Az emberi test normális hőmérséklete 36 és 37 fok között van. Ennek állandósága szervezetünk életfontosságú működéseinek fenntartásához nélkülözhetetlen. Az emberi szervezet bonyolult vegyi üzemhez hasonlítható. Az élelemből kivonja a számára nélkülözhetetlen tápanyagokat, ezekből energiát állít elő, vegyületeket készít, eltávolítja az anyagcsere-folyamatok során keletkező salakanyagokat. Mindehhez 37 fokos hőmérséklet szükséges. A testhőmérsékletet a hypothalamus szabályozza. Ez az agyunkban található központ reagál a vérben keringő vegyi anyagokra, hatásukra módosítja a test hőmérsékletét. A láz élettani háttérében az áll, hogy magas testhőmérsékleten a sejtekben jelentős anyagcsere-változások történnek. A behatoló kórokozó ellen a szervezet immunrendszere a fertőzés legyőzésére hivatott fehérvérsejtek közül lázkeltő anyagokat választ ki, ezek pedig fokozzák a prosztaglandin termelését. (A lázcsillapítók ugyanezt teszik, csak mesterségesen.) A láz emelkedésével fokozódik az oxigén-, az energia- és a tápanyagszükséglet. A szervezet ilyenkor ezt nem képes kielégíteni, ezért saját fehérjéit használja fel. Ezért olyan fontos csökkenteni a kórosan magas testhőmérsékletet.
Mikor kell csillapítani?
A magasabb hőmérséklet gátolja a kórokozók szaporodását, gyorsítja az ellenanyag-termelést, a kórokozók megsemmisítését. A szervezet védekező rendszere 37,5 fok körül a legaktívabb. Ezért a mérsékelt, a szervezetet nem túlságosan terhelő láz csillapítása felesleges. Kivétel ez alól a szabály alól, ha gyermekekről, különösen lázgörcsön átesett gyerekről (!), cukorbetegekről, lázgörcsre érzékeny idős, beteg emberekről vagy terhesekről van szó.
Kétféle lázcsillapító gyógyszert használhatunk: az egyik csoport a paracetamol-tartalmú, a másik pedig az amidazofen-/noramidazofen-tartalmú. Ugyanazon csoportba tartozó készítményt 6 óránként szabad ismételni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy pl. ha reggel 8-kor alkalmazunk paracetamol-tartalmú készítményt, akkor legközelebb délután 2-kor vehetünk be belőle. Közben azonban ismét felszökő lázra például 11-kor adhatunk amidazofentartalmú szert, amelyet délután 5-kor ismételhetünk. A lázcsillapítás sikere legalább felerészben azon múlik, hogy kellő mennyiségű folyadékot itassunk a beteggel. Nehezen csillapítható láz esetén a fizikális lázcsillapítás módszerei igen hasznosak. Ezek a hőelvonás elvén alapulnak. A legjobban bevált módszer a hűtőfürdő. A beteget kellemesen meleg vízbe ültetjük, majd fokozatosan hideg víz hozzáadásával hűtjük a fürdővizet, amíg a testhőmérsékleténél hűvösebb, langyos nem lesz, kb. 29-30 fokos. A lázas beteg ne bújjon meleg takaró alá, elég egy vékony pizsama, takaró. Így nem akadályozzuk a bőrön keresztül történő hőleadást sem.
A jól bevált, népi gyógymódok
A hőmérséklet emelkedését az egészséges szervezet verejtékezéssel, a bőr ereinek kitágulásával, szapora lélegzéssel védi ki. A beteg szervezet erre egymaga nem képes. Segítenünk kell neki. Kiváló izzasztószer: ha egy lavór vízbe két-három evőkanál közönséges konyhasót teszünk, és lábfürdőzés közben megiszunk egy csésze meleg hársfateát. Magas láz esetén: hűtsük karunkat, lábunkat hideg ecetes vízbe mártott törülközővel, vagy vegyünk langyos, fokozatosan hűtött fürdőt.
