A nagy fagy, Európa leghidegebb tele rengeteg ember és állat életét követelte, a folyók és tengerek befagytak, a fák szétfagytak. Sokaknak nem volt mit ennie, és fűteni sem volt mivel.
1709 telén olyan szélsőségesen hideg időjárás köszöntött Európára, amely az elmúlt 500 év leghidegebb európai telének számít. 1709. január 5-én William Derham tudós és teológus -12 Celsius-fokos hőmérsékletet mért az angliai London közelében, ami a legalacsonyabb érték volt az 1697-ben kezdődött feljegyzések óta. Más, Európa-szerte mért hőmérsékleti értékek elérték a -15 és -20 Celsius-fokot is.
Derham kijelentette:
Úgy vélem, hogy a fagy nagyobb volt (ha nem is egyetemesebb), mint bármelyik másik emberemlékezet óta.
Emberek ezrei haltak meg, a körülményeket rontotta, hogy a tél két nagy háború idején történt; a skandináviai nagy északi háború és a spanyol örökösödési háború alatt.
A leghidegebb tél Európában
A nagy fagy váratlanul érte az embereket, akkoriban még nem voltak előrejelzések, senki sem tudhatta, hogy milyen hideg érkezik, és mennyire sokáig marad. A hideg szó szerint egyik napról a másikra köszöntött be. Amikor az emberek Európa-szerte elaludtak 1709. január 5-én este, még nem tudhatták, mire ébrednek majd. A havazás elkezdődött és nem állt el, és hirtelen az átlaghőmérséklet -20 Celsius-fokig süllyedt.
A rettenetes hideg leginkább Franciaországot érintette. Az 1709-es év már rosszul indult a franciáknak, a parasztokat a spanyol örökösödési háborúban a rossz termés, az adók és a sorkatonaság sújtotta. A következő két hétben havazott, és a hőmérők -20 Celsius-fokot mutattak. A hatóságoknak nem volt idejük felkészülni, ezrek haltak meg hipotermiában, mire megérkezett a segítség. Az állatokat sem kímélte az időjárás: számos jószág fagyott meg a karámban, istállóban és ólban.
A folyók, a csatornahálózat és a kikötők befagytak. A Földközi-tenger partján, Marseille kikötőjében, valamint a Rhone és a Garonne folyók különböző pontjain a jég elbírta a megrakott szekerek súlyát, így körülbelül 28 centiméter vastagságú lehetett. A kétségbeesett lakosok kénytelenek voltak elégetni minden bútort, hogy melegen tartsák magukat. Párizst három hónapig elzárta a hó, a lakókhoz nem jutott el az utánpótlás.
Hideg volt még a gazdagoknak is
Még a jómódúak is szenvedtek, hiába voltak készleteik. A kenyér, a hús és még néhány alkoholos ital is megdermedt. Csak a vodka, a whisky és a rum maradtak folyékonyak. Az elit nagy ablakokkal rendelkező, terebélyes kastélyait látványosságból, nem praktikusságból építették. Versailles-ban az orléans-i hercegnő, XIV. Lajos király sógornője ezt írta egy hannoveri rokonának:
A hideg itt olyan kegyetlen, hogy leírni sem lehet. Ülök a duruzsoló tűz mellett, az ajtó előtt van egy paraván, ami be van zárva, így ülök itt egy bundával a nyakamban, a lábam pedig egy medvebőr zsákban, és még mindig reszketek, és alig bírom tartani a tollat. Soha életemben nem láttam még ilyen telet, mint ez a mostani, amely megfagyasztja a palackba zárt bort.
A hó elzárta az utakat az egész kontinensen. Németország meleg forrásai is befagytak, csakúgy, mint Amszterdam csatornái, Svájc tavai, valamint az Adriai- és a Balti-tenger. Egyes beszámolók szerint a hideg akkora volt, hogy a fák spontán módon széttörtek, és a templomi harangok sem harangoztak, mert megrepedtek, és akár el is törtek.
Miért lehetett ilyen rettentő tél?
Abban az időben a tél történeti beszámolói pontatlanok voltak a korlátozott technológia és a tudomány fejlettsége miatt. Az éghajlati feljegyzések tanulmányozásával azonban ma már tudják a kutatók, hogy a keletről érkező szokatlanul erős szelek és a szokatlanul erős sarki örvény együttesen észak felé tolták el a sugáráramlatot, lehetővé téve, hogy a szokásosnál hidegebb levegő terjedjen el Európában ebben az időszakban.
A La Niña és az El Niño egyaránt olyan meteorológiai jelenségek, amelyek globálisan befolyásolják az éghajlati viszonyokat. A La Niñát a Csendes-óceánban az Egyenlítő közelében szokatlanul hideg óceáni hőmérséklet jellemzi, ami Észak-Amerika és Európa nagy részén az átlagosnál hűvösebb hőmérsékletet eredményezhet. Az ezzel ellentétes jelenség az El Niño, amely szokatlanul meleg óceáni hőmérsékletet eredményez ezen a területen. 1709 telén ez a két jelenség együttesen rendkívül hideg körülményeket okozott Európa felett.
Szintén hatással volt az időjárásra a vulkáni tevékenység. A Szicília keleti partjainál található Etna 1708 végén kitört, hamut és kén-dioxid-részecskéket juttatva a légkörbe. A vulkánkitörések az óceánok hőmérsékletére is hatással lehetnek; amikor hamu kerül a légkörbe, az lehűti az óceán vizét, mivel megakadályozza, hogy a napfény felmelegítse azt.
A Maunder-minimum a Nap nagyon alacsony aktivitásának 1645-től 1715-ig tartó időszakára utal. A tudósok úgy vélik, hogy ez az időszak globális lehűlést okozott, ami hozzájárulhatott az Európában tapasztalt szélsőséges hideghez.
Az elhúzódó tél a mentális egészségre is súlyos hatással volt. Sok ember szenvedett depresszióban és szorongásban. Többen kénytelenek voltak elköltözni otthonaikból, hogy melegebb éghajlatot keressenek a túlélés érdekében; ez megnövekedett Európán belüli migrációhoz vezetett, de megjelentek új technológiák is, például a mezőgazdaságban.
A történelmet nem csupán az emberek döntései befolyásolták, hanem sokszor az időjárás is. Az alábbi cikkünkben összeszedtünk néhány fontos eseményt, amelyre súlyos hatással volt.
