Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vendégségben nem viselkedhetünk úgy, mintha otthon lennénk, illik alkalmazkodni a házigazdák elvárásaihoz, elfogadni és betartani az ő szabályaikat. Egyéb esetben megtörténhet, hogy akaratunk ellenére is megbántjuk őket.
Te melyik vendégtípust kedveled? Aki engedi, hogy házigazdaként kiszolgáld, vagy azt, aki folyton a sarkadban van, aki mindenáron ki akarja venni a kezedből a tálcát – és ezzel együtt az irányítást –, hogy ne kelljen fáradoznod a vendéglátással.
Érezd magad otthon! – vagy inkább ne…
Bárki, aki hívott már az otthonába vendégeket, tudja, hogy a vendéglátás igen sok előkészületet és fáradozást igényel. Ideális esetben a házigazda ezért cserébe csupán azt szeretné, ha a meghívottak jól éreznék magukat.
Igen ám, de az „Érezd magad otthon!” felszólítást vendégségben tévedés szó szerint értelmezni. De nemcsak a túlzott otthonosságunk, hanem a túlzásba vitt kedvességünk is balul sülhet el, ha nem vigyázunk.
Nézzük, melyek azok a szituációk, amelyeket ki nem állhatnak a házigazdák.
Ne hozz semmit, csak magadat!
Ha vendégségbe invitálnak bennünket, illik megkérdezni, mivel járulhatunk hozzá a bulihoz, és ildomos azt magunkkal vinni, amit kérnek. Ha ez csak egy üveg bor, akkor azt valóban csapjuk a hónunk alá indulás előtt, mert akkor arra a palack innivalóra számít a házigazda. Nagyon kellemetlen tud lenni, ha épp az az enni- vagy innivaló hiányzik az asztalról, amit mi ígértünk.
De akkor is kellemetlen helyzetbe hozhatjuk a vendéglátót, ha arra kér, hogy ne vigyünk semmit, mi pedig beállítunk egy halom kajával.
Természetesen nem kell üres kézzel érkeznünk, apró ajándékot bármikor vihetünk magunkkal, ha mindenképpen szeretnénk viszonozni a vendéglátást. Egy csokor virág, egy doboz bonbon vagy egy üveg ital soha nem tűnik tolakodásnak. Ha gyermek is van a családban vagy a társaságban, akkor illik rá is gondolni, és valami kis aprósággal meglepni.
Szólj előre, ha ételallergiás vagy!
Kellemetlen, ha az étkezőasztalnál derül ki, hogy van olyan étel, amit nem tolerál a szervezeted, és ezért te nem tudsz enni a vacsorából, amibe a házigazda szívét-lelkét beletette.
Nemcsak neked kínos, ha csak ülsz az asztalnál ásványvizet kortyolgatva, és nézed, hogy a többiek falatoznak, hanem a vendéglátód is kínosan érzi majd magát, ha hirtelen nem tud mit elővarázsolni a konyhájából, amiben nincs például glutén, tej, cukor vagy szója.
A frusztráló helyzet elkerülése érdekében jelzed előre a kérésedet, legalább esélyt adva a házigazdának arra, hogy mentes ételekkel is készülhessen.
Vedd le a cipődet!
Habár a protokoll szerint nem illik senkit arra kérni, hogy vegye le a cipőjét, és húzzon vendégváró papucsot, vélhetően nem sokan örülnek neki, ha utcai cipőben végigsétálunk a lakásán. Valóban nem túl elegáns zokniban körbeülni az asztalt, ennek ellenére megérthető, elfogadható és tolerálható, ha valaki azt kéri a vendégeitől, hogy vegyék le a cipőjüket.
Ne akarj mindenáron pakolni és mosogatni!
Sok házigazdát az őrületbe lehet kergetni azzal, ha folyton aziránt érdeklődünk, hogy miben segíthetünk. Segítsünk-e teríteni, tálalni, elpakoljunk-e az asztalról, összeszedjük-e a tányérokat, elmosogassuk-e a poharakat… Jobban járunk, ha a vendéglátást a házigazdára bízzuk, aki majd biztosan szólni fog, ha segítségre lesz szüksége abban, hogy kiszolgáljon minket.
Nincs bosszantóbb, mint egy vendégségben is túlzásokba eső, túlságosan házias meghívott, akinek az ügybuzgósága minden jó szándéka ellenére arra fogja figyelmeztetni a házigazdát, hogy nem elég figyelmes a vendégeivel kapcsolatban.
Valóban kedves és figyelmes gesztus, ha felajánljuk, hogy szívesen segédkezünk a parti végén a pakolásban, de ne legyünk erőszakosak. Lehet, hogy a házigazda ekkor már túl fáradtnak érzi magát ahhoz, hogy hozzálásson például mosogatni, és szívesebben fogna hozzá inkább másnap reggel a romeltakarításhoz. Tartsuk ezt is tiszteletben.
Nyugodtan vidd haza!
Vannak olyan házigazdák, akik nem tudnak vagy nem akarnak kis adagokat sütni-főzni, és szeretik is látni, hogy ízlik a főztjük. Ők nem elégednek meg azzal, hogy a vendégeik csupán egyszer szednek a levesből, vagy a vacsora végén csak egy szelet sütit esznek, és sokszor újabb és újabb körre buzdítják az asztal körül ülőket. Erőltetni azonban senkinek nem lehet, hogy egyen vagy igyon, ha az nem esik neki jól.
De ha a házigazda felajánlja elköszönés előtt, hogy csomagol a vacsorából, akkor azt illik elfogadni, egyéb esetben sértve érezheti magát, mert azt gondolhatja, hogy nem ízlett a főztje.
