A díválit, a hinduk fényünnepét, világszerte ünneplik már Washingtontól Delhiig, és természetesen a magyarországi indiai közösségben is. Minden évben más napon tartják, ez egy mozgó ünnep: a hindu holdnaptár kártikka hónapjának újholdjára esik. Ehhez az ünnephez számos tradíció kapcsolódik, az egyik az, hogy az emberek mécseseket gyújtanak és fényárban úsznak a házak, az udvarok, a templomok.
Ezek a mécsesek nem összekeverendők a hazánkban is népszerű kívánságlámpással, amely használata okkal tiltott Magyarországon. A rizspapírból, bambuszból és egy mécsesből készült lámpást születésnapok vagy esküvők alkalmából, illetve szilveszterkor használták, ám mivel a lámpások felbocsátása után azok ellenőrizhetetlenné válnak és tűzveszélyesek, ezeket betiltották, és a katasztrófavédelem időről időre felhívja erre a lakosság figyelmét.
A díváli a hinduk egyik legnagyobb ünnepe
Ha lehet ilyet mondani, a díváli a hinduk karácsonya, az egyik legnagyobb ünnep, amelyet világszerte megülnek a hindu közösségekben. Hogy a legnagyobb ünnep, azt azért állítjuk csak némi bizonytalansággal, mert ebben a kultúrkörben számtalan fesztivál létezik: megünneplik egymást a testvérek, a feleségek – pont a díváli előtti időszakban – böjtöt tartanak, majd összegyűlnek és hennával kidíszitik a kezüket, majd táncolnak, hogy a férjeik egészségesek és hosszú életűek legyenek. Persze vannak az istenségekhez kötődő fesztiválok is, Ganésa, az elefántfejű isten születésnapja szintén óriási mulatság, zenével és tánccal, de a szintén világszerte ismert Holit, a tavaszköszöntő ünnepet is milliók megtartják.
Dívalikor valójában azt idézik fel az emberek, hogy a fény győzedelmeskedik a sötétség felett – és természetesen ennek a szimbólumnak számtalan vetülete van: a józan ész legyőzi a butaságot, az igazság a hazugságot, és még sorolhatnánk. Erre emlékeztetnek a mécsesek, a fények, a tűzijátékok.
A hagyományok szerint a mécsesek agyagból készülnek, ezekbe öntik az olvasztott és tisztított vajat, a gít, és helyezik el benne a kanócot.
Az otthonokat ilyenkor virágfüzérekkel és feldíszítik, ezek jellemzően sárgák, narancssárgák, és mindenki élénk színű ruhákat visel, a férfiak is.
Ajándék és édesség nélkül nincs díváli
Ahogy nálunk karácsonykor, díváli előtt is nagytakarítással, sokszor akár tisztasági festéssel is készülnek az ünnepre, a barátok és családtagok megajándékozzák egymást, de a munkahelyeken is bevett szokás már, hogy díváli idején céges bulit rendeznek. Bárhol is gyűljenek össze az emberek ünnepelni, egy dolog nem maradhat el: az édesség.
Díválikor főként ladú készül, ez egy gömb alakú édesség, amelynek különböző változatai léteznek, az egyik legnépszerűbbet csicseriborsóliszt, gí és cukor felhasználásával készítik. A másik a kadzsu katli, ez rombusz alakú, és a fő alapanyaga a kesudió, valamint az édes sűrített tej. Ilyenkor nagy keletje van a dzsalébinek is, amely tésztája búzalisztből, kukoricakeményítőből és vízből készül, ezt nyomják bele egy tubusból a forró olajba és sütik ropogósra, majd cukorszirupba mártják. Tehát ezen a napon ér pontosan ugyanannyi édességet enni, mint karácsonykor, bárhol is legyünk a világon.
Ha arra is kíváncsi vagy, hogyan vélekedik egy indiai a mákos bejgliről, olvasd el ezt a cikkünket.
