A bolhák a kutyák legjelentősebb külső élősködői, alig van olyan kutya, amely ne találkozott volna ezekkel az apró, vérszívó rovarokkal. A bolháknak csak a kifejlett egyedeik paraziták, ezek csak időszakosan tartózkodnak a gazdaállaton, életük nagyobbik részét a környezetben töltik (bolha csak a bolhaekcémás kutyák kb. felén található meg az állatorvosi vizsgálatok során). A kifejlett bolhák a mászkálásukkal és vérszívásukkal nyugtalanítják a gazdaállatot, a vérszívás után kis, gyulladásos duzzanat alakul ki a bőrön. Legjelentősebb kártételük a bolhaekcéma. Vérszíváskor ugyanis a bolhanyállal fehérje jellegű anyagok jutnak a gazdába, amelyek a bőr alkotóelemeihez kapcsolódva allergizálják a szervezetet. A már allergizálódott állatokban újabb bolhacsípés következtében rövid idő alatt kialakulhatnak a jellegzetes tünetek. Enyhe esetekben a kutya néha vakaródzik. Súlyos esetben percek alatt kinyalja testfelületének egytenyérnyi részét, leggyakrabban a combok külső felületét. A jellegzetes bolhaekcéma esetén a háti és ágyéki részen, valamint a faroktőnél nagy területre kiterjedő, nedvedző bőrgyulladás és szőrhullás látható, amely szűnni nem akaró vakaródzással jár. Az állatok testüket harapdálják, dörzsölik. A bolha okozta allergiás reakció olyan gyakori, hogy az összes allergia 40 százalékát egymaga kiteszi. Egyes kutyafajtáknál gyakrabban fordul elő bolhaekcéma, az ilyen fajták prediszponáltak erre az allergiafajtára, pl.: csau-csau, szetterek, foxterrierek, pekingi palotakutya, spánielek, német juhász, tacskók. Az uszkároknál viszont ritkábban fordul elő ez a probléma.
Amikor köhög, prüszköl, folyik a könnye
A fokozott érzékenység inhalációs (belégzési) allergének hatására is bekövetkezhet. Az első klinikai jelek (a pofa, a hónalj és a lágyék dörzsölése, a végtagok rágcsálása, a külső hallójárat gyulladása, ritkábban kétoldali könnyfolyás és tüsszögés) általában 1–3 éves kutyáknál jelentkeznek. Ahhoz, hogy a betegség kezelhető legyen, először meg kell határozni a kiváltó kórokot (a kérdéses inhalációs allergént). Ehhez nyújtanak segítséget az intradermális bőrpróbák. A vizsgálat során a feltételezett inhalációs allergén kivonatát a bőrbe fecskendezzük (intradermális beadás), és vizsgáljuk az általa kiváltott reakciót.A belégzési allergiákat két nagy csoportra oszthatjuk: szezonális és nem szezonális allergiák. A szezonális allergiákat legtöbbször különböző növények, fű- és fafélék, valamint gyomok okozzák. Leggyakoribb allergének: borjúpázsit, angol perje, csomós ebír, réti csenkesz, réti zab, fehér akác, kocsányos tölgy, nyírfa, fűzfa, pitypang, fekete üröm, réti margitvirág, csalán és útifű. Egyéb lehetséges növényi allergének még: mocsári tippan, réti perje, pelyhes selyemperje, bükk, kőris, éger, mogyoró, fenyő és sóska. Nem szezonális allergének közül nagyon gyakran apró poratkák játszanak szerepet az allergiás folyamat kialakításában, de a házi por (lakásban tartott kutyánál), az apró penészgombák, a lenvászon, a gyapot, a gyapjú és a tollak is okozhatnak inhalációs allergiát. Érdekes, hogy egyes kutyafajtáknál sokkal gyakoribbak az inhalációs allergiák, mint másoknál, mint pl. labradoroknál, foxterriereknél, boxereknél, szettereknél, ritka viszont cocker spánieleknél és tacskóknál. A belégzési allergének okozta allergiás reakciók olyan gyakoriak, hogy az összes allergiás kórkép 50 százalékát teszik ki.
