Százezer alatt partisítábor nem létezik

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Mivel magam is minden évben eljárok síelni a barátaimmal, leginkább arra voltam kíváncsi, mi lehet a különbség a partisítáborok és aközött, amikor az ember szimplán elmegy a haverokkal, és saját szervezésben bulizik egy nagyot. És persze legfőképp, hogy megéri-e ezért esetleg több pénzt kifizetni.

Partisítáborral két éve, Franciaországban találkoztam először. Éppen hazainduláshoz készülődtünk, amikor egyszerre csak megérkezett a parkolóba egy magyar busz. Aztán még egy. Aztán még vagy huszonhárom. Mire az utolsó busz is befutott, addigra az elsőből előkerült három-négy gigászi hangfal, transzparensek, meg egy csomó vidám ember. Nemsokára már harsogott is a pusztulj zene, és reggel ide vagy oda, pillanatok alatt bulihangulat lett.

Azok számára, akik kedvelik a definíciókat: Partisítábornak az olyan síutakat nevezzük, amelyeket utazási iroda, vagy hasonló profilú cég szervez fiataloknak, és a – relatíve – kedvező részvételi díjban benne van, hogy minden estére bulihelyszínt, programokat, és dj-ket biztosítanak számukra.

Hat fiatal osztotta meg velem az élményeit, és abban mind a hatan egyetértettek, hogy a party-sítábort legalább egyszer mindenképpen ki kell próbálni. Egyikük, Fanni még azt is hozzátette, hogy különösképpen azoknak, akik képesek másnaposan síelni, szeretnek ismerkedni és – ezt külön kiemelte – nincsen párkapcsolatuk.

Sajnos arra a kérdésre, hogy idén is tervezik-e a részvételt, hatból négyen azt válaszolták, hogy szívesen mennének, de nem lesz rá pénzük.

A partisítáborokat eddig a kedvező árak miatt általában Franciaországban rendezték. Idén azonban már Ausztria is bulihelyszín lesz, mert nagyon sokan panaszkodtak a több mint 20 órás buszozásra. (Az én megkérdezetteim közül például mind a hatan megemlítették ezt, válaszként arra a kérdésre, hogy mi volt az úttal kapcsolatban az az élményük, amit szívesen elfelejtenének.) A szervezésre egyébként általában nem volt panasz, bár a lányok nehezményezték, hogy a bulisátrak mellett nem gondoskodtak mobil WC-ről ezért minden pisiléshez haza kellett vergődniük a jeges utakon. Ami ugye síruha-sícipő nélkül minden, csak nem buli.

De vajon ha egész éjjel bulizik az ember, akkor mennyi idő marad a síelésre? Melinda és Laci a sípálya valódi ördögei lehetnek, mert ők felvonó nyitástól zárásig a pályán voltak, a többiek azonban egységesen arról számoltak be, hogy 11 tájban másnaposan kitámolyogtak a pályára, aztán némi hüttézéstől eltekintve zárásig már kint maradtak ugyan, de a valójában csúszkálással töltött idő csak napi átlag négy óra volt.