Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Húsz éve már, hogy elcsendesedett a mirniji gyémántbánya, amely a Föld legnagyobb méretű „gödrét” hagyta maga után. A hatalmas lyukhoz még csak hasonló sincs a Földön: akkora, hogy még az űrből is látszik.
Egy óriási, 525 méter mély és 1,25 kilométer átmérőjű lyuk tátong a főként fagyos éghajlatáról ismert Jakutföld nyugati részén található Mirnij városa mellett. A 2004-ben végleg bezárt gyémántbánya maradványa ez, amelyben az első köveket az 1950-es években találták.
Az ötvenes évek nagy felfedezése
A Mirnij vagy Mir bányaként is ismert, gyémántban gazdag lelőhelyet egészen pontosan 1955. június 13-án fedezték fel szovjet geológusok a nagyszabású Amakinszkij-expedíció során. A Jurij Khabardin, Jekatyerina Jelagina és Viktor Avgyenko alkotta csapat ezért Lenin-díjat is kapott, noha teljesen véletlenül bukkantak a „gyémánthegyre”, amely egyébként a Szovjetunió második ilyen típusú felfedezése volt. Hasznos tudni, hogy Szibéria geológiai szempontból hasonló felépítésű, mint Dél-Afrika, ahol is a gyémántok úgynevezett kimberlitkürtőkben találhatók.
A kimberlit egy vulkáni eredetű magmás kőzet, amelyet először – bármily meglepő is – a dél-afrikai Kimberley-ben fedeztek fel.
Kihúzta a Szovjetuniót a bajból
A jakutföldi gyémántlelés óriási hír volt a Szovjetunió számára, különösen a megannyi, az 1940-es és az 1950-es években végzett sikertelen kutatóexpedíció után, arról már nem is beszélve, hogy nem is érkezhetett volna jobbkor:
az ország gazdasága romokban hevert a második világháború után.
Helyzetükön nem segítettek a szocialista párt rosszul átgondolt programjai sem, köztük az ipar mezőgazdasággal szembeni előtérbe helyezése és a lakosság elnyomása. Egy szó, mint száz, a Mirnij szomszédságában található erőforrások nélkülözhetetlenek voltak az állam újjáépítéséhez, így a bánya fejlesztését 1957-ben el is kezdték.
Takarókkal védték a fagytól a gépeket
Túlzás lenne azt állítani, hogy a Mirnij építése és működtetése olyan egyszerű lett volna. A bányászatot ugyanis nagyban megnehezítették az időjárási körülmények. A körülbelül hét hónapig tartó teleken gyakran zuhant a hőmérséklet -40 Celsius-fok alá, amit nem bírtak sem a munkálatokban résztvevő járművek gumijai, sem az acél, amely az elviselhetetlen hideg miatt törékennyé vált, az olaj pedig megfagyott. Ahhoz, hogy a mérnökök elérjék a gyémántot a mélyben, gyakran dinamitot és sugárhajtóműveket használtak a permafroszt megolvasztására. Mi több, tulajdonképpen
az egész bányát éjjelente takaróval fedték le, hogy a gépek ne fagyjanak le.
Mi tagadás, a rövid nyári hónapok sem voltak sokkal jobbak. A korábban kőkemény talaj sárrá változott, ami rendkívül kellemetlenné tette a helyszíni körülményeket. A legtöbb épületet cölöpökre kellett emelni, hogy ne süllyedjen el az olvadó permafrosztban, a feldolgozóüzemeket pedig ugyancsak szilárdabb talajra, ilyet viszont a bányától csak több mint 20 kilométerre találtak.
Ez lett a legnagyobb gyémántbánya
A nehézségek ellenére a bánya működőképes maradt, és hamarosan rendkívül jövedelmezővé vált, olyannyira, hogy a Mirnij a Szovjetunió legnagyobb gyémántbányája lett. Az 1960-as években évente 10 millió karát, vagyis 2000 kilogramm kimberlit gyémántot termeltek ki.
Meglepő módon ezek körülbelül 20 százaléka ékszer minőségű volt.
A bánya felső rétegeiben – 340 méter mélységig – a gyémánttartalom rendkívül magasnak bizonyult. Átlagosan tonnánként 4 karát (0,8 gramm) gyémántot nyertek ki, amely mélyebbre haladva 2 karátra (0,4 gramm) csökkent, és ezzel a termelési ráta is visszaesett évi 2 millió karátra. A bányából származó gyémántok közül néhány rekordméretű volt, például a „26. Kommunista Pártkongresszus” gyémánt, amelyet 1980 decemberében találtak.
68 grammjával ez a legnagyobb gyémánt, amelyet valaha Oroszországban találtak, és jelenleg a Kreml gyémántalapjában őrzik.
A föld alatt is elkezdték a munkákat
A Mirnij bánya nyílt fejtésű műveletei több mint 40 éven át, 2001-ig tartottak. Miután már korábban is számítottak arra, hogy a felszíni kitermelés néhány évtizeden belül kimerül, ezért
az 1970-es években megkezdődött a föld alatti alagútrendszer építése, és 1999-re teljesen működőképessé is vált.
A Szovjetunió összeomlása után, 1992-ben, a Mirnij bányát Oroszország legnagyobb gyémántfeldolgozó vállalata, az Alrosa vette át, amely 2009-ben újraindította a föld alatti bányászatot, amely várhatóan még 50 évig működni fog.
Halálos veszélyt rejt az űrből is látható lyuk?
Azt beszélik, hogy a bánya képes helikoptereket „beszippantani az égből”; noha eddig egyetlen ilyen balesetet sem jegyeztek fel, a veszélyt nem veszik félvállról, így a Mirnij körüli légteret le is zárták. A területen az idők során egy tragédia azonban történt, 2017-ben, amikor a föld alatti bányarendszer egy része beomlott. A baleset következtében víz tört be a bánya járataiba, és több mint 100 munkás rekedt odalent. Közülük nyolcan életüket is vesztették.
Ha kíváncsi vagy arra is, hogy milyen az élet a világ leghidegebb településén, olvasd el az erről szóló írásunkat is!
