Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az emberek véleményének befolyásolása minden bizonnyal egyidős az emberi közösségekkel, és bár a kommunikációs technológiai vívmányok széleskörű elterjedéséhez sokan a szabad információáramlás reményével álltak, hamar kiderült, hogy a rádió, a televízió és az internet is eszköze lehet az állami propagandagépezeteknek. Az amerikai polgárháború egy korai szakaszában azonban egy egyszerű grafikai alkotás is komoly hatást gyakorolt a közvéleményre.
Az 1770-es bostoni mészárlásról készült rézmetszet a történelem egyik leghatásosabb propagandaképe: egyetlen nyomat képes volt emberek ezreit meggyőzni arról, hogy fekete-fehéren lássák a kor egyik jelentős politikai aktualitását. A bostoni mészárlásról készült grafika több olyan propagandisztikus eszközt (sarkítás, valóságferdítés) is felvonultat, ami a mai napig használatos a közéleti kommunikációban.
Egy véres kép, amely bejárta Amerikát
Az 1770-es években az új világ forrongani kezdett: a tizenhárom amerikai gyarmat egyre jelentősebb függetlenséget követelt magának a brit gyarmatosítókkal szemben. A függetlenségi mozgalom – amely később, 1775-ben függetlenségi háborúba csapott át – egyik fontos helyszíne volt Boston, ahol 1770-ben a bostoni mészárlás, majd 1773-ban a bostoni teadélután néven ismert események egyértelműen jelezték a gyarmati viszonyok tarthatatlanságát.
1770. március 5-én Bostonban egy brit őrszem és néhány helyi fiatal között szóváltás alakult ki, amely hamarosan tömegverekedéssé fajult. Hógolyók, jégdarabok és egyéb tárgyak repültek a katonák felé, akik végül tüzet nyitottak.
Öten életüket vesztették, az eset pedig „bostoni mészárlás” (Boston Massacre) néven vonult be a történelemkönyvekbe.
Az eseményre a brit sajtóban a "King Street-i incidens" néven hivatkoztak. Alig három héttel később jelent meg Paul Revere ötvös és rézmetsző híres rézkarca, amelyet a tragikus eseményről készített A véres mészárlás a bostoni King Streeten címmel. A képen a brit katonák rendezett sorban, kegyetlen arckifejezéssel lőnek a fegyvertelen telepesekre, miközben a földön áldozatok hevernek. A metszet egyértelműen azt sugallta, hogy a britek minden előzmény nélkül gyilkoltak le ártatlan embereket.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Bár a konfliktusban szemben álló felek kiegyensúlyozatlan erőviszonyai, és a katonák túlkapása vitathatatlan volt, a bostoni mészárlás valósága jóval összetettebb annál, mint amit a kép sugall.
A katonákat a feldühödött tömeg provokálta, kövekkel, jéggel és kagylókkal dobálták őket, a lövések körülményei pedig később a bíróságon is vitatottak maradtak – bár az igazságszolgáltatás előtt a gyarmatosító britek és a gyarmatok lakosai nem azonos elbírálás alá estek. Revere alkotása azonban szinte minden olyan részletet elhagyott, amely árnyalta volna a történetet.
Ferdített valóság
A metszet nemcsak a történteket ábrázolta, hanem tudatosan irányította is a néző érzelmeit.
A brit katonák fölött egy „Mészároscsarnok” felirat olvasható,
mintha eleve gyilkosok lennének, míg a telepesek oldalán egy kutya jelenik meg, amely a hűség jelképe.
A nyomat villámgyorsan elterjedt Amerikában, és hamarosan a gyarmatosítókkal szembeni ellenállás egyik szimbóluma lett. Megjelent nyomtatott újságokban, kocsmák és üzletek falára függesztették ki, röplapokon sokszorosították, de ami még érdekesebb, hogy
Londonba is eljutott.
Paul Revere grafikája a brit közvéleményre is nagy hatással volt, az ország lakossága a képen keresztül egyértelműen szembesülhetett a gyarmatosítás áldozatainak felszólalásával.
A történészek ma úgy vélik, Revere alkotása a függetlenségi mozgalom egyik leghatásosabb propagandafegyvere lett a konfliktus kiéleződésének kezdetén. A kép számos részlete pontatlan vagy szándékosan eltúlzott volt, de egyértelműen kifejezi az alkotó morális állásfoglalását a konfliktus kapcsán, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a gyarmatok lakói egyre inkább elnyomó hatalomként tekintsenek Nagy-Britanniára. A több mint 250 éves rézkarc így ma is emlékeztet arra, hogy a képek nem csupán megörökíthetik a történelmet – olykor maguk is alakítják azt.
Kapcsolódó: a tudatos propaganda használatára már az ókorból is ismerünk példákat.
