Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
„László médium” sokáig az orruknál fogva vezette a rendőröket, végül azonban kiderült: libazsíros vattából gyártotta a szellemeket.
A 19. század végén és a 20. század elején egymást érték a spiritiszta szeánszok Budapesten. A harmincas évekre olyannyira népszerűvé vált a szellemidézés, hogy mintegy 2600 spiritiszta kör működött, összesen 25-30 ezer taggal. A szeánszokon alkalmazott médiumok, miután transzba estek, elismételték a megidézett lélek szavait, mások leírták vagy lerajzolták, mit mondott nekik – állítólag – a szellem. De szokás volt az asztaltáncoltatás is, a legegyértelműbb bizonyítékot a hívők számára pedig a médiumok szájából kiáradó anyag, az ektoplazma szolgáltatta – ez olykor még foszforeszkált is.
Meggyőzően beszélt a túlvilági életről
Ezt a divathullámot és hinni akarást használta ki egy bizonyos László László nevű fiatalember is, aki a Gellért Szállóban dolgozott elektrotechnikusként. Könyveket olvasott a spiritizmusról, szeánszokon vett részt, és felismerte: ha jól elsajátítja bizonyos műszavak használatát, és megfelelő trükköket alkalmaz, jó eséllyel kiadhatja magát médiumnak. 1921-ben megalapította a Nincstelenek klubját, ahol olyan meggyőzően adta elő a túlvilági élet szépségeit, hogy egymás után hatan kíséreltek meg öngyilkosságot. Utolsóként ő maga is megpróbálta kioltani a saját életét, egy bizonyos Kneisch Emma társaságában. A lány – akit többek szerint hipnózissal vett rá az öngyilkosságra – meghalt, László László túlélte. Ekkor vette őrizetbe a rendőrség.
A spiritizmus magyar intézménye, a Metapszichikai Társaság ekkor azt kérte: vizsgálják meg, valóban rendelkezik-e médiumi képességekkel László László. A rendőrségen rendezett szeánszon nem észleletek semmit, a résztvevők többsége azonban mégis médiumnak ismerte el a férfit, és meg voltak róla győződve, hogy tetteit egy Ramontán nevű szellem parancsára követte el. László maga sem tétlenkedett: felkeresett egy újságírót, és meggyőzte arról, hogy „idegen személyiségek nyilatkoztak meg általa”. Időközben kiderült, hogy László Lászlót lopással is vádolják, ez azonban senkit nem érdekelt, mert a Metapszichikai Társaság további kísérleteket végzett rajta. Amikor pedig a világhírű okkultista és pszichiáter, Albert von Schrenck-Notzing báró Magyarországra látogatott, a sajtónak is beszámoltak „László médium” egyedülálló képességeiről.
Különös jelenségek
Korabeli újságcikkekből megtudhatjuk: Lászlót megmotozták, hajlatait átvizsgálták, belenéztek a szájába. Ezután levetkőztették (mindössze egy fürdőtrikó maradhatott rajta), majd gyomormosást végeztek rajta. Ezután mindössze egy vörös lámpa fényénél mindannyian különös jelenségnek voltak tanúi: „A médium szájából rövidebb-hosszabb hófehér színű szubsztancia vonult ki, mely majd egy fehér lepel, majd valami hólyag vagy bőrszerű képletet mutatott. Ezeket magnézium felvillanása mellett le is fényképezhettük.” A hitetlenebbek meg is érintették ezt a „teleplazmát”, bár ekkor a médium szörnyű hörgésben tört ki. Szerintük „sikos, kaucsukszerü anyag” benyomását keltette, majd eltűnt. Emellett „kövek, virágok, papirlapok” estek a médium elé, sőt „ujjaiból is vékony, plazmatikus fonalak képződtek.”
Liszt Ferenc szelleme nem akart zongorázni
Mindez azonban csak a kezdet volt: hamarosan
fejek is formálódtak László médium szájából, nem kisebb személyek, mint Liszt Ferenc, Kossuth Lajos vagy Napóleon arcvonásait hordozva.
