Szupertanár: indul a szavazás, itt vannak a döntősök!

Íme, itt vannak szupertanár pályázatunk döntősei, az a három pedagógus, akik pályázatát a zsűri a legjobbnak találta. Bemutatjuk őket, ők is bemutatják magukat, és innentől kezdve a te kezedben van a döntés: szavazz, kié legyen a fődíj: a 100 ezer forint értékű Lidl utalvány és - szintén a Lidl jóvoltából felajánlott - iPad 4 mini.

A pályázókat ABC-sorrendben mutatjuk be, és FIGYELEM!!! A videó rövid, és abból mindhárom szupertanárunk szuperképességeinek csak egy töredéke derül ki. Olvasd el azt is, amit magukról írtak, és azt is, amit a zsűri írt róluk – ezután szavazz a cikk alján. Erre csak pár napod van, augusztus 28-án éjfélkor lezárjuk a szavazást!

Fizil Orsolya - magyar-marketing tanár

Orsi körül vibrál a levegő, sugárzik belőle a lelkesedés, az energia és a tudatosság. Pályázatát egy személyes történettel kezdte, és ez a személyes kapcsolódás, bevonódás határozza meg egész tanítással kapcsolatos attitűdjét. Az, hogy szereti a gyerekeket, és úgy szeretne tanítani, hogy az nekik a lehető leghasznosabb legyen. 

"Egy megboldogult emlékű #elsőrandin tette fel nekem egy pasas a 20 forintos kérdést tekintetében némi szánalommal: De miért megy valaki (magyar)tanárnak? Várjál csak, miért is... Á megvan! Mert nem vettek fel a színművészetire, és így büntetlenül olvashatok fel verseket? Ja nem. Valószínűleg mindig is tanár voltam, élénk emlékem, hogy olvasni tanítok az oviban bárkit, aki az utamba került. Később a szomszéd kislány játéktáblájára pöpec vázlatot készítettem a Kőmíves Kelemenről, amit akkoriban olvastam. Ekkor javasolta, hogy inkább barbizzunk.

Egyenes út az egyetemre, magyar szak, mert az jó. És tényleg az! Az irodalom, a szövegek csodásak, az olvasással közelebb kerülünk önmagunkhoz, a világmindenséghez, meg mindenhez. A gyakorló tanításon az is eldőlt, hogy tanár vagyok, így jártam. Emellé tanultam PR-t és marketinget, ami a közgáz szigorlat túlélése után remek pályának bizonyult. Gondolkodni kell és beszélni, az okosságaimat másokkal megosztani, mi kell még? Szeretem a hivatásomat, igyekszem megérteni a kezeim közé kerülő kamaszokat."

"Sokszor nehéz, nekem se sikerül mindig, főleg a kamaszokkal nem. Mert nyegle, meg visszadumál, és idegen, és vajon szeret-e egyáltalán. Ha nem sikerül, többek között a blogomon reflektálok, szupervizionálok és ventilálok. 15 éve vagyok a tanári pályán, de hála Istennek sokszor ki is tudtam/tudok tekinteni belőle.

Tanítottam kötelezően beiskolázó szakmunkásban, 8 osztályos gimiben és OKJ-s képzésben is. Látom, hogy a gyerekeinknek milyen elvárásoknak kell megfelelniük az iskolában és a munkaerőpiacon, és nem irigylem őket. Az én dolgom az, hogy támogassam őket.

Eldőlt a sorsom: szeretem ezeket a gyerekeket, és minél nagyobb köztünk a korkülönbség, annál fiatalabban tartanak. Miattuk kell követnem a trendeket, miattuk kell okos válaszokat keresnem provokatív kérdésekre, miattuk kell kiegyensúlyozottnak és pengének lennem. Miattuk kell a tudásomat frissen tartanom, a módszereimet korszerűsítenem. Nélkülük ellustulnék és azt kárognám, hogy ezek a mai fiatalok milyenek már. És igazam is lenne, hiszen tényleg, milyenek már!

Hogy mi lenne a módszerem? Az, hogy alapvetően szeretem a srácokat? Az nem is módszer! Az csak azt eredményezi, hogy kíváncsi vagyok a véleményükre, meglátásaikra. Néhány ténytől és alapvetéstől eltekintve (pl. olvasni jó) felőlem úgy értelmezik az irodalmi műveket, ahogy akarják. Csak hallgassuk meg egymás álláspontját, és ha lehet, jussunk konszenzusra.

