Így szabotálják a munkatársak a fogyókúránkat

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

A fő szabotőrök a kollégák, akik vagy valóban aggódnak értünk, vagy merő irigységből bizonygatják, hogy az az egy falat nem árthat, és hogy csak a nyulak esznek répát.

Nincs mese, társas lények vagyunk, és ha olyan komoly feladatra vállalkozunk, mint egy húzós fogyókúra, akkor nem mindegy, hogy piszkálnak-e miatta vagy pozitív megerősítéseket kapunk. A fő szabotőrök közé tartoznak a munkatársak, akik vagy valóban aggódnak értünk, vagy merő irigységből bizonygatják, hogy az az egy falat nem árthat, és hogy csak a nyulak esznek répát. A szakemberek szerint vagy úgy szereljük le őket, hogy szép szóval elmagyarázzuk miért is fontos nekünk ez a diéta, vagy udvariasan távozunk az üzleti vacsoráról a desszert előtt, esetleg másokat is ráveszünk arra, hogy csatlakozzanak.

Itt a tavasz, boldog-boldogtalan fogyókúrázik, de akármennyire is elszánt az ember, néha mégis kísértésbe esik. Egyes külföldi tanulmányok szerint nagy veszélyt jelentenek ilyenkor a munkatársak, akiket nem feltétlenül a rossz szándék vezérel, amikor megkínálnak minket az újabb süteménycsodájukkal, de azért könnyű kihúzni náluk a gyufát még egy udvarias nemmel is. A floridai Medi-Weightloss Clinics 325 fogyókúrázót kérdezett meg a tapasztalataikról, és 29 százalékuk arról számolt be, hogy a kollégáik bizony megpróbálták rávenni őket arra, hogy csábuljanak el – írja a Wall Street Journal. Chelsey Millstone, az MWC dietetikusa szerint mindez a versenyszellemről, a rivalizálásról szól, még ha csak tudat alatt is.

Hozzátette, a kollégák könnyen megsértődhetnek, ha valaki nem akar velük együtt nassolni, esetleg ellenségként tekintenek a soványabb munkatársra, és személyeskedő kérdéseket tesznek fel, gúnyolódnak, amikor szerencsétlen fogyókúrázó nemet mond. Van, aki azzal jön, hogy ugyan, az az egy falat biztosan nem árt majd meg, van, aki azzal, hogy jaj, mennyit dolgozott ezzel a finom süteménnyel, van, aki azzal, hogy biztosan nem egészséges mindennap salátát enni.

Az Obesity folyóiratban megjelent tanulmány szerint valóban nehéz ellenállni a kísértésnek a munkahelyen, hiszen a társas kapcsolatok különösen fontosak az olyan helyzetekben, amikor épp a megerősítést, a támogatást várjuk. Ezt egy csapatos fogyókúra-verseny eredményével támasztották alá, amelyben számos, munkatársakból álló csoport is részt vett: azok, akik pozitív megerősítést kaptak a többiektől, sikeresebben fogytak.

A témával kapcsolatban mi is végeztünk egy gyors felmérést a környezetünkben, és úgy tűnik van alapja az előbb leírtaknak. „A munkatársak a legszörnyűbb diétarombolók, mert behoznak finomságokat, amiket ők maguk készítettek, vagy rosszkedvük van, és ezért muszáj csokit enniük, és mindig hallanak valamit, hogy miért káros a diéta és hasonlók. Négyen vagyunk csajok egy irodában, így együtt is fogyózunk néha, ami meg inspirál...már ameddig tartani tudjuk” – írta Gabriella. Eszternek inkább az iskolában gyűlt meg a baja a többiekkel: „Amikor laktóz-intoleranciában szenvedtem, akkor buktam be sokszor a kötelező diétámat az ovis csoporttársaim és az általános iskolás osztálytársaim miatt. Azóta soha nem kellett diétáznom, és soha nem éreztem szükségét. Én inkább pont az ellenkezőjét tapasztalom. általában a munkatársaim hatására szoktam néha enni, de hó végén inkább cigire költök, mint kajára, szégyen vagy sem.”

Magdi gyermekként szintén tejcukor-érzékeny volt, és bizony neki is okoztak pár kellemetlen percet a diáktársak. Felnőttként szerencsére nem gúnyolódik vele senki, de könnyű kísértésbe esni. „Sajnos gyenge vagyok, nagyon nagy bennem a megfelelési-kényszer, arról nem is beszélve, hogy alapból a krónikus munkahelyi nassolókhoz tartozok. Így az esetek többségében bizony igent mondok, hogyha megkínálnak valamivel munka közben, és ha valaki élvezettel eszik valamit az asztalánál, mondjuk egy Túró Rudit, akkor gyakran nekem is vennem kell egyet. Állítólag én is rossz hatással vagyok a többiekre az ügyelet alatti rágcsálásommal, de máshogy még nem zavartam meg sem tudatosan, sem másként a többiek diétáját, legalábbis remélem, még nem szóltak rám.”

Az egészséges életmóddal foglalkozó SparkPeople dietetikusa, Becky Hand szerint fel kell készülni a kísértésre, és érdemes begyakorolni, hogyan is utasítsuk el udvariasan a munkatársakat, akik kísértésbe akarnak vinni. Mondjuk például azt, hogy korábban mindig nagyon ízlett az étel, amivel megkínált, de sajnos most az egészségünk miatt ez az extra kis valami nem fér bele. Ha ennek ellenére nem veszik az adást, akkor érdemes félrehívni őket, és alaposabban vázolni, hogy mi is a helyzet. A haladók pedig követhetik Sarah Onstott és három kolléganője példáját, akik úgy döntöttek, hogy közös reggelikre gyümölcsöket és egyéb egészséges dolgokat visznek be, és cégen belül elindítottak egy hírlevelet receptekkel és hasznos tippekkel. Az elején a munkatársak kicsit morgolódtak, de később azért beadták a derekukat.

Nyilván nehéz nemet mondani egy kedves munkatársnak, de még kínosabb lehet egy ügyfélt felvilágosítani arról, hogy nem, nem kérünk többet. A megkérdezettek közül minden ötödik ember azt állította, hogy az üzleti ebédeken, vacsorákon bizony rosszabb a helyzet, mint az irodában. Hogy mik a tanácsok erre az esetre? Vagy üssük el viccel a dolgot, vagy próbáljuk meg rövidre zárni a megbeszélést, mielőtt bárki is desszertet rendelne.