A világ legokosabb emberének tartott elméleti fizikus személyével kapcsolatban rengeteg legenda és tévhit kering, sokan a neki tulajdonított mondásokkal próbálnak érvelni Isten léte vagy éppen nemléte mellett. De vajon mi volt Albert Einstein valódi véleménye a vallásról? – ezt a kérdést boncolgatja Brian Gallagher, a Nautilus blog társszerkesztője.
A világ működése túlságosan bonyolult
„Isten nem játszik dobókockával” – szól Einstein egyik híres mondása, ami sokak szerint bizonyítja, hogy a tudós hitt a Mindenható létezésében. A mondás persze egyáltalán nem erre utal, hanem a kvantummechanika jelenségeit magyarázza: Einstein úgy gondolta, a világ egyfajta szabályrendszer szerint működik, és a kvantummechanika összehangolható hagyományos fizikai törvényekkel. Kvantumszinten sem lehetnek véletlenszerűek a dolgok, csupán még nem sikerült feltárnunk a szabályrendszert, amellyel leírhatnánk működésüket.
De mi volt Einstein tényleges véleménye Isten létezéséről? A fizikus egy 1954-ben írt levelében, mely néhány éve 2,9 millió dollárért (kb. 850 millió forint) kelt el aukción, így fogalmazott: „Spinoza Istenében hiszek, aki a világ harmonikus működésében ölt testet, és nem a gondoskodó Istenben, aki folyton beleártja magát az emberek kisebb-nagyobb ügyeibe”. Egy másik alkalommal Eric Gutkind filozófusnak ezt írta: „Számomra az Isten szó csupán az emberi gyengeség kifejezése, a Biblia pedig jó szándékú és nemes, de primitív legendák gyűjteménye. Nincs olyan értelmezés, magyarázat, mely meg tudna győzni az ellenkezőjéről.”
Az utóbbi levél alapján Einsteint kétségkívül ateistának gondolnánk, egy másik alkalommal viszont ő maga tagadta ezt a beskatulyázást: „Nem vagyok ateista – jelentette ki egy interjúban 1930-ban. – A világ túlságosan bonyolult ahhoz, hogy korlátolt emberi értelmünkkel felfoghassuk.” Ugyanebben az interjúban azt is mondta: „Képzeljünk el egy gyereket, aki betéved egy könyvtárba, ahol hatalmas, plafonig nyúló polcokon sorakoznak a különböző nyelveken írt könyvek. Sejti, hogy valakik írtak ezekbe a könyvekbe valamit, de fogalma sincs, hogy mit, és a nyelvet is képtelen megérteni. Észreveszi, hogy a könyveket valamilyen rendszer alapján rendezték el a polcokon, de nem tudja elképzelni, mi lehet ez a rendező elv. Bármennyire pallérozott is legyen az emberi elme, sosem lesz képes rá, hogy felfogja, megértse a világegyetem működését.”
Sem hívő, sem ateista nem volt
Einstein tehát valahol az ateizmus és az istenhit közötti széles mezsgyén állt, részben a Spinozához köthető panteista felfogás, részben a napjainkban agnoszticizmusnak hívott elképzelés állt a legközelebb a világképéhez.
Baruch Spinoza 17. századi holland–zsidó filozófus nézete szerint – akit a maga korában istentagadással vádoltak – Isten nem ruházható fel személyiséggel, inkább a világgal, a természettel azonos teremtő erőként írható le: a panteizmus kifejezés a görög pan, vagyis „minden” és theos, vagyis „isten” szavak összekapcsolásából származik. Az agnosztikusok azt mondják, nem lehet tudni, Isten létezik-e, vagy sem, és e nélkül a tudás nélkül kell törekednünk a világ megismerésére. Ennek részben megfelelően Einstein elutasította a vallások által hirdetett „személyes Isten” létezését, de hitt benne, hogy a világban uralkodik egyfajta rendszer, melynek megismerése túlmutat az emberi felfogóképesség határain.
Azt mondhatjuk tehát, hogy Einstein felfogásában egyáltalán nem állt olyan heves konfliktusban egymással a hit és tudomány, mint azt sokan gondolják.
