Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Bosszankodsz, amikor egy baleset miatt helyszínelnek, és emiatt egy órán át araszolsz a dugóban? Ideges leszel, ha nyírják az útszéli sövényt, és ezért lezárnak egy sávot, te pedig kis híján elkésel a munkából? Mit szóljanak azok az autósok, akik napokig rostokoltak reménytelenül a végeláthatatlan kocsisorban 2010 augusztusában Peking közelében.
A Kínai 110-es nemzeti autópályán soha addig nem tapasztalt események zajlottak 12 napon keresztül. Több körülmény fatális együttállásából fakadóan egy közel 100 kilométer hosszú sorban torlódtak fel a járművek, a dugóban szinte szó szerint „gyökkettővel” haladtak, naponta mindössze 1-3 kilométerrel jutottak ugyanis közelebb úti céljukhoz az autók.
Mi okozta a világ legnagyobb dugóját?
Kínában évente megközelítőleg 30 millió autót adnak el, és hiába próbálják a levegőminőség javítása és a rettenetes közlekedési dugók elkerülése érdekében a tömegközlekedési eszközökre átszoktatni az embereket, az autóeladások évente 5-10%-os ütemben növekednek továbbra is. (A videón egy „átlagos” alkalom látható, a csúcstartó 12 nap felvételei a lentebbi videóban szerepelnek.)
Pedig mindent megtesznek, hogy ez a tendencia megálljon, minden kínai nagyvárosban óriási metróépítések és -bővítések zajlanak, Pekingben például több mint 800 kilométer hosszú már a metróhálózat. De ha kell, a hatóságok a rendszám utolsó számjegyére vonatkozó szabályozással is igyekeznek korlátozni a forgalomban résztvevő autók számát. Mindez sokszor hiábavalónak bizonyul.
Ezt az útvonalat használják a Mongóliából történő, 730 millió tonnányi szénimport lebonyolítására, ami már eleve nagy leterheltséget ró a 110-es nemzeti autópályára (A katasztrófa egyik fő okaként ezt nevezték meg, ezért éjszakai szállításokra korlátozták az eset után a szénimportot.) De ha a gyakran előforduló balesetek és természeti jelenségek miatti lezárások mellett ráadásul az a paradox helyzet áll elő, hogy a torlódások elkerülése érdekében zajló útmunkálatokra további járműkonvojok érkeznek építőanyaggal megrakva, akkor szinte garantált a baj.
A dugó pokoli 12 napja
Peking közelében, a 110-es autópályán 2010 augusztusában nem sikerült megszervezni ezeknek a járműveknek a mozgását, ennek következtében a gyorsforgalmi út kijáratai egész egyszerűen bedugultak, megbénítva 12 napra a haladást. Az emberi leleményesség nem ismer határokat, nem telt el sok idő, és máris megjelentek az út szélén az árusok, vizet és alapvető élelmiszereket, kényelmi eszközöket kínálva, méghozzá horribilis áron.
Aki például kenyeret, tojást vagy vizet, esetleg cigarettát szeretett volna vásárolni ebben a dugóban megrekedve, az a szupermarketekhez képest 10-15-szörös áron juthatott hozzá a dolgokhoz. Az árusok kezdtek visszaélni a helyzettel, és aki nemet mondott az ajánlatukra, gyakran fizikai bántalmazásban részesült, volt olyan kamionos, akit megkéseltek. Éjszaka különösen veszélyesnek bizonyult az élet ezekben a napokban. A kamionok, teherautók áruját ellopták, vagy az üzemanyagát szívták le az éj leple alatt, ezért sokan a járművük alatt aludtak, hogy ha kell, megvédhessék a rájuk bízott értékeket.
A hatóságok 400 rendőrt vezényeltek ki a helyszínre, de a több ezer autót, kamiont, teherautót, valamint a dugó irdatlan kiterjedését figyelembe véve nyilvánvalóan előfordultak ezek után is lopások. A sofőrök mindenesetre kártyázással vagy olvasással próbálták elütni a dugóban töltött időt, amelyről az illetékesek az gondolták, hogy akár egy hónapra is elnyúlhat. Szerencsére nem lett igazuk. (Ha az egyes járművek áthaladását nézzük, az 3-5 napig tartott, a 12 nap a teljes kocsisorra vonatkozó adat.)
Volt még nagyobb dugó is ennél?!
Igen is, meg nem is. A 12 nap, ameddig a közlekedési probléma fennált, valóban megdönthetetlennek tűnik, ugyanakkor a járművek sorának hosszát tekintve mégsem ezt tartják a legnagyobb dugónak. Lyon és Párizs között 1980. február 16-án 175 kilométeren át húzódott a kocsisor, miután az időjárás miatt a téli vakációról egyszerre igyekztek tömegesen hazatérni. A berlini fal leomlása után a német családok megvárták a húsvéti ünnepeket, hogy újra egyesüljenek, de az akkori torlódások sem voltak nagyobbak a franciákénál, hiszen átlagban „mindössze” négy órát kellett rostokolniuk a dugóban.
Texasban a hurrikán, Hamburgban az ingázók nagyon magas száma, Japánban a földrengés, vagy például Chicagóban és Moszkvában a hóvihar sem bizonyult olyan súlyos tényezőnek, hogy a kínai rekord megdőljön. Bár a rossz nyelvek szerint a brazíliai São Paulo mindenen túltesz, hiszen ott az év minden egyes napján teljesen lebénul a közlekedés.
Ha arról is olvasnál, hogy mekkora káoszt okozott, amikor a svédek egyetlen éjszaka alatt próbáltak átállni a jobb oldali közlekedésre, ajánljuk figyelmedbe az alábbi cikkünket.
