A létező legkellemetlenebb műfajok egyike a nőgyógyász, egy olyan szükséges rossz, amit bármennyire is szeretnénk elkerülni, nem lehet. Ennek oka pedig nem mindig alaptalan. Alábbi történeteink bizonyítják, nőgyógyász terén nagyon mellé lehet lőni.
Fel sem tételezte, hogy szűz vagyok
„Életem első élménye örökre megalapozta a nőgyógyászokhoz fűződő viszonyomat: 14 éves voltam, amikor egy uszodai fertőzés miatt kellett először felkapaszkodnom a rémes vizsgálószékbe. Bár édesanyám felkészített arra, hogy mi vár rám, mégis remegtem és lélegzetem visszafojtva vártam, hogy mi történik. Érett tini voltam, a negyvenes éveiben járó orvos szerintem nem feltételezte, hogy egy szűz lány terpeszt a feje fölött. Amire emlékszem, hogy belém vágta a hideg eszközt és szétfeszített. Rettenetesen fájt. Biztos vagyok benne, hogy ott veszítettem el a szüzességem.” – meséli Tünde (38), aki mára egy három gyerekes édesanya, de a nőgyógyászoktól azóta is retteg.
A nőgyógyásznál tett első látogatás minden nő életében meghatározó, Linda (29) ma is emlékszik rá, ahogy nőgyógyásza az első vizit alkalmával megalázta. „Tini koromban egy barátnőm nőgyógyászához mentem el tablettát felíratni. Első alkalom volt. Olyan zavarban voltam, hogy majd elsüllyedtem. Alig bírtam kinyögni, hogy mit akarok. A doki megvizsgált, röhögött egyet és közölte, hogy olyan kicsi a méhem, mint egy 5 évesnek és az lenne a legjobb, ha teherbe esnék és kikapartatnám magam (ezekkel a szavakkal!), hogy utána majd lehessen rendesen is gyerekem (a logikát ma sem értem). Arra se volt erőm, hogy bőgjek. Valahogy kimenekültem. Anyukám másnap visszament balhézni, de nem mentem vele.”
Szexuális molesztálásra is van példa
A nőkben kialakuló szorongás és félelem gyakran nem alaptalan, bár ritkán, de a szexuális közeledésre is van példa. Juditot (29) például mind a mai napig hideg rázza, ha be kell jelentkezni a féléves szűrésre. Ennek az oka is megvan.
„Tizennyolc-tizenkilenc éves lehettem, amikor felkerestem egy pesti nőgyógyászt. A rutinvizsgálat után közölte velem a fiatal doki, hogy a melleimet is megvizsgálja. Levettem a felsőmet, először rutinszerűen áttapogatta őket, majd egészen közel lépett, elkezdte masszírozni őket, csípőjét a combomhoz dörzsölte, majd teljesen felizgult állapotban megkérdezte, hogy megcsókolhatja-e a melleimet. Azt hittem, ott helyben elájulok, ellöktem magamból, az anyját egészen meleg éghajlatra küldtem, majd elszaladtam. Azóta nem megyek olyan dokihoz, ahol nem csücsül egy asszisztens is.”
Az esemény utáni tablettával járó kötelező kálvária
Nem kell repedtsarkúnak lenni ahhoz, hogy esemény utáni tablettára legyen szüksége egy nőnek. A gyógyszer bevételéig vezető út azonban igen hosszú, gyötrelmes és megalázó. Tízből kilenc esetben biztos az. Tamara (36) utálattal emlékszik vissza élete első balesetére.
„Tizenhét voltam, amikor véletlenül bennem maradt a gumi. Az akkori barátommal iszonyatosan megijedtünk, hogy akkor most tuti terhes lettem, és pánikszerűen elkezdtünk 72 órás tabi után hajtani. Nem tudtuk, hogy vényköteles a szer, így első utunk a gyógyszertárba vezetett. Ott az ősz hajú, kövér gyógyszerész undorodva nézett rám, kifejtette, hogy nem kellene felelőtlenül összefeküdni mindenkivel, és akkor nem lenne baj, majd közölte, hogy vény nélkül nem adhatja ki a gyógyszert. Kérdeztük, hol lehet feliratni, mire azt mondta, hogy nem tudja. Mentünk hát az első kórház sürgősségiére, ahonnan megint elzavartak, mondván, hogy előbb nőgyógyászati vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy felírják a tablettát, de a szakorvos nincs bent. Végül az interneten kerestünk orvost, ott találtunk egy sürgősségi pontot Budapesten. Ott a szokásos megalázó körítés mellett a nőgyógyásztól végre megkaptuk a receptet.”
Milyen gyakran jársz nőgyógyászati szűrővizsgálatra?
Nem arra van szükséged, hogy véres rongyként nézzenek rád
Az esemény utáni tablettához makacsul tapad a promiszkuitás gondolata; annak feltételezése, hogy valóban egy szerencsétlen baleset áldozata a nő, valamiért csak ritkán merül fel. Janka (29) sem szívesen gondol vissza ezekre a pillanatokra.
