Vannak, akik a nyári melegben érzik igazán elemükben magukat, mások viszont alig várják, hogy egy kicsit hűvösebb legyen. Vajon miért van az, hogy egyes évszakok közelebb állnak a szívünkhöz, mint mások? És mit árul el rólunk, hogy melyik évszakhoz vonzódunk?
„Ha engedjük, hogy az év körforgása hasson ránk, olyan erőkre teszünk szert, amelyek segítik önmagunk mélyebb megértését. Csak ezáltal érezhetjük meg, hogy milyen finom szállal fűződünk ahhoz a világhoz, amelybe beleszülettünk” – írja Carl Gustav Jung, utalva arra, hogy a természetnek és az évszakoknak a lélekre tett hatása nem elhanyagolható. Mindez nem csupán a hőmérsékleti és fényviszonyokat jelenti, hanem mindazt, amit kultúránkban egy-egy hónaphoz vagy évszakhoz kötünk, beleértve saját egyéni életünk korábbi eseményeit, az egyes évszakokhoz vagy hónapokhoz köthető ünnepeket, valamint a természeti változásokat is. Mindezek erőteljes hatással lehetnek a hangulatunkra.
Az ősz előhívhatja a feldolgozatlan veszteségeket is
Ami az őszt illeti, ilyenkor kettős érzések keríthetnek hatalmukba bennünket. Egyrészt a rövidülő nappalok, a hűvösödő reggelek és a fák lombjának megszínesedése arra emlékeztet, hogy minden mulandó; másfelől viszont a természet ilyenkor tapasztalható gazdagsága és színorgiája nagyon is az életigenlést hívja elő. Antalfai Márta, a Katarzisz Komplex Művészetterápia megalkotója szerint az ősz azok számára kritikus, akik kötődési problémákkal küszködnek, hajlamosak a pszichoszomatikus betegségekre, vagy általában véve nem szeretnek önmaguk felé fordulni. De a függési problémákkal küzdőknek sem könnyű időszak ez, s azoknak sem, akik szoronganak a változástól, félnek az elmúlástól, vagy éppen feldolgozatlan veszteségélményeik vannak. Pedig az ősz nagyon kedvező időszak az újrakezdésre is: az élénk, narancssárgába hajló színek és az őszi hűvösebb időjárás a változás iránti vágyat hívhatják elő.
Télen hajlamosak vagyunk befelé fordulni
A téli időszakhoz a fény és a sötétség egyaránt kapcsolódik, s mivel a természet „halott”, sokan inkább a befelé fordulást választjuk. Ez azonban nem mindenkinek könnyű. Éppen ezért, akinek különösen nehéz a téli időszak, érdemes elgondolkodnia: hogyan is áll a befelé fordulással, szembe tud-e nézni érzéseivel, vagy félelemmel teszi-e meg azt. Ha valaki hajlamos túlzottan a külvilág által elvárt teljesítményre koncentrálni, vagy kifejezetten extrovertált személyiség, valószínűleg nehezére fog esni a lecsendesülés.
Akik nem tanultak meg önmagukkal lenni, könnyen átélhetnek félelmet, szorongást, deprimált állapotot a hidegebb évszak során.
A napfény hiánya az őszi és téli hónapokban az úgynevezett szezonális érzelmi zavarhoz vezethet. Azok az emberek, akik ennek a rendellenességnek a tüneteit tapasztalják, depressziósnak érezhetik magukat, fáradtságot, megnövekedett étvágyat és az általuk általában élvezett tevékenységek iránti érdeklődés elvesztését is tapasztalhatják. Ha valakinek a hideg, téli hideg hónapok a kedvencei, valószínűleg kissé befelé forduló alkat.
Tavasz – van, aki nem szereti?
Tavasszal, amikor megindul az élet, a mozgás, kipattannak a rügyek, sokan maguk is úgy érzik, hogy felébredtek a téli álomból. Ők erősnek, tettre késznek érzik magukat. Azok számára viszont nehéz ez az időszak, akik nehezen oldódnak fel, félnek a változástól, vagy éppen „beleragadtak” egy életeseménybe, esetleg a múltban vagy a fantáziákban élnek. A szorongó, túlkontrollált, kényszerességre hajlamos személyiségek nem szívelik a tavaszt; és azok sem, akiknek belső kétségeik vannak a jövőről, vagy nagyon bizonytalan a jövőképük. Nekik érdemes elgondolkodniuk: mi az, ami állandó, és mi az, ami változást igényel az életükben? Ha valakinek a tavasz a kedvenc évszaka, akkor igényli az új élményeket, szereti a változatosságot és az aktivitást.
A nyár a szorongók számára nehéz
A nyár leginkább a szabadság, a gondtalan pihenés időszaka. Ha a nyár a kedvenc évszakod, valószínűleg szeretsz kimozdulni és aktív életmódot folytatni, nyitott, extrovertált személyiség vagy, akit az emberek jókedvűnek, szimpatikusnak és magabiztosnak találnak. Akik viszont szociális kapcsolataikban gátlásosak, nehezen „engedik el” magukat, depresszióra vagy kényszerbetegségre hajlamosak, esetleg szoronganak a felnőtté válástól vagy önmaguk felvállalásától, nem annyira kedvelik a nyári hónapokat. Azok számára sem könnyű időszak ez, akik szeretnek mindent kontroll alatt tartani, hiszen – a hideggel ellentétben – a meleget nehezebben lehet szabályozni. A nyár azok számára is kritikus lehet, akik érzelmileg labilisok, vagy túl könnyen kitárulkoznak kapcsolataikban. Ha gyerekként a nyári hónapokban sokat tartózkodtunk a szabadban, és kellemes emlékeink vannak a nyári szezonról, akkor valószínűbb, hogy felnőttként is szeretni fogjuk a nyarat. Preferenciáink – beleértve az év bizonyos időszakaira vonatkozó érzéseinket is – összetettek, és számos, egymással kölcsönhatásban álló tényező befolyásolja őket, köztük gyerekkori élményeink, emlékeink, tudatos és tudattalan motivációink is.
