A kerítésépítésnek megvannak a maga szabályai. Aki nem tartja be az előírásokat, arra komoly bírságot szabhatnak ki, sőt akár bontásra is kötelezhetik.
Az utcafronti kerítések esetében különösen szigorúan veszik a vonatkozó szabályok betartását, ezért érdemes mindig körültekintően eljárni. Cikkünkben összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat.
Milyen esetben kötelező a kerítés?
Bár nincs olyan országos érvényű jogszabály, amely kötelezővé tenné, a helyi önkormányzat építési szabályzatában
előírhatja a kerítéslétesítési kötelezettséget.
A kerítésépítésre vonatkozó szabályokat nemrég a településrendezési és építési követelmények alapszabályzatáról szóló kormányrendelet egyértelműsítette. Ez kimondja, hogy amennyiben a helyi előírás szerint kötelező a kerítés létesítése, úgy azt a tulajdonosnak a telek homlokvonalán, illetve az útról nézve a jobb oldali telekhatáron kell megépítenie.
A hátsó telekhatárt illetően a szomszédok megegyezése az irányadó. Ennek hiányában a tulajdonosnak a hátsó telekhatárnak a jobb oldali telekhatártól mért fele hosszán kell kerítést kialakítania.
Ha a telek két út között fekszik, egy fokkal bonyolultabb a helyzet. A jobb oldal meghatározásánál úgy kell tekinteni, mintha a telek a két út között lenne megosztva. Ilyenkor a megosztást a szomszédos telek mélysége vagy az oldalhatárok felezőpontja határozza meg.
Minden esetben érvényes, hogy a kerítés a közterületre nem, csak a telekhatáron belül építhető.
Ide vágó szabály, hogy a helyi előírások a telken belüli kerítésépítést nem követelhetik meg.
Kinek kell fenntartania?
Itt abból kell kiindulni, hogy a kerítés telken belül vagy telekhatáron helyezkedik-e el. Az előbbi esetben értelemszerűen a tulajdonosnak kell gondoskodnia a fenntartásról, ahogy a kerítés létesítéséről is maga dönthet.
Szomszédos ingatlanoknál, oldalhatáron álló kerítés esetében a fenntartással járó költségek olyan arányban oszlanak meg a tulajdonosok között, amilyen arányban a létesítésére kötelezték őket. Az útról nézve a jobb oldali telekhatáron álló kerítést ellenben a tulajdonosnak a saját költségén kell fenntartania, míg a hátsó oldalt tekintve fele-fele arányban oszlanak meg a költségek (kivéve külön megállapodás esetén).
Megint más a helyzet, ha a helyi építési szabályzat oldalhatáron való beépítést ír elő és kerítés létesítését rendeli el. Ennél a forgatókönyvnél a tulajdonos azon a telekhatáron köteles megépíteni és fenntartani a kerítést, amelyhez az építési hely csatlakozik.
Ha nincs kerítésépítési kötelezettség, akkor a felek saját maguk is megállapodhatnak a kerítés építéséről és a fenntartási költségek viseléséről.
Ha sem jogszabály, sem megállapodás nem rendelkezik a fenntartásról, akkor ennek költsége a szomszédos tulajdonosokat a határolt földhosszúság arányában terheli, ami a gyakorlatban általában egyenlő arányú teherviselést jelent.
Kell hozzá építési engedély?
Az országos szabályozás alapján a legtöbb esetben a kerítés létesítéséhez nem szükséges külön építési engedély, de számolni kell a bejelentési kötelezettséggel és a helyi szabályzatnak való megfeleléssel.
Milyen szabályok vonatkoznak a kerítés kialakítására?
A kerítés méretére és kialakítására szintén szigorú szabályok vonatkoznak. A 2025 elején életbe lépett új szabályozás szerint a kerítés nem lehet magasabb 2 méternél. A telek homlokvonalán álló kerítésen pedig csak a járda szintje feletti 2 méteres magasságon túl, vagy a belső oldalon szabad a közterület használatát veszélyeztető megoldást, például szögesdrótot alkalmazni.
A szabályozás kitér a kapura is, amely nem nyílhat a közterületre, vagyis kifelé.
A telken belüli kerítésépítésről a tulajdonos dönthet. A külön használatú telekrészeket ugyanakkor nem szabad tömör kerítéssel elválasztani, így ez több lakóház vagy sorház esetén sem járható út. Az élősövény alkalmazása megengedett telekhatáron belül, de ügyelni kell rá, hogy ne lógjon át a szomszédos telekre.
Fontos kiemelni, hogy az általános rendelkezéseken túl a szabályok településenként elérőek lehetnek, így nem szabad megspórolni a tájékozódást:
a helyi építési szabályzat (HÉSZ) különféle kitételeket fogalmazhat meg.
Ez annak is köszönhető, hogy a kerítés meghatározó eleme a városképnek. Éppen ezért lényeges szempont, hogy a kerítés illeszkedjen a város vagy az adott településrész arculatához. Az élénk, rikító színek például gyakran tiltás alá esnek, és meghatározhatják a kerítés átláthatóságát is. Vannak olyan helyek, ahol legalább 50 százalékos értéket szabnak meg, míg máshol a kerítés teljesen zárt is lehet. Mindezeken túl elvárás lehet, hogy a kerítés harmonizáljon az épület stílusával, illetve megtilthatják egyes anyagok, köztük a fa és a palalemez használatát.
A szabályok megsértése bírságot és bontási kötelezettséget vonhat maga után, ráadásul évekig tartó jogvitát eredményezhet, ezért nem érdemes kockáztatni, és önhatalmúlag dönteni a kerítés kialakításának részleteiről.
Ha kíváncsi vagy, mi az, aminek feltétlenül ott kell lennie a házadon, hogy ne kapj bírságot, olvasd el ezt a cikkünket is!
