Nagy teste ellenére a tengeri vidra (Enhydra lutris) a fóka vagy a fülesfókafélék ügyességével közlekedik a tengerben, mozgása hajlékony, és fáradhatatlanul játékos. A vízben táplálkozik és szaporodik, és idejének legnagyobb részét azzal tölti, hogy lebegni hagyja magát a partok közelében, a nagy tömegben jelen lévő moszatágyon. Csak nagyon ritkán tér vissza a szárazföldre.
Gondoltad volna?
- A vidrabunda hosszú és merev szőre azért olajos, hogy taszítsa a vizet. Valójában olyan megbízható védelmet nyújt, hogy az állatok bőre soha nem lesz nedves.
- A vidra légvétel nélkül legalább 400 métert tud víz alatt úszni, és eközben rövidebb szakaszokon eléri a 15 km/h úszósebességet.
- A tengeri vidrák párokban, egymás kezét fogva alszanak, hogy ne sodorja el őket az ár.
A halevő vidrák megőrizték tipikus ragadozó fogazatukat, amelyek a hús megragadására és kitépésére alkalmasak, míg a többiek, köztük a tengeri vidra fogazata a kemény testek feltörésére vált alkalmassá, és karmaik csaknem teljesen visszafejlődtek – hasonlóan a kézlemezhez, amely lecsökkent, és ezáltal az ujjak mozgékonysága fokozódott.
A tengeri vidra alkalomszerűen elfogja a halakat, de kedvencei a tengeri sünök, a tintahalak, a rákok és a kagylók, amelyeket a tengerfenéken vagy a sziklás aljzatban akár 30 méterre lemerülve is felkeres. A szívkagylót, az osztriga vagy a teknősbéka héját pedig úgy töri fel, hogy egy nagyobb kődarabot a mellkasára tesz, és „kezével” megragadva zsákmányát ehhez ütögeti, mintha az egy kovácsüllő lenne.
Az alábbi videóban megnézheted, milyen bámulatosan zsonglőrködnek a vidrák a kavicsokkal:
Hanyatt fekszik, végiggörgeti a mellkasán és a nyakán a kavicsot, mintha masszírozná magát, néha feldobja, aztán ügyesen el is kapja, és mindezt csukott szemmel is simán végigcsinálja. És hogy mi célból? A feltételezések szerint ez a rekreációs zsonglőrködésnek tűnő mutatvány valójában arra jó, hogy az állat ráleljen a legtökéletesebb eszközre, amivel a kemény héjú zsákmányt is könnyedén feltörheti.
Néhány kőhöz annyira kötődnek a vidrák, hogy kedvencükként őrzik és mindenhová magukkal viszik, méghozzá nem akárhogy: a hónaljuk zsebként használt mélyedéseiben tárolják az eszközeiket, és itt rejtik el a megszerzett zsákmányt is, amit a víz felszínére érve rögvest el is majszolnak.
Ha érdekelnek még a természet további csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is, amelyben az egyiptomi ugróegerek furcsaságairól írtunk.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
