Noha a válás már a 18. század vége óta engedélyezett volt egyes felekezetekben Magyarországon, akkoriban még kevesen éltek a lehetőséggel. Később viszont megnőtt a felbontott házasságok száma, ám gyakori volt, hogy az eljárást nem a fővárosban indították meg az emberek.
Ennek számos oka volt, és a „szabadságot” nem adták ingyen, súlyos kompromisszumot kellett kötni. Mégis sokan ezt az utat választották, hogy új életet kezdhessenek egyedül vagy új párjukkal.
Válni már ekkor is lehetett, mégis kevés magyar élt a lehetőséggel
Ma valamelyest kiegyenlített a válások száma a házasságkötések arányához képest, és a magyar társadalom már sokkal elfogadóbb e tekintetben, mint néhány évszázaddal ezelőtt. Amikor II. József törvényerejű rendeletben lehetővé tette a protestánsok és a zsidók körében a válást, igen kevesen szánták el magukat erre a lépésre.
A családjog még a 19. század végén is az egyház hatáskörébe tartozott, és válni csak akkor lehetett, ha bizonyítható volt az egyik házastárs hűtlensége vagy „rendellenes viselkedése”. Az akkoriban uralkodó hitrendszer, miszerint a házasság Isten által rendelt szent kötelék, még inkább megnehezítette, hogy valaki kilépjen egy akár bántalmazó kapcsolatból is.
Ezen kívül sok nő számára ekkoriban a házasság egzisztenciális biztonságot is jelentett, a válással pedig ez veszélybe került. Az elvált nők pedig, különösen, ha gyermekük is volt, nem számíthattak arra, hogy valaki ismét elveszi őket, a stigma örökre rajtuk maradt.
Ide jártak válni a magyarok
A szigorú szabályok, és a nyilvánosság elkerülése miatt a 19. század második felében sok fővárosi ment Kolozsvárra válni, ott ugyanis az unitárius egyházi bíróságokon intézhették a házasság felbontását. Egyrészt ez egyszerűbb és gyorsabb volt, mintha a Budapesti Királyi Törvényszéken kezdték volna meg az eljárást, másrészt, bár az ítélethozatal nyilvános volt, sokkal kevésbé volt szem előtt, mint a fővárosban.
Noha ezeken a bíróságokon elegendő volt kifejezni, hogy a házastársak már nem szeretik egymást, az egyszerű válásnak és a diszkrétebb ítélethozatalnak ára volt.
A kolozsvári eljáráshoz ugyanis át kellett térni az unitárius hitre, ez pedig nem mindenkinek volt ínyére.
Mégis, a középosztálybeli emberek körében igen népszerű volt a kolozsvári válás. Egy országgyűlési képviselő például azért választotta ezt a lehetőséget, mert így a házasság felbontása után két hónappal ismét frigyre léphetett.
Egy vasúti hivatalnok pedig évekig próbált elválni, míg végül áttért az unitárius hitre, és Kolozsváron indította meg a válást. Ez persze nem tetszett a feleségének, de nem ő volt az egyetlen nő, akinek nem értett egyet ezzel. Az unitárius eljárás nem biztosította számukra azokat az anyagi jogokat, amelyeket a budapesti eljárás során érvényesíthettek volna.
Ekkortól egyszerűbb lett a válás
A válások száma 1907-től kezdett emelkedni, 1952-től pedig eltörölték a házastársi vétken alapuló bontóokokat, így még könnyebbé vált a házasság megszüntetése. A válások száma a 20. században azonban 1993-ban érte el a tetőpontját, amikor 33 910-zel több pár vált el, mint amennyi házasságot kötött.
Ha arra is kíváncsi vagy, miért házasodott kétszer Mikszáth Kálmán, ezt a cikkünket ajánljuk.
