Nem harap? Nem szomjas? Nincs kicsit túletetve? Kérdések, amikre nem fog érdembeli választ kapni, azt is eláruljuk, miért.
A kutyasétáltatás nem mindig jó móka, mert bár teoretikusan lélekemelő és ideglazító élmény bóklászni kicsit a kutyunkkal, az ember kedvét könnyen elvehetik a tudálékos kutyátlanok. Miután az interneten időről időre felütik a fejüket a kutyák (és a kutyások) legbosszantóbb szokásairól készült listák, ideje, hogy a másik oldal is hangot adjon a frusztrációjának. Íme a kérdések, amiket átlagosan napi háromszor kapunk meg, és sokszor legszívesebben már válaszra sem méltatnánk őket. Itt most elmagyarázzuk, miért.
1. Ha vastag szőrű kutya: "Nincs melege?", ha kevés szőre van: "Nem fázik?"
A kutyák, akárcsak az emberek, időnként fáznak, máskor pedig melegük van, de az esetek nagy részében köszönik szépen, tök jól vannak. Ha mégis kivannak kicsit az időjárástól, az épp olyan természetes, mint ahogy az ember panaszkodik a nagy meleg, vagy a jeges eső miatt. Köszi szépen, kibírjuk hazáig.
2. "Nincs ez a kutya kicsit túletetve/alultáplálva?"
A kutyák testtömege (különösen a kisebbeké) sokkal könnyebben ingadozik, mint az embereké: elég egy baráti vacsora, ahol az asztal alatt potyognak a falatok a kutyusnak, másnapra már látványosan kikerekedik - majd mindezt a szokásos etetés mellett harmadnapra le is adja. Az is előfordul, hogy kánikulában kevesebbet eszik a kutya a szokásosnál, így kicsit lefogy, de ebben az esetben nem nagyon lehet mit tenni, míg megvárni, míg éhes lesz - nem liba ő, hogy bárki megtömje.
3. "Nem szomjas?"
Pontosan tudjuk, mikor adtunk neki inni utoljára, és azt is tudjuk, hogy hol fogjuk legközelebb megitatni. A két helyszín között nagy valószínűséggel lihegni fog. A kutyák már csak ilyenek.
4. "De édesen bújik! Nem simogatja eleget?"
A kutyáink nem azért dörgölőznek, meg bújnak oda mindenkihez, mert kétségbeesetten éhezik a szeretetet, hanem mert jófejek és nyitottak az embrekre -igen, akár még a leghülyébbekre is.
5. "Miért a járdára szaratja a kutyáját?"
Mert nem mehetek ki vele a Margitszigetre naponta háromszor: kora reggel, a nap kellős közepén, és késő este is. A kérdés csak akkor lenne jogos, ha ott is maradna a végtermék, de nem fog: fel fogjuk szedni a cuccot, úgyhogy nem kell már akkor stresszelni, amikor a kutya még csak épp, hogy berogyasztott az aktushoz.
6. "Miért ide pisáltatja a kutyáját?"
Felfogtuk és megértettük, hogy sokan nem kultiválják, ha a kutya a járdára pisil, igyekszünk is elkerülni, meg hát amúgy is jobban érzi magát zöld környezetben, ezért a legtöbben egy közeli parkba, vagy a járda melletti füves részre visszük őket, ha könnyíteni akarnak magukon. De azt sajnos lehetetlen elvárni a kutyásoktól, hogy mindannyian minden esetben találják meg a hozzájuk legközelebb eső kutyavécét - hiszen ehhez gyakran kilométereket kéne gyalogolni. Nem beszélve arról, hogy a kutyától is nagyon nehéz volna elvárni, hogy bár órák óta pisilnie kell, udvariasan megvárja, míg a kijelölt táblához ér. A kutyavécé mellett ezért jó alternatíva még az úttest csatornalefolyója: még akkor is kellő közelségben tud lenni, ha az állatot már nagyon szorítja a szükség, cserébe nem lesz pisiszag és tócsák a járdán. De kössünk egyezséget: mi igyekszünk szabotálni az aszfaltra pisilést, cserébe pedig az autós dohányosok tartsák szépen a kocsijukban a csikket, amíg szemeteshez nem érnek. A helyzet ugyanis az, hogy a szemetesek és hamutálak sokkal gyakoribbak, mint a kutyafuttatók, az utca mégis tele van szeméttel és csikkekkel - ezt pedig az eső sem mossa el.
7. "Miért nincs rajta névbiléta? Mi lesz, ha elveszik?"
Ne fessük már az ördögöt a falra, hiszen egyrészt pórázon van, másrsészt senki se szeret erre a lehetőségre gondolni. Mi se mondunk olyat, ha kisbabát látunk, hogy "Mi lesz, ha elrabolják az emberrablók?" A lelkiismeretes kutyás állata nyakába egyébként jó esetben chip van beültetve, amiről bármelyik állatorvos megállapítja, hogy honnan kóborolt el az eb.
8. "Be van oltva?"
Óriási a kísértés visszakérdezni, hogy "És ön mikor volt utoljára tüdőszűrésen?", vagy "Beoltatta magát HPV ellen?" Felelősségteljesen gondoskodunk a kutyánkról, hiszen nekünk legalább olyan fontos, hogy sokáig egészséges legyen, mint a járókelőnek, hogy ne fertőzödjön meg ettől a "gyanús kutyától". A kérdés persze már csak azért is hülyeség, mert ki válaszolná azt, hogy "Nincs"?!
9. "Nem harap?"
De: harap, sőt karmol, csíp, verekszik, és káromkodik is. De most komolyan: ha valóban harapna, akkor szájkosár lenne rajta, vagy már tisztes távolból jeleznénk, hogy jobb távol maradni tőle.
10. "Szegényre rá van tekeredve a póráz! Észre sem veszi?"
Évszázados titkot árulok el most, amit a legtöbb kutyátlan nem tud: a kutyák séta közben időnként beleakadnak a pórázba, de ezt a kis tragédiát maguk is tudják kezelni, rosszabb esetben max öt másodperc alatt. Ha meg nem, akkor természetesen mi is észre fogjuk venni, hiszen viszonylag könnyű érzékelni, ha a kutya nem halad, hanem vontatja magát.
