loch ness szörny fotó

Épp a parton járt, amikor kibukkant a vízből a lény

A Loch Ness-i szörny legendája egészen a 6. századig nyúlik vissza, amikor Írország és Skócia védőszentje, Szent Kolumba – legalábbis a róla keringő történetek szerint – megmentett négy embert a rejtélyes lény karmaiból. A századok során többen is beszámoltak róla, hogy egy nagy méretű tengeri emlősre hajazó állatot véltek látni az Inverness városától 16 kilométerre délnyugatra található tóban, a Nessie-mánia azonban 1933-ban indult be igazán, amikor három szemtanú is találkozott a titokzatos szörnnyel.

A szörnyvadászat beindulása

A legkülönösebb találkozás egy Skóciában nyaraló angol turistával, George Spicerrel és feleségével esett meg, akik az Inverness Courier napilapnak küldött beszámolójuk szerint a tó partján autóztak éppen, amikor egy félelmetes, 8 méter hosszú, sárkányra emlékeztető, hosszú nyakú lény állta el az útjukat, és mászott vissza a vízbe. Az esetből gyorsan országos bulvárszenzáció lett, Skócia és Nagy-Britannia minden szegletéből sereglettek a lelkes Nessie-vadászok abban a reményben, hogy rálelhetnek a mitikus szörnyre.

A szörnyügy következő jelentősebb fejleményére 1934 áprilisáig kellett várni, amikor a londoni Daily Mail bulvárlap publikált egy fotót, melyen készítője, a neves nőgyógyászprofesszor, Robert Kenneth Wilson szerint a vízből kiemelkedő lény feje és nyaka látható. A laphoz eljuttatott levelében Wilson azt írta, turistaként éppen a hírhedt tó partjánál járt, amikor észrevette a furcsa „tárgyat” a vízben; gyorsan fényképezője után nyúlt, és négy képet készített, melyek közül csak kettőt sikerült jól exponálni – az első kép lett a világhírűvé vált Nessie-fotó, a második, amit az amatőr fotós szintén elküldött a Daily Mailnek, homályosra sikerült, ezért nem kapott különösebb publicitást.

Halálos ágyán vallott az álszörny készítője

A titokzatos fénykép 60 éven keresztül heves viták tárgyát képezte, egyesek váltig állították, bizonyíték a szörny létezésére, mások csalásról beszéltek, és azt találgatták, vajon milyen tárgy vagy éppen állat (elefánt? madár?) szerepel valójában a felvételen. A rejtély megoldására csak az 1990-es évek közepén derül fény, amikor – a Nessie-hívők hatalmas csalódására – bebizonyosodott, egy alaposan kitervelt és stílusosan véghez vitt átverésről van szó.

A nyomozást egy ’70-es években adott, azóta elfeledett interjú indította el, melyben Ian Colin színész arról beszélt, a híres Loch Ness-i fotót édesapja, a filmrendezőként, forgatókönyvíróként, színészként és afrikai vadászként híressé vált Marmaduke Wetherell készítette; ugyan Colin ekkorra már elhunyt, a szálak egy 96 éves, gyengélkedő férfihoz, Christian Spurlinghoz, Wetherell unokaöccséhez vezettek. Spurling a halálos ágyán bevallotta a riportereknek, hogy valóban részt vett a Nessie-csalásban, és azt is elárulta, hogyan készült a rejtélyes kép.

A tökéletes terv bosszúból született meg

Az ötlet Wetherell fejéből pattant ki, akit korábban a Daily Mail kigúnyolt, amikor általuk megbízott vadászszakértőként Nessie-lábnyomokat vélt felfedezni a tó partján, ezért úgy döntött, bosszút áll a bulvárlapon: felbérelte makettek gyártásával foglalkozó unokaöccsét, aki egy 30 centi magas és 45 centi hosszú játék tengeralattjárót alakított át, ráeszkábálva a fából készült szörnyfejet. Egy sikeres próbamerítést követően Wetherell egy barátja társaságában elvitte a modellt a Ness-tóhoz, ahol négy képet lőtt róla, majd, amikor meglátta, hogy őrök közelednek, elsüllyesztette azt (az álszörny minden valószínűség szerint ma is a tó fenekén pihen).

A negatívokat odaadta jó ismerősének, Wilson doktornak, és megkérte, saját nevében, a megbeszélt sztori kíséretében postázza el őket a bulvárlapnak – a hírneves nőgyógyász-orvos megkérdőjelezhetetlen szaktekintélynek számított, ezért a közönség nagyobb hitelt adott a szavának, vagyis ideális fedőembernek tűnt Wetherell számára. A filmes szakember jól kalkulált, az állítólagos szörnyfotó bevonult a történelembe – és ugyan ma már minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy hamisítvány, Nessie legendája tovább él, turisták ezreit és amatőr szörnyvadászok hadát invitálva a Skót-felföld leghíresebb tavához.