A NASA január 8-án indított Holdra szállása meghiúsult, amit a navahó indiánok például egyáltalán nem bántak. A Peregrine–1 ugyanis emberi hamvakat is elhelyezett volna az égitesten, amelyet az észak-amerikai bennszülöttek szentnek tartanak.
Január 8-án indították útjára a Peregrine-1 missziót, amelynek során több mint ötven évvel az Apollo–17 sikeres küldetése után ismét landolt volna a Holdon az amerikai űrügynökség, a NASA. A projekt jól indult: a Vulcan Centaur rakétát szerencsésen fellőtték – nem a NASA, hanem egy kereskedelmi társaság, a United Launch Alliance. Ez is egy érdekessége volt ennek a kezdeményezésnek, ez volt ugyanis az első eset, hogy a NASA tulajdonképpen szállíttatta magát egy magáncéggel, és csak a rakomány egy részét adta az Astrobotic amerikai vállalat leszállóegységébe.
A kezdeti sikeres lépéseket követően, nem sokkal azután, hogy a Peregrine–1 elvált a rakétától, hajtóanyag-szivárgást észleltek.
A problémát jó ideig próbálták megoldani: a Peregrine-1 hat napot töltött Hold körüli pályán, ám végül a Föld atmoszférája felé irányították, amelybe belépve elégett.
Felháborítónak találták, hogy temető lesz a Holdból
A tervek szerint a leszállóegységen űrhajósok nem utaztak, ám összesen 90 kilogrammnyi rakományt szállított volna az égitest felszínére. Ezek között szerepeltek különféle műszerek, amelyeket már azzal a céllal küldött föl a NASA, hogy egy esetleges Hold-bázis lehetőségeit vizsgálják. Mértek volna a többi között sugárzást, a hőmérséklet-ingadozást, vízjég után kutattak volna, és a Hold rendkívül vékony légkörét is vizsgálták volna. A rakománynak olyan része is volt, amely egyeseket felháborított:
a Holdra szállította volna Gene Roddenbery, a Star Trek-sorozat forgatókönyvírójának DNS-ét, illetve a sorozat több színészének a hamvait.
A navahó indiánok azonban a Holdat szentként tisztelik, ezért szervezetük, a Navajo Nation azt szerette volna, hogy halasszák el a küldetést, mert aggasztónak találták, hogy temetővé alakítanák a Holdat. Mivel a NASA csak „utas” volt a Peregrine–1 misszióban, beleszólása nem volt abba, hogy az ő rakományukon kívül még mit szállít fel a United Launch Alliance. Így olyan sajátos tárgyakat is elhelyeztek volna az égitesten, mint egy bitcoint tároló érme, DHL-es dobozok fényképekkel, regényekkel és különféle művészeti alkotásokkal, mintegy 180 ezer gyerek üzenete vagy a Mount Everest egy darabkája.
Nem ez volt az első temetés a Holdon
1999-ben már a NASA Lunar Prospectora a Holdon helyezte el Eugene Merle Shoemaker csillagász-geológus földi maradványainak egy részét egy urnában. A navahók már akkor is tiltakoztak ez ellen, ám ennek nem lett semmilyen következuménye – azóta is a csillagász az egyetlen, akit a Holdon temettek el.
Lőttünk már az űrbe furcsa tárgyakat
Nem ez az első eset, hogy nagyon furcsa vagy bizarr tárgyakat lőttek ki az űrbe. 2018. februárjában például a SpaceX a Falcon Heavy hordozórakéta tesztje során Elon Musk piros Tesla autóját vitte fel a világűrbe. Az eredeti tervek szerint az űrhajósruhába öltöztetett sofőrbábuval is ellátott autót Mars körüli pályára állították volna, amely ellen sokan tiltakoztak, aggodalmuknak adva hangot, hogy amennyiben félresikerül a projekt, és az autó a bolygó felszínébe csapódik, különféle kémiai anyagokat juttathat a Marsra, beláthatatlan következményekkel. Végül valóban félresikerült a dolog, aminek az lett az eredménye, hogy a Tesla végül Nap körüli pályára állt. Egy kört 557 nap alatt tesz meg – egy külön weboldalon lehet követni, hogy éppen merre jár.
Nem volt szándékos, de két aknatetőt is feljuttatott az emberiség az űrbe. 1957-ben az amerikai hadsereg arra volt kíváncsi, hogy mennyire lehet kordában tartani az atombombákkal járó nukleáris sugárzást és szennyezést, ha a föld alatt következik be a robbanás.
A Pascal-A és a Pascal-B kísérletek során az atombombákat 152 méter mélyen robbantották föl, az aknákat 10 centiméter vastag vaslemezzel fedték be.
Ezeket a fedőket a robbanás ereje felrepítette a levegőbe. A kutatók akkor azt gondolták, hogy előbb-utóbb visszaesnek a földre, ám ez sosem következett be. A Pascal-B-nél, a második robbantásnál egy kamera felvétele alapján kiszámolták, hogy az aknafedők 201 000 km/h-s sebességet értek el, amely mintegy ötszöröse annak a sebességnek, ami ahhoz kell, hogy egy tárgy elhagyja a Föld tömegvonzását.
2018 januárjában a Rocket Lab nevű amerikai repülőgépgyártó vállalat titokban Föld körüli pályára állított egy mintegy 1 méter átmérőjű diszkógömböt, amelynek felületét 65 fényvisszaverő panel alkotta.
Az emberiség csillagának keresztelt „műholdat” szabad szemmel is ki lehetett venni az éjszakai égbolton,
és a tervek szerint majdnem egy éven keresztül keringett volna a Föld körül. Márciusban azonban belépett a légkörbe és elégett. Nem ez volt egyébként az első diszkógömb, amely a Föld körül keringett: az amerikaiak 1999 és 2001 között három hasonló tárgyat lőttek föl, amelyek mindegyike több mint egy éven keresztül körözött a bolygó körül. Japán 1986-ban állította Föld körüli pályára saját, Ajisai névre keresztelt fényvisszaverő gömbjét, amely állítólag jelenleg is rója köreit a bolygó körül.
Ezzel még nincs vége a furcsa tárgyaknak, amelyek megjárták az űrt: ezek között találunk dinoszaurusz-csontokat, Amelia Earhart karóráját, Luke Skywalker fénykardját a Jedi visszatérből, sőt, egy gorillajelmezt is.
Ha kíváncsi vagy, hogyan hat az emberi szervezetre a súlytalanság, kattints ide!