Még azt is megértem, hogy valakit halálra idegesít Az arany virágcserép, pedig én imádom, sőt még azt is elfogadom (bár nehezen), ha egy kamaszlánynak tetszik a Szürke 50 árnyalata. Nagyobb bajunk ne legyen, mint hogy olvas, és együtt érez ismeretlen szereplőkkel, akik csak egy könyv lapjain léteznek.

A legjobb, hogy az elfogadó hozzáálláshoz nem kell okostábla, okosterem, sőt még sima kréta sem feltétlenül. Ettől függetlenül szeretem a digitális eszközöket bevinni a tanításba, mert telefonnal tudunk az órán információt gyűjteni, én segítek szelektálni, és kész az órai jegyzet, még házi feladat sem kell. Az internet kinyitja a világot, de ránk is zárja a megfelelési kényszer ajtaját. Mindenképpen hozzá kell szoktatni a srácokat arra, hogy felelősen használják, bátran keressenek infókat, de el is tudják különíteni a hasznosat a haszontalantól.

A legeslegnagyobb kedvencem az extra sok munkát igénylő projektmódszer mondjuk egy-egy korszak feldolgozására. Technikán kovakő-pattintás, kémián puskaporkészítés (Lásd még: Mi az a folt a plafonon? – Az előző kémiatanár...). Ofőn rabszolgafelszabadítás, tesin hadijáték. Pár héten keresztül több tanóra keretében több szempontból dolgozunk fel egy témát, és láss csodát, a kollégák is kooperálnak. Rácsodálkozunk egymásra, hogy jé, te (is) ilyen okos vagy? Fejlődik a kommunikációs készség, a csapatjátékos szellem, egymás (tudásának) elfogadása, szóval csupa olyasmi, amivel idegeneket vakítunk a cv-jeinkben. Hát igen kérem, az iskola az életre készít fel, nem magadnak tanulsz, fiam. Egy ideális világban ez mindennapos lenne, de szerencsére nem abban élünk. Egy gerillatanár előtt pedig nincs lehetetlen!"

A zsűri értékelése:

"Fizil Orsolya: pályázatában a közvetlen szemlélet, a lelkesedés és a megalkuvásmentesség tetszett a legjobban. Partnerként tekint a gyerekekre és alkalmazkodik az adottságokhoz, reflektál a gyerekek igényeire, és egyénként tekint rájuk. Biztosan sok gyerek felnőttkorában is beépíti, használja majd mindazt, amit tőle kapott.N.A."

"'Az, hogy alapvetően szeretem a srácokat? Az nem is módszer! Az csak azt eredményezi, hogy kíváncsi vagyok a véleményükre,meglátásaikra.' - írja pályázatában Fizil Orsolya. Én pedig azon gondolkodom, hogy nem ez lenne az alap egy tanárnál? Vagy csak én voltam szerencsés, hogy ilyen tanáraim voltak? Aztán belefeledkezem a blogjába, és azt hiszem, kezdem érteni. Leülhetsz, ötös. ZS.L.R."

"Fizil Orsolyában az fogott meg, hogy sugárzik belőle a tanítás és a tanítványai iránt érzett szeretet, és ez szerintem a legfontosabb egy tanárnál. Lépést tart a diákjaival, figyel rájuk, és képes megszerettetni velük az esetleg tőlük távol álló tantárgyakkal való foglalkozást . Nem is kell ennél több. ZS.)

Schlakker Eszter - tanítónő és a Gémprogram kidolgozója

Eszter először általános iskolai tanítónéniként dolgozott, és tanult Finnországban is. Figyelme hamar abba az irányba fordult, hogyan lehetne megoldani azt, hogy a gyerek fejébe ne csak beletöltsük az egységnyi tudást, hanem úgy töltsük bele, hogy közben még élvezzék is. Erre a megoldást a hobbijában találta meg. A játékosítás - gameification - nemzetközileg létező módszer, amiből Eszter saját programot dolgozott ki. Szeptembertől teljesen új keretek között folytatja a tanítást, saját útján elindulva.

