Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha hozzám hasonlóan évek óta nem jártál ezen a fürdőhelyen, akkor itt az ideje, hogy ellátogass. Minimum egy sikolyt neked is garantálok.
Kétszázas mosoly
A „Jaj, úgy élvezem én a strandot”-kezdetű dal hasított az emlékezetembe, amikor beléptem a Palatinusra. Hiába élek a fővárosban, utoljára gyermekkoromban jártam a margitszigeti strandon.
A főbejáratot elhagyva egy pillanatra úgy éreztem, újra kislány vagyok. Úgy tűnt, ez az a hely, ahol megállt az idő. Rögtön tudtam, hogy anyával a bal oldali lépcsőn mentünk fel a női öltözőbe, és arra is emlékeztem, hogy a függőfolyosó végén van a feljárat a női napozóhoz. Csak a kulcsos néni nézett sokkal mogorvábban, mint 15 évvel ezelőtt, de miután a zsebébe gurítottam egy új kétszázast, az ő mosolya is a régmúltat idézte. A mobilomat és táskámat nem mertem az öltözőszekrényben hagyni, jobbnak láttam, ha beadom az értékmegőrzőbe.
Egy törülközővel és az aktuális regényemmel indultam táborhelyet keresni. Vártam Anna barátnőmet, ide beszéltük meg a találkát, de mondta, hogy késik, mert be kell fejeznie a határidős munkáját. Két órát bekkeltem ki magányosan.
Boldogság a Margarétában
A strand belsejéhez közeledve azért már feltűnt a változás. A hajdanvolt kedvenc medencém Margaréta nevű élménymedencévé változott át. Földbe gyökerezett lábbal csodáltam a gyönyörű látványt, ahogy egyszerre a több száz vízkifúvóból – biztos nem ez szakneve – úgy tört fel a víz, mint Róma kútjaiból. És hiába volt kánikula, ha hiszitek, ha nem, én azon a délutánon öt percig egyedül birtokolhattam a medencét. Lehet abban valami igazság, hogy a víz az érzelmeket tükrözi, mert arra az öt percre mindent elfelejtettem. Mozdulatlanul álltam a derékig érő vízben, zuhogott rám a vízesés, és úgy éreztem, ez maga a színtiszta boldogság. Lelki békémet a Vízipók úszótáborosok nyüzsgő kis csapata zavarta meg, olyannyira, hogy jobbnak láttam, ha visszamegyek olvasni.
A hullám gongja
A strand centrumában több napozóágy is szolgálja a vendégek kényelmét. Egy szépen gondozott, füves részre húztam az enyémet, és belemerültem a könyvembe, amikor hirtelen megszólalt a gong. „Ezt nem hiszem el!” – sikítottam fel hangosan, annak ellenére, hogy egyedül voltam. (Szoktam ilyet csinálni.) Mert ez a gong, igen, azt jelentette, amiért annak idején imádtam a Palát: mindjárt kezdődik a HULLÁM!!!
Az elsők között érkeztem a medencébe, és rögtön odaúsztam, ahol a legmélyebb: 2,8 méter. Még egy gong, és már indult is a küzdelem a víz erejével és a fürdőruhafelsőmmel. Utóbbi mindenáron le akart rólam csúszni. Mivel nem akartam, hogy azt higgyék a jóképű, piros gatyás úszómester fiúk, hogy fuldoklom, a sikítást nagy nehezen sikerült visszafojtanom.
Jeges dara
Kellemesen elfáradtam és megéheztem az ugrálásban. A legtöbben a lángososbódé előtt majszoltak és ücsörögtek. Én is ide álltam sorba, és nem hamburgert, hot dogot, melegszendvicset vagy frissen sülteket választottam – kislánykorom sajtos-tejfölös ízvilágát 400 forintért sikerült felidéznem. Aztán az amerikai bódéhoz mentem, mert az epres jégkását a fagyinál is jobban szeretem. Nem tudom igazán, hogy mire alapozom, de úgy vélem, ez a jeges dara valamiért kevésbé hizlaló, habár a lángos után már teljesen mindegy.
Beállítottam a napágyamat, a „fejem a hűvösben, lábam a napon” pozícióba, és pillanatok alatt elszenderültem. Anna hangjára ébredtem. „Gyere, segíts már ágyat szerezni” – követelte, és ekkor vettem észre, hogy amíg aludtam, teljesen megtelt a strand. Hát igen, nem hiába feleződik a belépő zárás előtt három órával.
Csúszda és kamikáze
Hirtelen nagy mersz költözött belém, és elkezdtem rábeszélni Annát a csúszdázásra. Azt mondta, nem vagyok normális, de láttam rajta, hogy csak félelemből kéreti magát. Ami azt illeti, én is remegő lábbal és gombóccal a torkomban lépkedtem felfelé a csúszda lépcsőjén. Ám a lefelé vezető úton aztán minden feszültséget kiadtam, sikolyom még számomra is ijesztően hangzott. Másodjára már végig nyitva volt a szemem, és az ötödik csúszás után el is határoztam, hogyha újra eljutok a mallorcai csúszdaparadicsomba, akkor a kamikázét sem hagyom ki.
De addig is itt van nekem a Pala, az a Pala, amelyet jogtalanul hanyagoltam évekig, pedig utoljára gyerekkoromban éreztem magam ilyen jól strandon.
Általános információk:
Cím: Budapest, Margit-sziget
Megközelíthető: a 26-os busszal, de augusztusban még jár a 4-es, 6-os villamos a hídon, így 10 perc alatt a Margit híd felől is be lehet gyalogolni. Autóval az Árpád híd felől menjetek, de a sziget bejáratánál le kell tenni a kocsit fizetős parkolóba.
Nyitva tartás: mindennap 9–20 óráig
Belépő: 2200 forint hétköznap, 2400 forint hétvégén, zárás előtt 3 órával a belépőért csak 1200 forintot kell fizetni.
Medencék száma: 11 db
Víz hőfoka: az uszómedence 24–26 °C, az élménymedencéké: 30–32 °C, a hullámmedence 28–30 °C, a termálmedencék: 34–36 °C-osak.
További strandos és élményfürdős cikkek:
Babaúszás, spec. pelenka » Babák a strandon
Egy pazar fürdő Miskolctapolcán » Barlangfürdő – vigyázat, csúszik!
Mi van, ha egy gyerek elfárad a mély vízben, de az anyja nincs ott? » Belefullad, ha nem nyújtom a kezem
Hogy szippanthat be egy gyereket a lefolyó?! » Az Aquaworld-tragédia margójára
