Akkora problémát okoztak az elszaporodó hódok Sárváron, hogy el kellett szállítani őket a Csónakázó-tó partjáról az állatok egy részét.
A hódok shonos, védett állataink azonban ha elszaporodnak, komoly pusztítást végezhetnek egy-egy területen. A sárvári önkormányzat egy szakembert bízott meg azzal, hogy a tó partján tanyázó állatok egy részét befogja és élve áttelepítse egy olyan helyre, ahol békében élhetnek.
A bolyhos, vízparti emlősök száz évvel ezelőtt a kipusztulás határán álltak szerte Európában, az elmúlt éve során azonban hazánkban is egyre inkább elszaporodtak a sikeres visszatelepítési kísérletnek köszönhetően. A hódok száma azonban természetes ellenség híján gond nélkül növekszik, munkájuk pedig veszélyes is lehet az ember által lakott területeken, hiszen mély alagutakat fúrnak a tómederben a föld alá. Megrágják a fákat, a kiépített infrastruktúrát is. Sárváron is hasonlók miatt volt szükség a közbeavatkozásra.
Kitelepítették a sárvári hódokat
A növényevő állat fogai folyamatosan nőnek, ezért rág, elpusztítja a friss hajtásokat, a fák kérgét és rügyeit. Főként éjszaka mozog, nappal a vermében van, így nehéz megállapítani, hányan is élnek egy területen. A nagy kiterjedésű üregeik nemcsak a folyók és tavak vízszintjére van hatással, de tönkretehetik az épített vízműveket, csatornákat, az üregeik feletti föld pedig könnyen beomolhat. Korábbi adatok szerint csak a vízügynek éves szinten százmilliójába kerül a helyreállítás.
A sárvári hódok kitelepítése azonban humánus módon, az állatok biztonságára tekintettel, szakértő által történt, és maradt is belőlük pár példány a tó partján. A kitelepítés ráadásul csak az egyik módszer volt a kárenyhítésre, 40 fa törzsét hálóval vették körbe, hogy ne essen áldozatul a fogaiknak a későbbiekben sem.
