Több mint kétezer évvel ezelőtt élt az a máig ismert matematikus, akinek nevéhez fűződik a „Heuréka” felkiáltás. A történet azonban sok szempontból pontatlanul és igencsak kiszínezve terjedt el. Továbbá az sem túl valószínű, hogy az ókorban halálsugárral lövöldözhetett a görög tudós. Mutatjuk Arkhimédész életének legmegkérdőjelezhetőbb történéseit.
Ismerjük a történetet, miszerint Arkhimédész a fürdőkádban jött rá, hogy „minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya”? És az a rész is ismerős, hogy ezután kipattant a kádból, majd meztelenül rohant hazáig azt kiáltozva: „Heuréka!”?
Ha igen, akkor most nyugodtan el is felejthetjük mindezt, ugyanis több mint valószínű, hogy ez az egész egy kitaláció, egy ókori római író, Vitruvius agyszüleménye.
Arkhimédész nem talált meg semmit a fürdőkádban
Arkhimédész felkiáltását ahhoz az eseményhez kötjük, amikor felfedezte, az arany sűrűbb az ezüstnél. A császár elméletileg aranyból készült talpaspohara segítette ehhez a felfedezéshez, amikor az uralkodó gyanakodni kezdett, pohara készítője a kapott arany egy részét elrakhatta magának. A görög tudós felfedezése bizonyossá is tette a császár gyanúját, kiderült, a pohár ugyan tartalmaz aranyat, de nem csak azt.
A történet szerint, amikor erre rájött Arkhimédész, éppen fürdött. Tudniillik amikor beszállt a fürdőkádba, látta, hogy a teste adott mennyiségű vizet kiszorít a kádból. Erre belecsapott a felismerés, kipattant, és meztelenül kiáltozva futott hazafelé, heurékát kiabálva, ami görögül annyit tesz: megtaláltam. Ez az a rész, amely feltehetően a történet színesítése, emlékezetesebbé tétele révén költődött.
Már csak azért is, mert Arkhimédész utált fürdeni, és mivel az ókori görögök még nem fordítottak akkora hangsúlyt a higiéniára, a tudós nem igazán tisztálkodott. Mindez Plutarkhosz i. sz. 1. századi művéből derül ki:
„...ha nagy keservesen elhurcolták, hogy fürödjék meg és kenje be a testét olajjal, a tűzhely hamujába geometriai ábrákat rajzolt, és a testén mértani vonalakat húzgált olajos ujjával; látszott rajta, hogy leküzdhetetlen szenvedély rabja és valósággal a Múzsák foglya.”
A hazugságra már Galilei is rájött
Na de miért is lehetünk ennyire biztosak abban, hogy nem hangzott el Arkhimédész heuréka felkiáltása? Egyrészt azért, mert már Galileo Galilei is kijelentette, másrészt, napjainkban a Pennsylvaniai Egyetem matematikus professzora, Chris Rorres is ezt állítja.
Rorres szerint, mivel Vitruvius kétszáz évvel Arkhimédész után élt, elég nagy az esély arra, hogy nem teljesen pontosan írta meg a történetét, sok helyen élhetett az alkotói szabadság jogával, amihez a történet kiszínezése is hozzátartozik. Tagadhatatlanul emlékezetessé tette ezzel a részlettel az ókori görög matematikus személyét.
Jellemzőek a hasonló tanmesék az ilyen kaliberű tudósok esetében, ott van például Newton és a fejére eső alma. Színt ad a tudományos megközelítésnek egy ilyen részlet, kézzelfoghatóbbá, életszerűbbé teszi a dolgot, kicsit emberibbé válnak tőlük a tudósok is.
Mindezek mellett, még az olasz természettudós, Galileo Galilei is úgy vélte, egy olyan kaliberű tudós mint Arkhimédész, biztosan sokkal több bizonyítékra támaszkodott volna elméletét illetően, mint egy egyszerű fürdőzés.
Hallottál már arról a tudósról, akinek részeg szarvasok voltak a háziállatai? Ebből a cikkünkből megismerheted az életét.
