Rangon aluli kapcsolatok, viharosan szétzilált házasságok, szerelmi négyszögek és a rossz nyelveket alaposan beindító celebéletek nem csak azóta léteznek, amióta túl sok szappanoperát nézünk. Az egyik legédesebb, nagy (kakaó)port felvert múlt századi történet Rigó János esete, aki mielőtt a híres sütemény névadója lett, hegedűjátékával nem akármilyen női szíveket lopott magának. Egy jeles szív meghódítása közülük világraszóló botránnyá nőtte ki magát.
Az 1896-ban indult szerelmi történet nemzetközi hírét jól mutatja, hogy írt róla a New York Times, a Ludington Record, a Figaro, a Budapesti Hírlap, megjelent a Mikszáth Kálmán jegyezte Országos Hírlap című neves hazai sajtóorgánumban, Heltai Jenő szellemes sorokkal nyugtázta, a szintén színes életű francia festő Toulouse-Lautrec pedig litográfiát készített róla. De mi volt benne ennyire felkavaró?
Egyszer volt, hol nem volt, élt hajdanán két házaspár. Az 1800-as évek legvégén az egyik többnyire Belgiumban, a másik többnyire Magyarországon élt.
Chimay hercegék
Belgium korábbi miniszterelnökének és külügyminiszterének a fia, vagyis egy komoly köztiszteletben álló családnak a fiatal, grófi címmel és egyes források szerint olimpikoni babérokkal megáldott fia, Harry brit királyi herceghez hasonló húzással képtelen volt kora európai előkelőségei közül, rangban illő arisztokrata családjaiból asszonyt vinni a házhoz, neki egy amerikai lány kellett.
Igaz, itt 10 évvel fiatalabb volt a hajadon, mint a vőlegény, de a belga hercegi család éppen annyira tiltakozott a frigy ellen, ami ennek ellenére éppen úgy megköttetett. A feleség egyébként anyagi tekintetben nem bizonyult rossz partinak, mert dúsgazdag amerikai családból származott, a tehetős vagyon felduzzasztásáért felelős felmenők között volt kereskedelmi hajótársaság tulajdonosa és kanadai bankár is. Így az amerikai menyasszony nem éppen üres zsebbel vágott bele a hatalmas pompával és látványos formalitások között megrendezett esküvőnek. Két gyermekük született, de a fiatalasszony nem lett otthon ülő típus, igaz, azt mondják, a férj sem kifejezetten volt az, csak nem mindig együtt hagyták el a családi fészket.
Rigóék
Rigóék János nevű fia, saját elmondása szerint, a pákozdi cigánysoron született 1858-ban, és már fiatalon zenésznek szegődött. Hegedűjátékával sokakat elbűvölt, így muzsikusként bejárhatta Angliát, Franciaországot, de játszott Berlinben is. Nős ember volt, a kaposvári prímás lányának, Barcza Mariskának volt hites ura.
A botrány
Nyilván sem a hercegi pár, sem a prímásék nem sejtették, hogy 1896 egy estéjén, Párizs egyik előkelő éttermében bazseváló cigányprímás addig muzsikál majd a belga nemes szép arájának fülébe, míg egymásba találnak szeretni. Márpedig, bármilyen hihetetlen, ez történt.
Ámor nyila villámként csapott a szőke amerikai szépasszonyba és a herceg szájából a feleséget kiéneklő Rigóba.
A rózsaszín ködtől józan ítélőképességüket vesztett turbékoló házasságtörők először a francia vidéki kastély oltalmába próbáltak burkolózni ruhanemű helyett.
Úgy tartják ugyanis, hogy még attól sem riadtak vissza a gátlástalan szerelmesek, hogy hiányos öltözet nélkül szeressék egymást a természet lágy ölén. Tették mindezt házasemberekként, így aztán akkoriban volt elég ok ahhoz, hogy a válást hamar kimondják. Clara Ward, azaz az exhercegnő, a Rigó Jánosné cím várományosa havonta egyszeri láthatást kapott gyerekei társaságából a perben.
A pletyka
Rigó Jancsiról egyesek állítják, hogy himlőhelyes arcú, mások szerint kifejezetten alacsony termetű volt, de azonkívül, hogy szúrós, talán csábító, barna tekintete volt, túl sok jót nem hordanak össze szegény prímásról, aki a nagy természetű fiatalasszonnyal egy tetemesebb összegű vagyon fenekére vert néhány év alatt, közben továbbra is megbotránkoztatva a közvéleményt a hölgyet túl élethűen és szerelmüket túl erotikusan prezentáló képeslapokkal, melyeket be is tiltottak. Állítólag Rigó volt az, aki hamarabb beleunt ebbe az életbe és a nőbe, kiszállt a kapcsolatból, majd további kalandos életút után végül, úgy tudni, szegénységben költözött a másvilágra, valószínűsíthetően Amerikából.
Az exhercegné magáénak tudhatott egy nem túl fényes fotómodelli karriert, és néhány kétes hírnevet kölcsönző fellépést a Moulin Rouge színpadán. Egyes híresztelések egy olasz portással, mások egy spanyol pincérrel boronáltak össze, közben az illető leginkább olasz volt, pincér és Clara férjévé is lett egy újabb rövid ideig tartó frigy erejéig. A szerelmi szellemvasút végállomását a szabadelvű hölgynek egy szintén olasz állomásfőnök jelentette.
A legédesebb az egészben…
Kétségkívül, az egész romantikus szappanopera legédesebb részlete, ami miatt feltehetően máig fennmaradt a nyilván nem egyedülálló botrány, az a történetük ihletettségében született, lassan 130 éves sütemény. Arról is eltérő információk állnak rendelkezésre, kóstolta-e valaha Jancsi és Clara a nekik dedikált csokis desszertet, mindenesetre jól hangzik a városi legenda, miszerint Rigó saját bőrének árnyalatához hasonlította a piskóta kakaószínét, kedvese lényéhez pedig a mennyei falat édesen finom jellegét.
