Turisztikai látványosság lett a tektonikus lemezek félelmetes találkozásának egyes szakaszaiból. Akik a Föld belsejébe mernek itt nézni, furcsa hangokat hallanak a mélyből föltörni.
A Szent András-törésvonal a csendes-óceáni és az észak-amerikai tektonikus lemez találkozásánál egy 1200 kilométer hosszú, több tíz kilométer mély, tátongó rés.
Itt lehet leginkább a Föld belsejébe nézni
A tektonikus lemezek a Föld hagymaszerű rétegeinek külsejét képezik. Egy vékony kőzetréteg, amit kéregnek nevezünk, és egy félig olvadt felső köpeny egy szeletéből áll az a litoszféra, amely az alatta lévő, kevésbé szilárd halmazállapotú asztenoszférán csúszik vagy lebeg. Bárhogy is nevezzük ezt a mozgást, ez az a tevékenység, ami a geológusoknak a legtöbb munkát és fejtörést okozza, s amely a Föld jelenlegi domborzati viszonyainak jelentős részéért felel: a hegyláncok kialakulása mellett a vulkánok és a földrengések is ennek számlájára írhatók.
A tektonikus lemezek számát illetően eltérő tudományos nézetek uralkodnak, de abban egyetértenek a szakemberek, hogy hét nagy lemez borítja bolygónk (közel) felszínét. Ezek ugyanis csak nagyon kevés helyen annyira tetten érhetők, mint a Szent András-törésvonal mentén.
A Szent András egy 1200 kilométer hosszú törésvonal, valójában bolygónk két legnagyobb tektonikus lemezének találkozási szakasza, mely geológiai szempontok alapján három részre osztható. Az északi, a középső és a déli mind-mind más tulajdonságokkal rendelkezik, s más kockázati tényezőt is jelent földrengésveszély szempontjából. Ennek a "törésvonalnak" egyes részei félelmetes betekintést nyújtanak a Föld belsejébe a lemezek közti 15 (más meg nem erősített források szerint 32!) kilométer mély résen keresztül.
Ha Amerika nyugati partjánál jársz, és a különleges földrajzi képződmények vonzanak, de nem félsz a mélységtől, tekints bele ebbe a korábbi anyagunkba is.
