Elhunyt Alain Delon. A legendás színész a hatvanas évektől meghatározó alakja volt az európai filmművészetnek, most a számunkra felejthetetlen szerepeivel búcsúzunk tőle.
Alain Delon 1935. november 8-án született a franciaországi Sceaux -ban, de családja állítólag korzikai származású volt. Delon nehezen kezelhető kamasz volt, számtalan iskolában megfordult rossz magaviselete miatt, majd egy szigorú jezsuita internátusba küldték. Tizenévesen nevelőszülőkhöz került. Fiatalon hentes mostohaapja mellett dolgozott, majd önként jelentkezett a francia tengerészethez.
Alain Delon nem bírta a korlátokat már fiatalon sem
Az ötvenes években Indokínában szolgált, maga és sajtósai által terjesztett legenda szerint a többéves szolgálatból minimum egyet fogságban töltött, büntetésként a különböző kihágásaiért. Végül a hadsereg megvált tőle, még szolgálati ideje letelte előtt: nem bírta a korlátokat. A szabályoknak való ellenszegülés és a lázadás szinte élete végéig elkísérte, s nem egyszer jót is tett karrierjének.
Az áttörést Alain Delone számára az jelentette, amikor megismerte Yves Allégret rendezőt, aki mellékszerepet bízott rá az 1957-es Amikor az asszony összezavarodik című filmjében.
Ide figyelj, Alain. Beszélj úgy, mint ahogy velem beszélsz. Bámulj úgy, ahogy rám bámulsz. Figyelj úgy, ahogy engem figyelsz. Ne színészkedj. Élj.
- javasolta neki a forgatás előtt. És Alain élt, a vásznon is. Sajátos lázadás volt ez az akkori filmipar megszokott keretei ellen, de nyilvánvalóan sikeresnek bizonyult. A hatvanas-hetvenes évek első, európai rosszfiúja mindenkit levett a lábáról. Minket, a későbbi korok szülötteit is.
A hatvanas évek sztárja volt Alain Delon
Bár karrierje az ötvenes évek második felében kezdődött, az igazi sikert a következő évtized hozta meg számára. Michelangelo Antonioni felkérésére elfogadta A napfogyatkozás (1962) című dráma főszerepét. A filmben Alain egy tőzsdealkuszt játszik, aki olyannyira megszállott a munkája miatt, hogy képtelen valódi érzelmi kapcsolatot kialakítani szerelmével. Amikor a napfogyatkozás idején találkoznak, mindketten próba elé állítják a kapcsolatukat.
Delon egész karrierjét meghatározta a vágy, hogy elismerjék Hollywoodban is, ami minden próbálkozása ellenére sosem sikerült neki igazán. Szerepelt ugyan Shirley Maclaine mellett az 1964-es A sárga Rolls-Royceban, de megmaradt ízig-vérig európai színésznek.
Henri Verneuil Alvilági melódia (1963) című filmjének forgatásán találkozott azzal az emberrel, aki élete és szakmai sikerei egyik meghatározó alakjává vált. Jean Gabinnel közösen ezen kívül még két sikerfilmet forgattak, A szicíliaiak klánja (1969), és a Két férfi a városban (1973) című krimiket.
Az A szicíliaiak klánját a három férfi főszereplő mellett Ennio Morricone mesteri dallamai teszik a korszak talán legtökéletesebb alkotásává.
A krimik főhőse kalandfilmekben is feltűnt
Christian-Jaque A fekete tulipán (1964) című filmjének főszerepében Delon romantikus hősként mutatkozott be a közönségnek. Dumas regényének adaptációja a francia forradalom ellen lázadó, kettős életet élő kalandor és az ugyancsak általa megformált, idealista öcs szerepét mintha Alain Delonra öntötték volna.
Ellentmondásos személyisége az A szamuráj (1967) című filmben is nagy hatást gyakorol a nézőre. A címszereplő, kiismerhetetlen, acélos tekintetű bérgyilkost megszemélyesítő Alain ebben a filmben egyetlen feleségével, Nathalie Delonnal játszik együtt. Bár számtalan kapcsolatát ismerjk - többek között a magyar szívek számára is kedves, örök Sisi, Romy Schneider is közéjük tartozott -, és több gyermeke is született, soha több nem házasodott meg. Utolsó éveiben leginkább politikai aktivitása miatt került a címlapokra. Legendás állatbarát volt. Kutyáit olyannyira szerette, hogy birtokán saját temetőparcellát hozott létre számukra, s még életében rendelkezett arról hogy őt is melléjük temessék el.
