A világ legészakibb városában hónapokon át folyamatosan sötét van. A jegesmedvék birodalmában élő embereknek van ugyan egy kórházuk, de hogy bárki közülük ott akár meg is haljon, az törvényileg van megtiltva. Cserébe születnie sem szabad ott senki ember fiának.
Azt már megszokhattuk, hogy az embernek rengeteg szabályt kell betartania életében, de hogy még születésénél és halálában is, az csak ezen a szigeten nem szokatlan.
A legsötétebb sziget a legdepisebb hely
Dacára annak, hogy a Svalbardon, vagyis a Spitzbergákon található Longyearbyen a Föld legészakibb, egyben talán legsötétebb és feltehetően a legdepresszívebb városa is, ebbe belehalni ott tilos. A Norvégiához laza adminisztratív kötelékkel tartozó sarkköri szigeten csak a jegesmedvék őslakosok. Senki más, legalábbis emberi lény se nem születhet, se nem halhat ott meg. Van ugyan egy kórház, akad két-három étterem is, sőt egy kormányzati épület, egy szupermarket és egy olyan raktár is, ahol a világ minden növényéből őriznek magokat, egy esetleges katasztrófát követő utánpótlás esetére.
A városnak, ahol alig-alig süt ki a nap, mindössze két utcája van. Ezen osztozik a "helyi" lakosság mind a 2000 tagja, akik ideiglenes vendégei a jegesmedvék birodalmának. Ám az esetleges nemkívánatos találkozásaik esetére a medvék ellen fegyvert is tarthatnak maguknál Svalbard lakói, de ha betérnek a hely egyetlen kávézójába, ott tábla jelzi számukra, hogy ezt nem használhatják.
A hely minden zordsága ellenére igazi olvasztótégely: számos nemzet tagja megtalálható lakói között, hiszen semmilyen vízumkötelezettséggel nem jár odaköltözni. Mindenki addig lehet a város lakója, amíg van munkája, vagy el tudja magát tartani. Miből? Leginkább a helyi szénbánya dolgozójaként vagy valamely kiszolgálóegység munkatársaként. Egy munkakört betöltve nagyjából 3000 eurót lehet keresni, de több munkakört is betölthet, aki a majdnem örök napfénytelenségben győzi mindezt energiával.
Ha az is érdekel, milyen Norvégiában élni magyar nőként, olvasd el ezt a korábbi cikkünket is.
