A legtöbb esetben a méret és a hangerő összefügg az állatvilágban, hiszen a hang kiadásához általában levegőre van szükség. Igaz ez például a bálnákra, az oroszlánokra és a bőgőmajmokra is – mind-mind olyan élőlények, amelyek eszünkbe juthatnak, ha állati hangoskodásról van szó. A víz alatt, különösen a halaknál kicsit máshogy működik a dolog, hiszen ezek az állatok nem vesznek levegőt. Így más módszerekhez kell folyamodniuk, ha erős hangot akarnak kiadni. Ezt teszi a Danionella cerebrum is, amelynek egész csapat módosult szerve felelős azért, hogy méretéhez képest ennyire erős hangot tud kibocsátani.
Saját úszóhólyagján dobol a hal
A Mianmar patakjaiban élő Danionella cerebrum – sok más halhoz hasonlóan – az úszóhólyagja segítségével hoz létre hangot. Ennek a szervnek az a funkciója, hogy általa tudnak a halak adott mélységben lebegni. A legtöbb hangot kiadni képes hal izmai összehúzásával rezegteti meg ezt a szervet, ám a Danionella cerebrum ennél továbbmegy – derül ki berlini kutatók munkájából. Izmai összehúzásával egy speciális bordát feszít meg, amely ennek hatására egy különleges porcot feszít meg. Ez a porc csapódik neki az úszóhólyagnak, létrehozva a durranásszerű hangot.
Ez a halacska közelében olyan erős, mint egy lövés vagy mentősziréna hangja, de még egyméteres távolságban is felveszi a versenyt egy buldózer hangjával.
A víz és a távolság hatására persze hamar elhalkul a durrogás, ám a kutatók így is arra figyeltek fel, hogy a folyosón sétáló emberek megálltak, mert feltűnt nekik a hang. Az akvárium faláról többször visszaverődve ez folytonos zümmögésnek hallatszott.
Ezt a halfajtát azért is szeretik vizsgálni a kutatók, mert szinte teljesen átlátszó, így minden más szervét, köztük az agyát is könnyen meg lehet figyelni. Az egyelőre még rejtély, hogy pontosan mi a szerepe a durrogtatásnak. Két teóriával dolgoznak a tudósok: az egyik szerint a tájékozódásban van szerepe, amire nagy szükség lehet az iszapos mianmari patakokban, ahol őshonos a faj. A másik elképzelés az, hogy – mivel csak a hímek adják ki ezt a hangot – a nőstényekért történő vetélkedésben, illetve a hímek közötti rangsor felállításában segíthet.
Fegyver is lehet a hang – ha elég erős
Nem a Danionella cerebrum az egyetlen víz alatt élő, apró állat, amely borzasztóan erős hangot képes kiadni.
Egy rákfajta például olyan gyorsan és erősen tudja becsukni ollóját, hogy annak hatására mintegy 200 decibeles hang hallatszik.
Az angolul pisztolygarnélának is nevezett állat először kinyitja ollóját, amelynek egy kis üregébe így víz jut be. Amikor a ragadozó érzékeli, hogy zsákmány van a közelben, hirtelen összecsattintja hatalmas végtagját – egyik ollója nagyobb, mint a másik, feleolyan hosszú, mint a teste. Ennek hatására a víz olyan erővel lövell ki az üregből, hogy légbuborék keletkezik, amelynek sebessége a 100 km/h-t is elérheti. A buborék nagyon hangos durranással omlik össze – a lökéshullám könnyen elkábítja, akár meg is öli a zsákmányt. Sőt, egyes mérések szerint az összeomlás egy pillanatra mintegy 4000 Celsius-fokos hőmérsékletet hoz létre.
Ennek a rákfajnak a durranása már így is nagyon hangos – közvetlen közelről hallva a 200 decibel fájdalmat és sérülést okozhat az emberi fülben –, ám kutatók szerint a pisztolygarnéla hangja még hangosabbá válhat. A Woods Hole óceánkutatással foglalkozó intézet biológusai ugyanis azt figyelték meg, hogy melegebb vízben gyorsabban mozognak a rákok, és ennek következtében ollójukat is gyorsabban csattintják össze, hangosabb durranást okozva. A klímaváltozás hatására melegedő óceánok így valószínűleg hangosabbá is válhatnak.
Borzasztó erős hang, csak nem halljuk
Nagyon erős a hangjuk – mintegy 140 decibeles – a nagy nyúlszájú denevéreknek is. A többi denevérhez hasonlóan tájékozódásra is használják, ám más szerepe is van: ezzel követik fő zsákmányuk, a halak mozgását a vízben. Frekvenciája azonban kívül esik az ember által hallható tartományon, így nem észleljük.
Ízeltlábúak éneke
Az ízeltlábúak közül a leghangosabb egy Ausztráliában élő énekeskabócafaj. A mintegy 4 centiméteres Cyclochila australasiae rokonaihoz hasonlóan a teste oldalsó részén található dobszerű hártyácskák rezgetésével énekel. Ők is jó hangosak, mintegy 120 decibelt képesek kiadni, ami akár 2,5 kilométerre is elhallatszik. Magyarországon egyébként két éneklő kabócafaj él: a mannakabóca és az óriás énekeskabóca, úgyhogy nyári estéken ezek hangját lehet hallani.
Olvasd el, mi a világ legidegesítőbb hangja, kattints ide!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