"Z-generációs órákat tartok általános iskolás gyerekeknek, és azt hiszem, elég jó, mert egész héten ezt várják! A Z-generációs óra azt jelenti, hogy a tanulásmódszertant összekombináltam a digitális technikákkal, és az elméleti vagy frontális tanítás helyett azonnal meg is valósítjuk azt, amit tanulunk. Csupa olyan dolgot, amire egyébként a nagybetűs életben is szükségük lehet, ráadásul úgy, hogy kifejezetten élvezik, inspirálják őket a kihívások.

Elkészítik álmaik órarendjét, képekkel illusztrálva, Prezit készítenek az iskolai alkalmakra, vagy online gondolattérképet arról, hogy hogyan működhet egy iskolai blog. A mindmap után aztán belevágunk a megvalósításba! A gyerekek önéletrajzokat szerkesztenek, hogy jelentkezzenek az iskolaújság szerkesztőségi pozícióira: lesz köztük cikkíró, oknyomozó, fotóriporter, videóvágó. Mindeközben észre sem, rengeteget tanulnak a világról, a környezetükről, önmagukról és egymásról. Számtalan különféle készségük fejlődik. A szövegértés, az olvasási, az írási, a helyesírási, a gépelési készségek, a rendszerzés, a logika terén is előrehaladnak, a digitális média rejtelmeibe is belemerülnek, megtanulnak vitázni, érvelni, együttműködni, és egyre kreatívabbak és gyakorlatiasabbak lesznek.

Egyszer órákat beszélgettünk arról, hogy milyen előnyei és hátrányai lennének, ha a Minecraft nevű számítógépes játékot használhatnák különböző tanórákon. Kidolgoztam egy nagyon hatásos módszert például arra, hogy hogyan lehet a gyerekeknek a reklámokról tanítani, a reklámokon keresztül – ebből írtam egyébként a diplomamunkámat is a tanítóképzőn, s neveztek be vele OTDK-ra is. Ezt a tanórát évekkel később is emlegették azok a gyerekek, akiknek leadhattam, és még Finnországban is tanítottam így a gyerekeket, s még a finn tanítók is elismeréssel beszéltek a módszereimről.

Bár azt gondolom, hogy a digitális eszközök nagyon hasznosak, de van egy másik módszer, amit kifejezetten szeretek alkalmazni, ez pedig a gamifikáció, a játékosítás, és főleg a társasjátékok. Sok játékot ismerek, társasjátékos klubokat működtetünk a férjemmel, aki egyébként játéktervező, hatalmas gyűjteményünk van, és kreatívan tudom bevetni ezeket az oktatásban is. Legyen szó modern játékokról, saját tervezésű játékokról, vagy csak egy különleges kombinációjáról a játéknak és a tanulásnak. Akár kirándulni mentünk vagy karácsonyi ünnepséget rendeztünk, a gyerekek alig várták, hogy előkerüljenek az általam hozott játékok!

A tanórákon, ami nálam nagyon bevált, hogy az érdeklődésüket felmérve a tananyagot olyan kerettörténetbe ágyazom, ahol a diákok észre sem veszik, hogy mennyi feladatot oldottak meg. Elsősöknél Meseországban kalandozunk, állatokkal beszélgetünk, matekfeladatokat megoldva jutnak ki a labirintusból vagy éppen Meseország lottósorsolásán vesznek részt, és a nyereményből a Meseboltban vásárolnak be.

A nagyobbak űrutazásra indulnak, és a feladatok elvezetik őket egy-egy bolygóra. Előfordult már az is, hogy tanulás ürügyén a Minecraft vagy Naruto világában bolyongtunk együtt, s miközben ők „játszottak”, észrevétlenül is azokat a feladatokat oldották meg, amiket más körülmények között, a „hagyományos” iskolai tanórákon ezelőtt intenzíven utáltak.

