Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A bocsánatkérés módja bármilyen életkorban tanítható, de nyilvánvaló, minél korábban kezded – az adott életkornak megfelelően –, annál jobb. Sok gyerek nem ismeri be, hogy hibázott, mondván: „Tudod, mit? Nem sajnálom, úgyhogy nem kérek bocsánatot!” De az is előfordul, hogy megijednek a következményektől, ezért inkább hallgatnak. Nyerd meg a gyereket magadnak, ezzel neki és magadnak is segítesz!
Maradj ki a gyerekvitákból!
Ebben a kérdéskörben az egyik legnehezebb téma. Vegyél alapul egy játszóteret, ahol pillanatok alatt elképesztő csata veheti kezdetét a homokozóban, ha nem vagy résen. De ha résen is vagy, akkor sem feltétlenül tudod eldönteni, kinek is volt igaza az adott helyzetben. Soha ne érdekeljen, hogy ki kezdte a verekedést, a feleselést, a dobálódzást – nem ez a lényeg. Amikor azt hallod hogy „ő volt!” vagy „ő kezdte!”, magyarázd el mindkét gyermeknek, hogy nem kell feltétlenül vétkesnek lenni a bocsánatkéréshez, mindketten mondhatják azt, hogy „Sajnálom, ne haragudj!” – így anélkül tudsz a gyereknek segíteni, hogy nem kell igazságot tenned, ő pedig megnyugodhat és továbbléphet.
Gyere, segítek!
A nehéz helyzetekben ajánld föl a segítségedet! Mondd el a gyereknek, hogy pontosan tudod, milyen nehéz bocsánatot kérni, de te segítesz ebben. Segíthetsz azzal, hogy odakíséred ahhoz, akitől bocsánatot szeretne kérni, és azt mondod: „a kislányom/kisfiam szeretne neked valamit mondani”.
Azért ne vidd túlzásba!
Bátorítsuk a gyereket, de erőszakkal ne préseljünk ki belőle bocsánatkérést, mert az csak ronthat a helyzeten, és az ilyen körülmények között tett bocsánatkérések senkinek sem jók. Ha a gyerek csak azért kér bocsánatot, hogy lezárhassa a dolgot, annak semmi értelme, mert azt mutatja, hogy nem tanult az esetből.
Uralkodj magadon te is!
Ne haragból, indulatból beszélj a gyerekkel, még akkor sem, ha tudod, hogy nagyon csúnya dolgot művelt. Ahelyett, hogy azt mondanád „Kérj bocsánatot, vagy különben soha többet nem jövünk ide!”, próbálj másképp fogalmazni, mondjuk, így: „Ha bocsánatot kértél tőle, játszhatsz vele újra!”
Vedd észre, ha túl könnyen mondja!
Már beszéltünk arról, hogy sok gyerek alibiből kér bocsánatot. Figyelj a hangsúlyra, a kellő komolyságra, s ha azt tapasztalod, hogy egyik sem megfelelő, beszélgess vele erről. Magyarázd el, hogy a szavak akkor veendők komolyan, ha komolyan is gondoljuk őket.
És te tudsz bocsánatot kérni?
A felnőtt is követhet el olyan dolgokat, amelyekért bocsánatkéréssel tartozik saját gyerekének. Ha képes vagy bocsánatot kérni, azt mutathatja neki, hogy a bocsánatkérés nem csak a gyerekeknek kötelező. Ettől mindketten jobban érezhetetitek magatokat, és a kapcsolatotok is erősödik. Amikor bocsánatot kérsz, pontosan mondd el, miért, de ne magyarázd túl a dolgokat. Ha azon veszed észre magad, hogy újra és újra ugyanazért kérsz bocsánatot (pl. mert kiabáltál), jusson eszedbe, amit a gyereknek mondtál: a bocsánatkérés semmit nem ér, ha nem változtatunk a bántó magatartáson.
