A mamám tavaly jógázni kezdett. A harmadik héten egy helyettesítő tanár ugrott be, azt mondta, menjen lejjebb, ő pedig lejjebb ment. Úgy is maradt, körülbelül fél évig. A jóga nem csak egy sport. Nem egy edzői papír, amelyhez elég egy féléves tanfolyam. A Díványon megpróbáljuk komolyabban csinálni – hogy az eredmény (testiekben, de leginkább lelkiekben) is mélyebb legyen.
Először a jóga lényege, aztán bemelegítés és légzés. Majd néhány héten át baba-mama jóga – trimeszterek szerint végignézzük, mit lehet, és hogyan. E gyakorlatokat természetesen azok is elvégezhetik, akiknek nincs kisbaba a pocakjukban. És most néhány szó a jóga lényegéről attól, aki majd átadja nektek.
Nevem Zagyi Kati, és mindig bajban vagyok, ha be kell mutatnom magam, mert egy ideje már nem szeretek azonosulni a szerepeimmel. Néhányan azt állítják rólam, hogy a jógaoktatójuk vagyok, mert tőlem tanulnak vagy tanultak jógázni, vagy mert rendszeresen eljárnak azokba a nyári táborokba, ahol én vezetem a reggeli jógát. De én nem tartom magam jógaoktatónak. Mint ahogy nem tartom magam szociálpedagógusnak, tanácsadónak, csoportvezetőnek vagy grafológusnak sem – mandalafestőnek meg pláne nem.
Azt gondolom, hogy én egy ember vagyok, aki szeret más emberekhez kapcsolódni, és ezek a tevékenységeim, amelyekkel szeretek foglalkozni, és amelyeket szeretek megosztani másokkal is, ha erre igényük van. Ez nem jelenti azt, hogy ezekről nincsenek „jogosítványaim”, természetesen szép sorban kitanultam őket a megfelelő iskolákban (kivéve a mandalafestést).
A jógával tizenhét éve találkoztam először, és rögtön az az érzésem támadt, hogy hazaértem – vagy legalábbis felismertem a hazafelé vezető utat. Néhány év múlva ezen az úton (mert hiszem, hogy más utak is vannak) találkoztam egy indiai mesterrel, Swami Purnával, aki megrősített abban, hogy jó az irány. Tizenhárom év jógagyakorlás után kaptam tőle felhatalmazást ahhoz, hogy hivatalosan is megoszthassam jógában szerzett tapasztalataimat másokkal.
Merthogy a jóga szerintem elsősorban tapasztalat. Elolvashatsz több száz könyvet, meghallgathatsz sok-sok előadást, saját tapasztalat nélkül – vagy nevezzük inkább ÉLMÉNYNEK – semmit sem ér.
A jóga egy út a sokszínűségben. Ez az út a spirituális fejlődés útja. Elkezdődik a hatha jógával, ahol mélyebb kapcsolatba kerülünk a testünkkel, megismerjük azokat a tudatállapotokat, amelyek a béke, a nyugalom és a harmónia élményével ajándékoznak meg bennünket. Sokan meg is elégszenek ennyivel, és boldogan használják azt az eszköztárat, amelyet a hatha jóga a kezükbe ad testi-leki egészségük megőrzése érdekében. Természetesen a jóga ennél több: önmagunk megismerésének és fejlesztésének lehetősége, a spirituális fejlődés, a másokért való élés, az egónk lebontása, Istennel való találkozás és a végső „Eggyel” való egyesülés útja.
Nem könnyű út, s aki továbbhalad rajta, sok-sok nehézséggel, de legalább annyi boldogsággal is találkozhat. Én hiszem, hogy az ember alapvetően boldogságra született, és azt is, hogy kötelességünk keresni. Csak az a baj, hogy rossz helyen keresgéljük, elsősorban az anyagi világban vagy a személyes sorsunkban. Néhány hónapja indiai utamon megtapasztalhattam, hogy ott a legnagyobb szegénységben élő emberek boldogságra való képessége is sokkal fejlettebb, mint a mi nyugati embereeinké.
Merthogy a boldogságra való képesség is fejleszthető és tanulható. A jóga elsősorban ezt jelenti számomra. Ez a hatalmas, összefüggő rendszer, amely az élet minden területét átszőheti és megvilágíthatja, segíthet bennünket abban, hogy tisztán lássunk, és könnyen, lazán, mégis felelősséggel éljük életünket.
A jóga szó szanszkrit jelentése kétértelmű, lehet iga, járom, de jelenthet egyesülést, kapcsolódást is. Az én értelmezésemben az első jelentés a kezdetet – igába hajtom a testem és az elmém, hogy ne uralkodjanak rajtam –, a második jelentés az út végét jelzi: kapcsolódni Istennel, és egyesülni a végső valósággal.
Zagyi Kati
Legközelebb: légzés és bemelegítés