Táplálékallergia
Az ételek által kiváltott allergiák ritkák, ezek nem szezonális, vakaródzással járó bőrgyulladást okoznak. Tápallergiára gondolhatunk gyógyszeres kezelésre nem javuló, ismeretlen eredetű viszketéssel járó bőrgyulladás vagy idült hasmenés, esetleg hányás esetén. Ezekben az esetekben a kutyák a táplálék egyes (általában fehérje) alkotórészeire túlérzékenységet mutatnak. Egyes kutyafajtáknál (labrador, spánielek, skót juhász, törpe schnauzer) gyakrabban fordulnak elő tápallergiák. Számos esetben az allergiát kiváltó táplálékot két évnél is régebben fogyasztja az állat, de az esetek döntő többségében fiatalkorban jelentkezik a kórkép. Bár a tápallergia okozhat a légzőrendszerben és a központi idegrendszerben is működészavart, inkább bőrelváltozások, ritkábban emésztőszervi tünetek állnak a kórkép előterében. A nem szezonális vakaródzás a pofatájékon, a füleken, a lábakon és a test hátsó részén a leggyakoribb. Előfordul még a külső hallójárat gyulladása, bőrkiütések és bőrpír is. Elhúzódó esetben pedig a másodlagos krónikus elváltozások (a bőr elszíneződése, gennyes bőrgyulladás, sömörképződés stb.) jellemzőek. Az emésztőszervi tünetek megjelenésekor régóta tartó hányás, krónikus hasmenés a feltűnő. A nagyon ritka légzőszervi (tüsszögés, köhögés, orrfolyás) és idegrendszeri (fokozott érzékenység és aktivitás) tünetek nem jellemzőek. Az ételek által kiváltott allergiákat eliminációs próbákkal is vizsgálhatjuk. Egy ilyen vizsgálat során legalább három hétig szigorú diétára fogjuk a kutyát. Ekkor kizárólag olyan ételeket kap, amelyeket élete során még nem fogyasztott (pl. lóhús, birkahús, esetleg csirke- és nyúlhús, paradicsom, rizs, fehérrépa, lencse és káposzta), és ezért kizárásos alapon nem érzékeny rá. A tulajdonosnak szigorúan be kell tartania az utasításokat (ki kell zárni a nassolás és a zúgevés lehetőségét, ha másik kutya is van a háznál, azt külön kell választani, külön kell etetni stb.). Ha azonban a kutyák az eliminációs próba során alkalmazott diétára érzékenyek, az etetés után 12–72 órán belül jelentkezik az ismétlődő vakaródzás.A másik vizsgálati módszer a provokációs próba. A tünetek megszűnte után a potenciális allergéneket egyenként visszacsempészve a diétába, rábukkanhatunk az allergiát kiváltó táplálékösszetevőre. A leggyakoribb antigénforrások: a marhahús, a kereskedelmi forgalomban kapható tápok, a búzasikér és a tejtermékek. Tápallergiát válthatnak ki még a következő táplálékforrások kutyán: sertéshús, hal, tojás, zabliszt, kukorica, szója, burgonya, lóbab, keksz stb. A tápallergia viszonylag ritka, az allergiás betegségek kb. 10 százaléka tartozik ebbe a kategóriába.
Az allergiák kezelésénél természetesen elsődleges a kiváltó kórok kiküszöbölése. Ha erre nincs lehetőség, csak akkor forduljunk az állatorvosi gyakorlatban használatos viszketéscsillapítókhoz. A másodlagos bakteriális folyamatok kezelésére antibiotikum-terápia is szükséges lehet.
Ha még több kutyás cikkre vagy kíváncsi, a Dívány ajánlata: www.kutya.hu