„Szerencsés vagyok, műtét meg más hentelésben nem volt részem, csak annyi, hogy sajnos többször kellett már életemben sürgősségi fogamzásgátlóért menni, és szinte mindig megalázó volt az egész. Egyáltalán nem szoktak kedvesek és segítőkészek lenni, pedig amikor őrülten be vagy szarva, hogy terhes leszel, olyankor pont nem arra van szükséged, hogy úgy nézzenek rád, mint a véres rongyra, meg mintha a fél várossal lefeküdnél. Egyszer például húsvétkor kellett beszereznem a tablettát, kinéztem netről, hogy a Baross utcai klinikán van ambulancia. Onnan elküldött a nővér, hogy én nem ide tartozom, menjek át az Istvánba. Átmentem, ahol közölték a nővérek, hogy minek küldtek ide a Barossból, amikor az ő dolguk lett volna receptet adni? Na akkor majdnem idegrohamot kaptam, hogy mit szórakoznak velem, mikor nekem minél hamarabb be kellene venni. Akkor jött egy orvos szerencsére, és persze ő is pampogott, de felírta.”
Nem urbán legenda
Mindenki hallott legalább egy olyan történetet, ami annyira hihetetlennek tűnik, hogy joggal tapasztják rá az urbán legenda címkét. Aztán amikor a kolléganő sápadt arccal meséli az előző esti nőgyógyászati vizsgálatot, elhiszed, ilyen tényleg van. „Egy volt kolléganőmet kesztyű nélkül vizsgálta meg a doki és az asszisztens próbált is szólni neki, hogy „Doktor úr!”, de az a másik kezével leintette.” – meséli Tímea (35).
Szülés körüli bonyodalmak
Szülés körüli rémtörténeteket is hallottunk már, de igazán talán csak akkor hisszük el, hogy tényleg van ilyen, amikor saját bőrünkön tapasztaljuk.
„Az egyik legjobb klinika leghíresebb orvosánál szültem. Szülés közben rám ordított, hogy ne ordítsak annyira, nem fáj az annyira, mire hangosan összevesztünk, mert káromkodni mertem, és kérte, hogy a jó istent előtte én ne szidjam, mert vallásos. Ezek után mivel negyedik nyomásra se tudtam kitolni a lányomat, fölém térdelt, vagyis a hasamba, melynek nyomát a lányom a nyakán és a popsiján mai napig viseli. Ezek után a következőt csinálta: felhívtam szülés után egy hónappal, hogy valami baj van, nem érzem jól magam, a tüneteket nem írnám le, mert magam is undorodom tőle, na szóval hívtam, erre mondta, hogy ezek teljesen normális tünetek, nyugodjak meg, nem kell bemennem vizsgálatra. Hála Istennek hallgattam a megérzésemre, és a szülés utáni megrázkódtatások miatt elmentem egy másik orvoshoz, aki tíz perc múltán kiemelt belőlem egy gézdarabkát, amit a szülészorvos bennem felejtett, és csak a szerencsének köszönhetően nem fertőződtem el annyira, hogy bele is haljak. Azóta egy nő a nőgyógyászom.” – írja Lia (37), aki, ha ma történne vele ugyanez, feljelentené az illetőt, de 24 volt akkor, örült, hogy egyáltalán túlélte a történteket.
Ezek után szerencsésnek mondhatja magát az, akin csak az asszisztens kellemetlen modora ejt sebet. Panni (28) mindössze annyiban volt vétkes, hogy a körzeti rendelőt választotta a magánrendelés helyett. „Szülés után egy évvel rákszűrésre mentem a körzeti rendelőbe, gondoltam ezért most nem fizetnék tizenötezer forintot a magánrendelésen. Az ukrán nevű és akcentusú nő megkérdezte, hol szültem és ki volt az orvosom, majd közölte, hogy menjek hozzá rákszűrésre is. Annyira megdöbbentem, hogy megköszöntem és kimentem. Nem csinálta meg a rákszűrést és én csendben eloldalogtam.”
Vizeletminta ránézésre
Olyan történetek is akadnak, amiket az idő picit megszépít, mosolyogni is tudunk rajta, de ha megpróbáljuk egy picit is belehelyezni magukat, egyből arcunkra fagy a mosoly, ahogy Réka (32) történetének olvasásakor is.
„Én elég sokáig csak magánrendelésre jártam, de egyszer elég szarul voltam, és viszonylag sürgős volt, hogy kiderüljön, mi a baj, és ebben benne volt egy nőgyógyászati beutaló is. A dokim szabin volt, úgyhogy mentem az SZTK-ba. Nem vicc, igaz sztori jön. Bementem pár óra várakozás után, mondtam, hogy mi van, mondták, hogy akkor pisiljek egy pohárba. Mondtam, hogy vizeletvizsgálat már volt, nem izgatta őket, mutattak egy ajtó felé és a kezembe adták a poharat. Benyitottam, és egy betonozott padlójú kvázi öltöző volt ott. Mondtam, hogy félreértés van, mondták, hogy nincs. Frankón a pohár felett egyensúlyozva ment a mutatvány, szörnyen szégyelltem magam. Kimentem, átadtam a nővérnek a poharat, ő megrázogatta picit (kesztyű nélkül!), körülbelül mint borkóstolás előtt, majd a nagyjából egy méterre álló mosdóba löttyintette, közben ezt mondta: kicsit gennyes. Ez volt a szakvéleménye. Mondták, hogy irány a vizsgálóágy, mondtam, hogy kezet mosnék, ha nem baj, megengedték, én meg azután szépen kisétáltam.”
Ezek után mindenki legyen nagyon hálás és becsülje meg, ha jó nőgyógyásza van.