A legújabb módszerem a GémBox, amiből szeretnék egy teljesen önálló tananyag-csomagot is készíteni a kollégáimnak, hogy minél több iskolában tanulhassanak ilyen módon a gyerekek. A Gémbox arról szól, hogy a gyerekek egyfajta tematikus szabadulószobába kerülnek, ahol rejtvényeket, feladatokat kell megoldaniuk, amelyek egy-egy nagyobb tananyagot dolgoznak fel, interdiszciplináris módon. A különböző korcsoportú gyerekek együtt, egy csapatként dolgoznak, mindenki a maga szintjének megfelelő feladatokkal tud hozzájárulni a csapat közös sikeréhez. Ez egyszerre ismeretátadás és készségfejlesztés, ismeret- és készségfelmérés, egyéni és csapatmunka, a lehető legszórakoztatóbb módon.

Ezeket a módszereket azért is tudom könnyen alkalmazni, mert egy olyan tanulócsoportot vezetek, ahol projektekben, vegyes korosztályban tanulunk, és nagy szabadságot kapok a módszerek kiválasztásában. A GÉMPROGRAM egy olyan „iskola”, ahol a gyerekek nem csak hogy tanulni szeretnek, de alig várják, hogy „iskolába mehessenek”. Nekem az a legnagyobb elismerés, amikor a diákjaim azt mondják: „Nem is tanultunk, csak játszottunk!” vagy „Már izgultam, hogy vége lesz az órának!” vagy „Mikor lesz újra Eszti órája?”

A zsűri véleménye:

"Schlakker Eszter pályázatában megismerhetjük, mennyire komplex órákat tart. Elszakadva a hagyományos fronális és tantárgyi keretektől, itt a gyerekek valódi közösségben, együttműködésben, és számos tudományterület összekapcsolásával tanulhatnak. A tanulás számukra nem egy passzív befogadást, hanem élményszerű, résztvevő feldolgozást jelent. A gyerekek maguk azok, akik felfedezik a tudást, és válaszokat a kérdéseikre. Mindeközben folymatosan alkotnak, on-line vagy off-line módban, játszanak és együttműködnek, amelyek során az élethez szükséges legfontosabb készségeik fejlődnek. N.A."

"Schlakker Eszterben tetszik, hogy az a legfőbb célja, hogy a gyerekek élvezzék az órát, épp ezért játékosan tanít, és a diákok minden erőfeszítés nélkül, jó kedvvel tanulnak. Olyanokra készíti fel a tanulókat, amikre az életben is nagy szükségük lesz (pl: önéletrajz-írás), természetesen ezt is játékokkal színezve. ZS."

"Amikor egy (másik) pályázó anyagában az hangzik el, hogy egy feladatot csak akkor tud elvégezni, ha “be tudunk-e kerülni olyan terembe, ahol van számítógép” mutatja, hogy bármennyire is szeretnék a tanárok az IKT eszközöket az órákon használni, néha szembejön a magyar oktatási rendszer valósága. Az offline osztálytermek és a diákoknak suli után (szünetekben, órákon a pad alatt) elérhető technológia ollója egyre nyílik. Schlakker Eszter ezt az ollót ragadja meg, és szab vele új irányokat: az óráin nem csak a tananyagot dolgozzák fel játékos formában, de a digitális íráskészséget is fejlesztik észrevétlenül. A gamifikáció (~játékosítás) olyannyira központi eleme az óráinak, hogy e mentén készül a pedagógus kollégái számára is elérhető GÉMPROGRAM. ZS.L.R."

Számadó László - matektanár és játékrajongó

Számadó László matektanár. Több könyvet írt, mint ahány éves, éveinek számából viszont 15-öt könnyedén letagadhat. Olyan lelkesedéssel képes a matematikáról, a matektanításról, az órákról, a gyerekekről és a feladatokról mesélni, hogy azonnal szeretnék matekot tanulni, és kipróbálni, talán még én is tudtam volna élvezni, ha ő tanított volna? Nappal tanít, éjjel könyveket ír, közben előadásokat is tart. Szerinte a tananyag olyan, mint a sülthöz a hús, tápláló. De a kreativitás, a játék, a feladvány, a megengedett pihenő, a lazulás, vagy épp a zsonglőrködés a fűszer: ettől lesz az egész finom és élvezetes. 

"Számadó László vagyok, matematikatanár Budapesten, az Óbudai Árpád Gimnáziumban. Most kezdem a 32. tanévemet. Nem tudom, hogy szuper tanár vagyok-e, ezt a diákjaim tudnák megmondani, de vannak nem mindennapos módszereim.

