Csipesz kalandjai az Avar presszóban

Megvártuk, hogy lemenjen a nap, és a finom, langyos szellőben pattantunk biciklire, hogy megmozgassuk magunkat – és Csipeszt is. A kutya ezt nagyon élvezi, és azt már kiskorában megtanulta, hogy mindig a bicikli jobb oldalán loholjon, így biztonságban van az elhaladó autóktól is. Persze ő sokkal jobban bírja az iramot, mint mi hegynek felfelé a tekerést, úgyhogy gyakran megelőz minket, és vár. Jó lenne, ha néha adna egy kicsit az energiájából és lendületéből.

A hegyi túra célállomása ezúttal a Hegyalja útnál található Avar presszó volt, ahova, ha belépünk, olyan érzésünk támad, mintha visszamentünk volna az időben. Fémasztalok piros kockás, műanyag terítőkkel, retro műanyag székekkel, amelyek színben passzolnak a terítőhöz, és ez az egész miliő óriás gesztenyáfák alatt várja a vendégeket – szomjas embereket és kutyákat egyaránt.

Estefelé sokan gondolták úgy, hogy itt töltik el a hétvége utolsó óráit, de találtunk egy asztalt kicsit távolabb a forgalmas utca zajától, és a szomszéd asztalnál Csipesznek is akadt társasága egy jóképű golden retriever személyében. Mi leültünk és rendeltünk, Csipesz pedig felfedezőútra indult. Már első pillanatra is egyértelmű volt, hogy ez egy tökéletes kutyás hely, hiszen voltak más kutyák is, és mivel a presszó körbe van kerítve, amiatt sem kellett aggódni, hogy esetleg elbóklászna vagy kifutna az utcára.

A kutyatársak után a második legvonzóbb dolog Csipesz számára a szomszédos asztalokhoz érkező pogácsák és melegszendvicsek voltak, amelyekről nehezen tudtuk lebeszélni, így ő asztaltól asztalig mászkált, mi meg amikor már nagyon kellemetlennek éreztük a kunyerálást, akkor nagy nehezen magunkhoz szólítottuk. Sok kedves emberrel találkoztunk és beszélgettünk is, Csipesz pedig sok finom pogácsafalatot és simogatást kapott.

Egy szó mint száz: az Avar presszó igazi kutyás hely, kedves kutyabarát emberekkel, a pincéreket pedig egyáltalán nem zavarja, hogy ott lábatlankodik körülöttük egy négylábú…