A családon belüli erőszak áldozatai gyakran teljesen el vannak szigetelve a külvilágtól, ezen pedig a járvány miatti kényszerű otthonlét a legtöbb esetben tovább ront. Az áldozat úgy érzi, egyedül maradt, el van zárva a külvilágtól, nem tud segítséget kérni.
Úgy érzem, időtlen idők óta ismerem. Teljesen megőrülök érte, még csak két hete tart a kapcsolatunk, de már az összeköltözésről beszélgetünk. Hogyan reagálnál, ha ezt hallanád egy barátodtól? A tapasztalatlan fül számára ezek a kijelentések úgy hangozhatnak, mint maga a sors, a nagy ő megtalálása. Ám ha a dolgok túl gyorsan történnek, az általában nem azt jelzi, hogy tartósak lesznek – épp ellenkezőleg.
Irgalmatlanul nehéz év volt az idei. Nemcsak azért, mert a koronavírus-járvány miatt teljesen megváltozott az életünk, hanem azért is, mert ebben a rendkívül beszorított helyzetben minden eddiginél kevesebb lehetőségünk volt kifejezni a tiltakozásunkat. Pedig jócskán volt okunk felháborodni. Legyen szó mesekönyvekről, Facebook-posztokról, dokumentumfilmekről vagy törvénymódosításokról, mindenről igyekeztünk elmondani a véleményünket.
Hogyan lehetett ezt velem megtenni? Van-e visszaút a másikhoz? Van-e visszaút önmagamhoz? Kérdések, amelyeket párkapcsolati erőszakot elszenvedett emberek, többnyire nők, gyakran feltesznek maguknak, miután felismerték a bántalmazást. Halász Rita Mély levegő című első regénye kíméletlen pontossággal mutatja be egy hatalmi szempontból teljesen elbillent házasság fullasztó mindennapjait, és azt is, ami utána következik. Meddig tart a menekülés, és mikor lehet igazán fellélegezni? Kokainról, kulcsfázisrajzolásról és a Star Warsról beszélgettünk az íróval, aki azt is elárulta, mit érdemes megfigyelni a Mona Lisán.
„Beírtam a keresőbe, hogy örökbefogadás, és döbbenten láttam, hogy kutya, macska, malac, tényleg bármi jön, gyerekekről viszont alig van információ, az is szinte mind hibás” – meséli Vágnerné Andrea. Ezt követően írt Mártonffy Zsuzsának, aki interjút készített vele az Örökbe.hu oldalra. A szövegre komment is érkezett, és ez volt az első alkalom Andi életében, hogy egy másik felnőtt örökbefogadottal beszélhetett. Hová vezetett ez a 2015-ös találkozás, és mi a véleménye a Varga Judit-féle törvénymódosítási javaslatról? Erről kérdeztem a tapasztalati szakértőt, aki azt is elmondta, milyen volt 20 évesen megismerni a vér szerinti anyját, mire eszmélt rá a saját gyereke születésekor, és eleinte miért búcsúzkodott folyton a kisbabától.
„Kijön a vére? Na bumm, majd veszek rá ragtapaszt” – mondja nevetve Kozák Mónika örökbefogadási aktivista, aki szerint az is elég nagy bunkóság, ha megkérdezzük egy örökbe fogadó szülőtől, akar-e saját gyereket. Mik a leggyakoribb tévhitek a téma kapcsán, és miért annyira ártalmas a Varga Judit által nemrégiben benyújtott törvénymódosítási javaslat? Erről beszélgettem a Felnőtt örökbefogadottak csoportjának alapítójával, aki azt is elárulta, egy bántalmazó kapcsolat fájdalmas tapasztalata vezetett el az életében oda, hogy mára képes jobban megérteni az anyját, aki a szülést követően a kórházban hagyta.
Igen, az interneten sértegetni is bántalmazás – segítünk, hogy felismerd!
Utólag könnyű észrevenni a jeleket, de a kezdetekre jellemző rózsaszín felhőn ülve másra sem vágyunk, mint hogy működjön a kapcsolat.
Sokféle okból ismerkedünk. Van, aki szexre vágyik, van, aki társaságra, van, aki komoly kapcsolatra. Bármilyen cél lehet oké, mindaddig, amíg az a másik fél beleegyezésével társul. A valódi konszenzusra azonban csak akkor van lehetőség, ha pontosan tudjunk, mire mondunk igent. A baj csak az, hogy sokan sem a szükségleteikkel, sem a múltjukkal, sem az érzelmi életükkel nincsenek tisztában, így akaratlanul is becsaphatják a másikat.
„Ez a téma irtó fontos, szóval bármikor írhatsz róla” – biztatott Balázs, a főszerk, amikor arról kérdeztem, para-e, ha a Sztárban sztár előző ELŐTTI adásáról készítek véleménycikket. Azt is hozzátette, szerinte az egész műsor ettől függetlenül is elég ciki. Mielőtt felhorkannátok, megsúgom: szerintem sincs igaza. Már majdnem neki is elkezdtem érvelni, hogy de hát ott van a Tilla, meg a Tóth Andi, meg a zsűritagok kedvessége, hogy egymás legszarabb poénjain is nevetnek... de inkább befogtam, és örültem, hogy zöld utat kaptam a munkához. Mert ami október 25-én történt, amellett tényleg nem kéne szó nélkül elmenni.
Gyereket nevelni egyszerre csodálatos és iszonyatosan fárasztó. Nem feltétlenül csupán a napi teendők és a felelősség súlya miatt: ha jó szülők akarunk lenni, sok esetben fájdalmas belső folyamatainkra kell rálátnunk, és azok segítségével változnunk.
Kik és miért hiszik azt, hogy a helyzetük megváltoztatása reménytelen? És hogyan tudnának mégis felülkerekedni a tehetetlenségen?
