Sokáig azt hitték, hogy a közismert szólás az egyházi életből származik – írja O. Nagy Gábor –, hiszen a katolikus mise és a protestáns úrvacsora alkalmával a pap ostya megtörésével jelképezi Krisztus kenyértörését, mellyel az utolsó vacsora során kijelentette, hogy fel fogja áldozni életét az emberiség megváltásáért. Ez a szimbolikus tett és Jézus kereszthalála azonban nem a szólásban megjelenő összeveszést, szakítást, hanem épp ellenkezőleg, Isten és az eredendő bűn miatt vétkes emberiség kibékítését jelenti.
A nyelvész inkább egy régi magyar népszokáshoz kapcsolja a kifejezés elterjedését: a közös háztartásban, ahol a szülők és felnőtt gyermekeik, illetve azok házastársai együtt éltek, a két generáció ugyanazt a kenyeret ette. Ha összezördültek, az idős családfő kétfelé szelte a kenyeret, egyik felét a fiataloknak nyújtotta, a másikat megtartotta magának, jelképezve, hogy ettől kezdve nem esznek egy kenyeret. Ez a leírás Somogy megyéből maradt ránk, bizonyos tájegységeken, például az Alföld több vidékén a kenyér kétfelé vágása inkább a házastársak szakítását, a férj és feleség különválását jelentette.
Ezt az elképzelést bizonyítja több más hasonló kifejezés megléte is: egy kenyéren vannak, vagyis közös háztartásban élnek, illetve szakítás esetén: nem leszek vele egy kenyéren. De miért nem vágás, szelés, hanem törés szerepel a szólásban? Nos, a kovász és az élesztő elterjedése előtt nem vastag, domború, hanem lapos, lepényszerű kenyeret sütöttek, amit nem késsel vágtak fel, hanem letörtek belőle egy darabot – valószínűleg az említett népszokás ősi formájában kettétörték a kenyeret, csak később jött divatba a vágás.
Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
