vegánnak, sőt nem vegánnak is meggyőződése, hogy a kutya valójában remekül elvan gabona, zöldség és hüvelyes alapú tápanyaggal.
Akarja, hogy sokáig éljen a kutyája?
Olyannyira, hogy a neten tucatszámra lelhetők fel a sikersztorik, amik rekord kort megélt vega kutyákról mesélnek. Egy Bramble nevű terelőkutya – aki huszonöt évet élt makkegészségesen – minden idők egyik legidősebb ebmatuzsáleme volt. A kutyus gazdája, Anne Heritage saját könyvében mesél Bramble diétájáról, amely friss, csakis helyi termesztésű zöldségekből, rizsből, különféle lencsékből, és élesztőkivonatból állt – ez utóbbi a B12 vitamin pótlására szolgál. A vitamin pótlására pedig minden vegánnak szüksége van valamilyen módon (nemcsak kutyáknak, nekünk, embereknek is). Rengeteg csodálatos felépülésről szóló történetet is olvashatunk beteg kutyusokról, akiket a vegán étkezés gyógyított meg, és a belterjes kutyatenyészet miatt sokak szerint korai halálra ítélt állatok számára is élethosszabbító lehet az állati származékok elhagyása – már csak azért is, mert bár sokan jutalmazzák sajttal vagy túróval a kutyusaikat, valójában a laktóz és a tehéntej úgy általában szó szerint méreg az ebnek.
Vigyázat, méreg!
Persze fontos tudni, hogy nem lehet bármilyen zöldséget rátukmálni a kutyára – egyrészt, mert ahogy köztünk, emberek közt is van, aki mondjuk nem szereti a káposztát vagy a zöldalmát, másrészt pedig mert bizonyos zöldségek nem is tesznek jót az ebnek. A hagyma, fokhagyma, makadámdió, szerecsendió, mazsola és szőlő, avokádó, és brokkoli, szilva és barack mind-mind kerülendő. A kenyér és egyéb tésztafélék szintén csak elővigyázatosan, kis mennyiségben adhatóak kutyáknak – a gluténnal úgy általánosságban nem teszünk jót nekik. Rengeteg kutya azért vakarózik vagy dobja ki a taccsot rendszeresen, mert a gazdái kenyérsarkakat dobálnak neki, mit sem sejtve, hogy az állat szó szerint allergiás a búzafehérjére. Bár írhatnám, hogy „mondanom sem kell”, de sajnos muszáj: a csokoládé, és általában véve minden édesség szintén tiltólistás, ezért bármilyen cuki trükköt ugrik is meg a kutya, inkább egy falat uborkával jutalmazzuk a csokis keksz helyett. Igen, meg fogja enni. Merthogy a listának van másik fele is, amin az állatorvosok által is kimondottan ajánlott zöldségek és gyümölcsök állnak.
Egészséges gazdi, egészséges kutya
Ezek, a teljesség igénye nélkül: az uborka, káposzta, spenót, főtt burgonya és édesburgonya, sütőtök, körte, alma, sárgadinnye mind-mind kutyakedvencek. A szakértők extra tippként az Omega 3-ban gazdag lenmagot ajánlják, amely finomra őröve, rizsbe keverve igazi energiabomba, és az emésztésnek is jót tesz. Ezen a ponton persze lehet kötekedni, hogy „amit még magamnak se veszek meg, miért venném meg a kutyámnak”, meg hogy „kinek van ideje főzni a kutyájára”. Szóval igen, lehet kötekedni, de felesleges – alap, hogy aki vegán, az gondoskodik magáról, és kötelessége gondosan felépített étrendet követni. Úgy nem lehet vegánnak lenni, hogy az ember tésztát eszik kenyérrel. A főzésnek egy ponton az élet részévé kell válnia – másként örök életünkre arra leszünk utalva, hogy mások által összerakott, drága, sokszor bizonytalan eredetű kajákat fogyasszunk. És az egy dolog, hogy mi, emberek megesszük az E-számokban gazdag tésztaszószt a szupermarket polcairól, vagy elnyalunk egy franc tudja, mitől pink fagyit, de az állatainkért mind felelősséggel tartozunk. Komolyan, miből lehetnek a konzerv kutyaeledelek, ha még az embereknek gyártott hústermékekkel kapcsolatban is folyton kitör valami botrány? Én ugyan nem adok a kutyámnak bőrkepüréből és állományjavítóból készült kocsonyásan rezgő trutyit, hiszen gondoskodnom kell róla.
A vérszomjas csivavafalka támadása
Igen, a kutya a fogazata alapján húsevő – a mi kutyáink viszont már rég nem vadásznak. Nekünk, férfiaknak is van mellbimbónk, mégse ragaszkodunk hozzá, hogy megtaláljuk a módját a használatuknak. A kutya foga olyan, amilyen – és azt fogja megenni, amit adunk neki. Az egészben a lényeg, hogy nem bizonyos táplálékra, hanem bizonyos tápanyagokra van szüksége. Igen, egy kutya olyan közeli genetikai rokonságban áll a farkassal, hogy akár egészséges utóduk is születhet. Ugyanakkor nem kell ahhoz Kiplingnek lenni, hogy az ember történeteket halljon állatokkal és emberekkel gyengéden és kedvesen bánó vadállatokról. Vegetarianizmust választó rókákról, mi több,oroszlánokról is olvashatunk, láthatunk videókat, és józan paraszti ésszel sem nehéz átlátni, hogy egy csivava vadászösztönei remekül kimerülnek a csipogós labda hajszolásában – nincs szükségük arra, hogy vérengzést rendezzenek a nappaliban.
Én a magam részéről hiszek abban, hogy tisztelnünk kell a vadállatot a kutyáinkban, de ez nem abban merül ki, hogy előkészített húst teszünk a tányérjukra. Hanem abban, hogy gondoskodunk róla. Biztosítjuk számára, hogy gyakran szaladgálhasson, találkozhasson más kutyákkal, mozogjon sokat, és úgy általában véve tiszteljük és értékeljük a jelenlétét a családunkban. A mi kutyáink vegánok. Kedvenc ételeik a friss uborka, a ropogós káposzta, de imádják a csicseriborsót és a barna rizst is. Aktívabbak, játékosabbak, mint valaha. Nagyon gyakran fordul elő, hogy a kutyasétáltatás során megismert gazdik kölyköknek nézik őket. Mindketten elmúltak kilencévesek.
