Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ezt állítja két tanulmány. Sebaj, ha leküzdi a lelkiismeret-furdalást, a világ újra kerek lesz, ön pedig vékony.
Rossz hírünk van a fogyókúrázóknak és azoknak, akik kínosan ügyelnek a súlyukra. Azt eddig is tudtuk, hogy a bűntudat rossz tanácsadó lehet, de a tudósok most újabb kínos tényekre döbbentek rá. A Psychology Today egyik friss cikke szerint nem véletlenül érezzük úgy, mintha egy mázsás súlytól szabadultunk volna meg, ha sikerül megbirkózni a lelkiismeret-furdalásunkkal. Részletek a hajtás után!
Nagyon zavaró tud lenni a lelkiismert-furdalás: nem tudunk rendesen figyelni a munkánkra, és még a legegyszerűbb, leghétköznapibb feladatokat is kínszenvedés elvégezni. Arról nem is beszélve, hogy még a boldog pillanatokat sem tudjuk kellően élvezni, és tudatos és tudattalan módokon még büntetjük is magunkat.
És ez nem minden. Néhány új kutatás szerint egyéb kárunk is származhat abból, ha nem foglalkozunk a bűntudattal. Példának okáért sokkal kövérebbnek érezzük magunkat és tulajdonképpen lustábbak is leszünk. De hogy jöttek rá erre?
Az első kutatásban résztvevőket két csoportra osztották. Az egyik csapatnak le kellett írnia egy olyan esetet, amikor etikusan viselkedtek, és a másik csapatnak pedig egy olyan szituációt, amikor pont ellenkező módon cselekedtek. Ezután közölték velük, hogy az emberek súlya ingadozhat, és megkérték őket, saccolják meg mennyit nyomnak most átlagos súlyukhoz képest. Azok, akiknek egy kellemetlen eseményről kellett beszámolniuk, sokkal többre becsülték a súlyukat, mint azok, akik arról beszélhettek, milyen becsületesen viselkedtek.
Mivel a nagy bűntudat közepette néha megpróbáljuk jóvátenni a dolgokat, ezért a kutatók készítettek egy másik, hasonló felmérést. A különbség csupán annyi volt, hogy megkérték a résztvevőket, becsüljék meg, mennyi fizikai erőfeszítéssel járna, ha a következő jótetteket kellene véghezvinniük: felvinni a boltban vásárolt árukat vagy a frissen mosott ruhákat valaki helyett az emeletre vagy segíteni valakinek a költözésben. Azok az emberek, akiknek bűntudatuk volt amiatt, mert fel kellett idézniük egy etikátlan tettüket, úgy saccolták, hogy egy-egy feladat sokkal több energiát emészt fel, mint azok, akiknek nem volt lelkiismeret-furdalásuk.
Végkövetkeztetés? Ha valami oknál fogva bűntudat nyomaszt minket, akkor az tudatalatt komoly befolyással van ránk, és lehet, hogy túlbecsüljük azt, hogy egy adott feladat mennyire erőfeszítésünkbe kerülhet, amiatt pedig nem leszünk elég kezdeményezőek, proaktívak, nem teszünk semmi olyat, amivel enyhíteni tudnánk a bűntudatunkon. A szakértők ezért azt javasolják, hogy lendüljünk túl a holtponton és cselekedjünk, és oldjuk meg azokat a problémákat, amelyektől rosszul érezzük magunkat a bőrünkben.
Egy gond van csak, a bűntudatra is úgy reagálunk, mint a többi lelki sérülésre, mondjuk a visszautasításra, a magányra vagy a kudarcra, azaz semmit nem teszünk ellene. A Psychology Today szerit nagyon ritka, hogy a lelki sebek nyalogatása mellett tényleges tettekre szánjuk el magukat. Ennek egyrészt az az oka, hogy nem tudjuk, hogyan lehet feldolgozni ezeket a negatív élményeket, másrészt nem igazán vagyunk tisztában azzal, hogy milyen nagy hatással is vannak érzelmeinkre, hangulatunkra, gondolkodásunkra és viselkedésünkre.
A fenti eredményeket igazolja egy korábbi kutatás is, amely szerint azok a káros szenvedélyek ellen készített reklámok és hirdetések, melyek bűntudatot keltenek a fogyasztókban, pontosan ellenkező hatást érnek el. "A reklámok mögötti alapvető gondolat az, hogy ha eléggé megijesztjük az embereket, az mindig célravezető. Mi viszont olyan helyzeteket demonstráltunk, amikor a negatívumok nem csak, hogy hatástalanok maradnak, de egyenesen ellenkező hatást váltanak ki - amikor az alanyok többet isznak, mint ha egyáltalán nem látták volna a reklámot" - nyilatkozta Adam Duhachek, az Indianai Egyetem professzora. Az eredmények több olyan kísérletből származnak, amelyeket 1200 egyetemista részvételével végeztek, akiknek két olyan reklámot vetítettek le, amelyeknek a célja a bűntudat és a szégyen kiváltása volt.
