Éjszaka jöttek érte, a Hortobágyra vitték, ahol egy marhaistállóban szállásolták el, csak azért, mert nemesi származású volt. Andrássy Ilona később börtönbe került, mert ellehetetlenített kispapoknak segített.
Andrássy Ilona annak az Andrássy Gyulának a leszármazottja, akiről mindig megemlékeznek Sisi, azaz Erzsébet császárné kapcsán. Ilona ugyanúgy tenni akart a hazáért, mint híres őse, ám – miközben őt csak a jóakarat vezérelte – megaláztatás jutott osztályrészéül.
Megszervezte a lengyel menekültek orvosi ellátását
Andrássy Ilona 1917 decemberében született lengyel származású édesanyjától és édesapjától, Andrássy Emánueltől. Gyermekkorát a Felvidéken, a betléri Andrássy-kastélyban töltötte. Három évvel fiatalabb öccsével meglehetősen kemény nevelést kaptak, ám a vasszigor mellett a szülők engedték, hogy az Andrássy testvérek a cselédek gyerekeivel játsszanak.
Ilona magánúton tanult, 17 éves koráig naplóját is német nyelven írta, aztán érdekelni kezdte a magyar irodalom, és már magyar könyveket forgatott.
Testvérét, Gézát magántanárok készítették fel az érettségire, ám a fiatal lány kijárta szüleinél, hogy ő is látogathassa ezeket az órákat. 1937-ben leérettségizett, és az volt az álma, hogy orvosnak tanul tovább, ám ezt a kérését megtagadta tőle édesapja. Abban az időszakban ugyanis az, hogy egy arisztokrata származású nő egyetemre menjen, nem igazán volt elfogadott. Ilona azonban nem akart otthon unatkozni, és egy kerámiagyárba állt be dolgozni, fizetség nélkül. Eközben ugyanakkor kivette a részét arisztokrata baráti köre eseményeiből. Többször szerepelt a kormányzó felesége, Horthy Istvánné által színpadra vitt darabokban, például a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is.
Amikor 1939-ben a németek lerohanták Lengyelországot, megszervezte a menekültek egészségügyi ellátását, majd elvégezte a Vöröskereszt önkéntesápolónő- és műtősnő-képzését. Az első műtétet Horthy Istvánnéval nézték végig, és bizony a felénél ki kellett jönniük, mert rosszul lettek.
Hordta a trágyát, sár folyt a gumicsizmájába
Andrássy Ilona az 1944-ben megnyitott Sziklakórházban főnővérként dolgozott. A korabeli beszámolók szerint szigorú volt, de maga a megtestesült jóság. Még az év végén elvállalta, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma alatt álló zsidó gyermekotthonokat is felügyelje. Együtt dolgozott a Vöröskereszt magyarországi képviselőjével, Friedrich Bornnal és Sztehlo Gáborral; mindkettőjüknek több ezer zsidó köszönheti az életét. 1944 decemberében családja elhagyta Magyarországot, és Liechtensteinben telepedtek le, Ilona azonban úgy döntött, hogy itthon maradva tovább folytatja munkáját
Miután 1945 júniusában bezárták a Sziklakórházat, a helyére költöző Vírus Oltóanyag Termelő Intézetben dolgozott, majd államosítása után a Chinoinhoz került. Egy év után átszervezésre hivatkozva itt felmondtak neki, ekkor két hónapig építőipari segédmunkásként tartotta el magát. 1952 szeptemberében egy éjszaka aztán zörgettek az ajtaján, majd arisztokrata származása miatt kitelepítették a Hortobágyra. Úgy emlékeztek rá vissza a szemtanúk, hogy zokszó nélkül fejte naponta négyszer a teheneket és hordta a trágyát az istállóból. Ő maga azt mondta, az ősz és a tél volt nehéz, mert akkora volt a sár, hogy még a gumicsizmájába is belefolyt. 1953-ban aztán elhagyhatta a kényszerlakhelyet, de régi otthonába nem mehetett vissza. A határozaton a nevét már így írták: Andrási.
Andrássy Ilonát négy év börtönre ítélték
1956-ban, a forradalom kitörése után Andrássy a Vas utcai Kórházban látta el a sebesülteket vőlegénye, dr. Klimkó Dezső sebészorvos oldalán. Járt az olasz és a francia nagykövetségre, ahová a Vöröskereszt segélycsomagjai érkeztek. Ezeket ő osztotta szét a nélkülözők között. 1957 márciusában ezzel az indokkal tartoztatták le; négy hónapig a Gyűjtőben volt, majd Kistarcsára vitték.
Vőlegénye kérvényére fél év után elengedték, még abban az évben férjhez is ment Klimkó doktorhoz. Ám a hatvanas évektől ismét megfigyelték: leveleit elolvasták és lehallgatták. 1961 májusában házkutatást is tartottak otthonukban, majd illegális tevékenységgel vádolták meg, végül június 29-én négy év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték.
A hatóság szemében az volt a bűne, hogy a központi szemináriumból kizárt kispapokat támogatta; ő ment az olasz nagykövetségre, hogy a Vatikánból nekik érkező pénzt felvegye és elossza.
Úgy emlékeztek rá, mint aki a legrosszabb időkben sem veszítette el a jókedvét: zárkatársaival egy vödörbe kellett a dolgukat végezni a kalocsai börtönben, ő pedig elnevezte ezt a vödröt Hugónak. Évekkel a szabadulásuk után is minden Hugó-névnapon képeslapot küldtek egymásnak az egykori rabtársakkal.
Temetőben lakott
Amikor 1964 januárjában szabadult, újabb arculcsapás várta: férje elvált tőle. Jó darabig még közös lakásban laktak, igaz, Ilona a cselédszobában, a háztartási alkalmazottal. Később a Farkasréti temető legtávolabbi zugában utaltak ki neki egy temetőőri lakást.
Azt mesélték, még a 70-es években is rendszeresen ellenőrizték őt a rendőrök, és előfordult, hogy este ő kísérte át a sírkerten az egyenruhás férfiakat, mert féltek volna egyedül végiggyalogolni a kihalt ösvényeken.
Andrássy Ilona nyugdíjazásáig a Karolina úti Ortopéd Klinikán dolgozott. 58 évesen angolból és németből is nyelvvizsgát tett, illetve olaszul is megtanult. 1990. június 12-én halt meg, hamvait egy évvel később helyezték örök nyugalomra a krasznahorkai vár mauzóleumában. És bár 2012-ben az épületet tűz pusztította, Andrássy Ilona urnája épen maradt. (Címlapfotó: Andrássy Ilona a 80-as években/Sziklakórház Atombunker Múzeum)
Ha kíváncsi vagy a Sziklakórház történetére, ahol Andrássy Ilona volt a főnővér, olvasd el ezt a cikkünket is.
