Pyramiden pont úgy fest, mint egy egykori tipikus bányászváros: távolról kopott épületek, ipari létesítmények a környék bányászatának letagadhatatlan nyomaival. Valami azonban hiányzik belőle: maga az élet.
Elhagyatott város a világ tetején
A Svédország által 1910-ben alapított, majd 1927-ben a Szovjetuniónak eladott településen ugyanis ma már egy teremtett lélek sincs, napjainkban leginkább csak tengeri madaraknak, sarki rókáknak és jegesmedvéknek ad otthont. Pedig a fölötte magasodó, piramis alakú hegyről elnevezett városban a nyolcvanas években több mint ezren éltek.
Szovjet lett a svéd településből
Noha a bányászati tevékenység már 1910-ben elkezdődött egy svéd cég főszereplésével, az igazi változás 17 évvel később történt, amikor a szovjetek megvetették a lábukat a településen. A tulajdonukká vált város küllemét, tevékenységét és fejlődését a maguk elképzelése szerint alakították: új lakóházak, benzinkút, iskola, óvoda, színház, étterem, uszoda és szálloda is épült, de helyet kapott a településen üvegház, valamint farm, sőt egy, a környék legfejlettebbjének számító orvosi rendelő is. Kétségtelen, hogy abban az időben Pyramiden lett a legnagyobb szovjet bányászváros Svalbard szigetén, amely ráadásul kulturális és szociális központként is működött.
A bányászati tevékenység természetesen egy pillanatra sem állt meg a városban, a település lakosságának zömét adó szovjet munkások szoros közösséget alkottak.
1998-ban megpecsételődött Pyramiden sorsa
Egészen a kilencvenes évek derekáig elképzelhetetlen volt, hogy Pyramidennek valami a végét jelentheti. Pedig ez a pillanat is eljött 1998-ban, amikor 53 év után bezárt az orosz állami tulajdonú bányászati vállalat, a Trust Arktikugol. A szénárak csökkenése, a hegyi szénkitermelés nehézségei, valamint a közeli Operafjellettben történt, 141 ember halálát okozó, orosz repülőgép-szerencsétlenség mind-mind hozzájárult a bányászati tevékenység leállításához.
Lenin szobra ma is ott áll a központban
Az élet, mondhatni, ebben a pillanatban megállt Pyramiden városában. Az asztalokon még a poharak is úgy sorakoznak, ahogyan hagyták utolsó lakói, a falakon pedig ugyanazok az újságkivágások láthatók, amelyeket egykor az ott élők ragasztottak ki.
Az épületek többsége még ma is áll, ugyan egy-egy leharcoltabb állapotban már, de Lenin még most is éber tekintettel figyeli a messzi keleti Nordenskiöldbreen gleccsert Pyramiden központjából – és a Szovjetunió első vezetőjének szobra mellett még mindig ugyanolyan zölden nő a valaha Szibériából importált fű is.
Ha a Lenin halálával kapcsolatos érdekességekről is szívesen olvasnál, ajánljuk figyelmedbe ezt a cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
