Khaire – aki napjainkban hazája egyik legnagyobb kígyószaktekintélyének számít – az 1970-es években ismerkedett meg közelebbről kedvenc jószágaival, amikor egy Bombay környéki ötcsillagos szállodában dolgozott: az üdülőhely nemcsak az emberek, de a mérges kígyók körében is nagy népszerűségnek örvendett, ezért a személyzet állandó feladatai közé tartozott a kéretlen vendégek elfogása és likvidálása. Míg kollégáinak nem okozott gondot elpusztítani a csúszómászókat, Khaire megsajnálta a szépséges teremtményeket, és irtásuk helyett inkább befogta, majd szabadon engedte őket a közeli dzsungelben, idővel pedig gondozásukat, tanulmányozásukat tűzte ki életcéljául.
A mérges kígyókról akarta oktatni az embereket
Egy alkalommal hősünk a bombayi Haffkine Kutatóközpontba szállított egy elfogott kígyót, mire az ottani személyzet döbbenten közölte vele, az állat túl veszélyes ahhoz, hogy csak ilyen egyszerűen magával cipelje valaki – Khaire saját bevallása szerint ekkor határozta el, hogy edukálni fogja az embereket, megcáfolva a kígyókkal kapcsolatos tévhitet, miszerint az állatok bárkit, bármilyen előzetes provokáció nélkül megharapnak. Amikor értesült róla, hogy egy dél-afrikai férfi, Peter Snyemaris megdöntötte a mérges kígyókkal összezárva töltött leghosszabb idő világcsúcsát – 50 órán keresztül élvezte 18 halálos és 6 közepesen veszélyes kígyó társaságát –, úgy döntött, rálicitál a rekorderre.
Hősünk úgy gondolta, egy Guinness-rekord egyrészt kellő publicitást adhatna ügyének, és nagyban segítené felvilágosító munkáját, másrészt a nemzeti büszkeség is motiválta: Indiát a kígyók hazájaként ismerik szerte a nagyvilágban, úgy illene tehát, ha ezt a veszélyes világcsúcsot is saját országa birtokolná. A hatóságok ostobaságnak tartották a 28 éves Khaire tervét, a fiatalember azonban eltántoríthatatlan maradt: szülővárosa és lakhelye, Pune orvosi egyetemének sportpályáján állíttatott fel egy üvegkalitkát, melybe saját magán kívül 72 halálos mérgű hüllőt – 27 monoklis kobrát, 24 Russell-viperát, 9 pápaszemes kobrát, 8 gyűrűszalagos kraitot és 4 közönséges kígyót – záratott be három napon és három éjszakán keresztül, 1980. január 20–23. között.
Nem élt a felkínált szünetekkel, így döntött Guinness-rekordot
A Guinness-bizottság döntése szerint a világrekord akkor is érvényes lett volna, ha a férfi naponta félórát a ketrecből kilépve a szabadban tölt, Khaire azonban ragaszkodott hozzá, hogy a vállalt 72 óra minden másodpercét az üvegkalitkában töltse – a közönség ámulatára a megszabott idő leteltével teljesen sértetlenül távozott önként vállalt fogságából, bizonyítva álláspontját, és jócskán megdöntve johannesburgi „kollégája” rekordját. A kígyók némelyike ugyan rámászott Khaire testére, amikor izgalomba jött, ő azonban egyszer sem veszítette el lélekjelenlétét és hidegvérét: egyszerűen megfogta, és leszedte magáról az állatot.
A vakmerő világcsúcsdöntés meghozta a várt hírnevet Khaire számára, aki így végleg otthagyhatta szállodai állását, és valóra válthatta régi tervét, egy saját kígyófarm létrehozását: a ma is működő intézmény célja a veszélyeztetett kígyófajok szaporítása és védelme, illetve a nagyközönség – különösen a fiatalabb generációk – oktatása, megismertetése a hüllők világával, természetével. Saját számítása szerint Khaire élete során legalább 25 ezer csúszómászót fogott el, és 6000 alkalommal szenvedett kígyóharapást – ugyan ez a legtöbb ember számára soknak tűnhet, ő úgy véli, csupán a szakmájával járó apró kellemetlenségről van szó.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