Eddig több, mint ötven könyvben osztottam meg az ötleteimet a felhasználókkal (gyerekekkel, pedagógusokkal). Ezek tankönyvek, munkafüzetek, feladatgyűjtemények, tanári kézikönyvek voltak. Több tucat előadást tartottam országszerte, melyek címei is beszédesek lehetnek: Ne dobjuk ki! – Hogyan lesz a hulladékból szemléltetőeszköz, Tévedések víg játéka, Cseresznye a tejszínhab tetején, A matematika tanítása is lehet öröm, Aki játszik, az gondolkodik is egyben, Matematikaórák fűszerezése. Minderről részletesebben olvashatnak itt.

Ezekből kiderül, hogy a matematikaórákon nálam elengedhetetlen a játék, mint az ételeknél a fűszer.

A játék kötetlen hangulatot eredményez az óráimon, de ez még nem adna okot arra, hogy jelentkezzek. Néhány éve kitaláltam, hogy megfelelő mennyiségű zsonglőrfelszerelést veszek, és ezeket beviszem az óráimra. Gyermekkorom óta pihenésként zsonglőrködöm. Tudom, hogy 20-25 percnél tovább nem tudunk intenzíven figyelni, az iskolában pedig 7-szer 45 percen keresztül szeretnénk ezt megkövetelni a gyerekektől. Nálam az óra közben felállhatnak, és pár perc mozgással felfrissülhetnek a gyerekek. Úgy látom, hogy ez nagyon jó hatással van arra, hogy a következő 20-25 percben ismét jobban tudjanak figyelni.

Az elmúlt években a Fővárosi Nagycirkusszal együttműködve rendszeresen tartok rendhagyó matematikaórákat a cirkuszban. Ezekre az alkalmakra év közben is vissza tudok utalni, ami szintén jó hatással van a mindennapokban a matematikára. Szeretném, ha a tanítványaim nem félnének a matematikától, hanem egy szerethető tudományt látnának benne. Ezen törekvésemet számos díjjal is elismerték, például elsőként kaptam meg a matematika népszerűsítéséért az Ericsson-díjat.

Zárásként egy kép a cirkuszi óráimról:

A Zsűri véleménye:

"Számadó Lászlót azért tettem a legjobbak közé, mert látszik, hogy nagyon figyel a tanítványaira és az érzéseikre, hagyja, hogy óra közben néha pihenjenek kicsit, és ezzel nem csak a jó kedvüket éri el, hanem is a figyelmüket is megkapja az óra további perceiben. Nagon tetszik a zsonglőrös ötlet, hatalmas élmény lehet egy átlagos matekóra helyett elmenni a Fővárosi Nagycirkuszba. ZS."

"Ha sok-sok éve nem találkoztam volna az Élményműhellyel és hasonló, matematikát népszerűsítő programokkal, a mai napig azon törném a fejem, hogy hogy lehetett a matematika a hét szabad művészet egyike. Ha nem is volt (mindig) kínszenvedés, lövésem sem volt, hogy kaphatott helyet a  Quadrivium ban . Számadó László diákjainak jó eséllyel nincsenek ilyen gondjai. Bár valószínű, hogy a Fővárosi Nagycirkuszban tartott matekórák még az Árpád Gimiben is csak hab a tortán, de akkor is egy tortán van az a hab, na! A receptet pedig ott van a számtalan kollégáknak, szülőknek és diákoknak szánt írásában és előadásában. Nem véletlen, hogy lassan matekpéldát lehetne írni már Számadó László díjairól is." Zs.L.R.

"Számadó László, a matematikát viszi közel a gyerekekhez. Pályázatában arról olvashatunk, hogy mennyi szokatlan, játékos eszközt visz be az órára, ezzel lazítva, közelebb hozva a gyerekekhez a matekot. Elfogadja és alkalmazkodik a korosztályi sajátosságokhoz, és ennek megfelelően szervezi az órák menetét. Sokszor játszik, és sok élménnyel gazdagítja a munka során eltelt időt. Különlegessége, hogy zsonglőr mutatványokkal fűszerezi az amúgy sem unalmasnak tűnő órákat. N.A."

És akkor most szavazz!