Mi több: „Liszt Ferenc szelleme megjelenik, és a médium megkéri őt arra, hogy játssza el neki két kedvenc dalát zongorán. A szellem arra nem vállalkozik, mert a zongora nincs kellően felhangolva.” László médium ezután a rendőrségnek is felajánlotta szolgálatait: folyton olyan betörésekhez adott személyleírásokat, amelynek a tetteseit nem tudták kinyomozni. Ugyan a tettesek ezután sem lettek meg, csodálatos módon azonban mindig volt olyan elem a beszámolóiban, ami meggyőzte a rendőröket: érdemes a médium segítségét kérni. „László médium” igazi sztár lett, csodálatos képességeiről a Vígszínházban és a Vigadóban tartottak fotóbemutatóval egybekötött előadást. „Megbecsülhetetlen szolgálatot tett a tudománynak” – lelkendeznek az újságok, a szerény fiatalember pedig állította: őt tisztán a tudomány iránti érdeklődés vezérli, soha nem fogad el egy fillért sem.
Fogba rejtett „ektoplazma”
Végül a szeánszon vele kísérletezők leplezték le a trükkjét, és „László médium” mindent bevallott – többek között azt is, hogy amit a spiritiszták ektoplazmának hittek, valójában vatta, libazsír és géz elegye volt. A férfi ugyanis rájött arra, hogy ezt apróra összegyömöszölve el tudja rejteni a szájában, és nem volt rest egy fogát kihúzatni a cél érdekében. Egy fogtechnikus barátját rávette arra, hogy egy kimozdítható műfogat rejtsen el a szájában, amely belül üreges, így az apróra gyömöszölt libazsíros elegyet csak elő kellett onnan varázsolni, és megvárni, hogy az kiugorjon eredeti formájára. Máskor Schrenck-Notzing zsebébe rejtette, majd egy óvatlan pillanatban onnan kilopta az apró galacsinokat. A Magyar Metapszichikai Társaság 70 fős társulatából 67 azonnal kilépett a „László médium” lelepleződése hírének hallatán. Az álmédiumról Karinthy Frigyes is írt: „A Magyar Metapszichikai Társaság fájdalommal jelenti, hogy kedvenc kísértete, Ideoplazma Úr, túlvilági attasé és valóságos belső titkos szózat, a legutóbbi ülésen jobblétre szenderült, vagyis megszűnt, vagyis megszületett vagy nem tudom, hogy híják ezt, mikor egy kísértet meghal. A drága halott földi maradványait, egy marék libazsíros vattát, amit tizennegyedik Laci László világhírű médiumprímás füle mögött találtak, Schrenck-Notzing spiritiszta püspök oldalzsebében helyezik örök nyugalomra.”
Rablás, lopás és csalás
László László többször megszökött az igazságszolgáltatás elől, végül rablás, lopás és csalás miatt hat év fogházban letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Büntetését később három évre csökkentették, s 1928-ban szabadult. Ekkor azzal került be az újságokba, hogy azt állította: börtönévei alatt különböző találmányokat, többek között egy elektromos sugárszóró nevű fegyvert tervezett meg. Végül mégis a betöréses lopásokhoz tért vissza: társaival együtt kifosztották többek között a Margitszigeti és a Lukács gyógyfürdő igazgatósági irodáját, a Kereskedelmi Kamara épületét, a Gyógypedagógiai Intézet igazgatósági irodáját, az Állami Térképészeti Intézetet és az Egyetemi Nyomdát. Amikor végül elkapták, azzal védekezett: nem a saját jóléte vezérelte, hanem a tudomány szolgálata: űrrakétát akar építeni, „amellyel nemcsak a sztratoszférába, hanem azon túl is el lehet jutni”. Bűnlajstromáért ezúttal ötévnyi, Sopronkőhidán letöltendő szigorított dologházat szabott ki rá a bíróság. László dührohamot kapott, a bíróságon üvegszilánkkal próbált végezni magával, de az őrök megakadályozták ebben. A negyvenes évek elején szabadult, de ismét betörésekkel próbálkozott. A légvédelmi okokból elsötétített fővárosban tetten érték, miközben egy festéküzletbe igyekezett behatolni. Jól felkészült: nem kevesebb mint ötvenhét betöréshez alkalmas szerszámot találtak nála. Ezúttal kötél általi halálra ítélték, de kegyelmet kapott Horthy Miklóstól. Végül 1948-ban gyomorfekélye okozta halálát.
