„Az élet egy olyan előadás főpróbája, amit sohasem tartanak meg” – kerek húsz éve mutatták be a mozik mindenki kedvenc francia romantikus vígjátékát, az Amélie csodálatos életét, melynek pozitív üzenete, a bájosan naiv címszereplő által képviselt életérzés és a valóságot az álomvilággal elegánsan vegyítő, bravúros rendezői stílus azonnal belopta magát a közönség szívébe, mára pedig igazi klasszikussá vált. A kerek évforduló kapcsán néhány kevésbé ismert tényt tártunk fel a filmről.
Jean-Pierre Jeunet rendező a ’90-es években egyfajta francia Tim Burtonként vagy inkább francia Terry Gilliamként vált világszerte ismertté társával, Marc Caróval közösen jegyzett két filmjének, a Delicatessennek (1991) és az Elveszett gyerekek városának (1995) köszönhetően, amelyek főként aprólékosan kidolgozott, erősen szürrealista képi világukról maradtak emlékezetesek. Egy rossz emlékű hollywoodi kitérő – a kritika és a közönség által egyaránt lehúzott negyedik Alien-film, a Feltámad a Halál (1997) – után Jeunet visszatért szülőhazájába, hogy megvalósítsa az Amélie tervét, amely már 1974 óta foglalkoztatta.
De lássunk néhány kulisszatitkot, amiket még te sem ismertél!
Emily vagy Audrey?
A címszerepre a rendező eredetileg az angol Emily Watsont szemelte ki, aki Lars von Trier 1996-os Hullámtörésének (hasonlóan naiv) főszereplőjeként vált nemzetközileg ismertté, manapság pedig a Csernobil kapcsán emlékeznek rá legtöbben. A színésznő azonban visszautasította a felkérést, azzal érvelve, hogy nem beszél franciául, és már amúgy is leszerződött Robert Altman Gosford Park című filmjébe. Jeunet Vanessa Paradis-t is megkörnyékezte, de vele is zátonyra futott, végül egy véletlennek köszönhetően találta meg a tökéletes Amélie-t, amikor megpillantotta Audrey Tautout a Vénusz szépségszalon című film plakátján.
Kacsázás és a párizsi kosz
A színésznő – aki ezzel a filmmel vált világhírűvé – minden tekintetben megfelelt a szerepre, egyetlen apró dologtól eltekintve: képtelen volt kavicsokat kacsáztatni a vízen, ezért az ominózus részt utólag, CGI segítségével oldották meg. A párizsi forgatáson a rendező ragaszkodott hozzá, hogy a díszletesek minden szemetet, koszt és graffitit eltávolítsanak, így érzékeltetve a filmbeli világ idealizált jellegét – ez a zsúfolt francia fővárosban olykor különösen nehéz feladatnak bizonyult.
Növekvő pocak
Egy, a film elején látható néhány másodperces snitt – mialatt a narrátor közli, hogy „kilenc hónapra rá megszületett Amélie” – egy meztelen, terhes nőt mutat profilból, akinek a hasa villámsebességgel növekszik. Ezt a rövidke részt a készítők egy 1998-as, díjnyertes amerikai rövidfilmből, a 17 Second to Sophie-ból (17 másodperc Sophie-ig) emelték át, amelynek alkotója, Bill Cote hónapokon keresztül egy falra szerelt 16 mm-es kamerával rögzítette – naponta két képkockát elsütve – felesége várandósságát.
Tökéletes reklám
Amélie munkahelye, a Montmartre-on található Két Malom kávézó (Café des 2 Moulins) valóban létezik, és a filmnek köszönhetően rendkívül népszerű hellyé vált – olyannyira, hogy a tulajdonosok kénytelenek voltak kicserélni a kávézó teraszán található székeket, ugyanis a vendégek gyakran ellopták őket filmes szuvenír gyanánt. A főhősnő apjának kerti törpéjét a stáb a forgatás után ajándékként odaadta a Két Malom személyzetének, később azonban a híres kelléknek is lába kélt.
A meglovasított kerti törpék titka
A világutazó kerti törpe motívumát egy nemzetközi „huligáncsoport”, a Kerti Törpe Felszabadítási Front akciói ihlették, akik az 1990-es évek óta több száz törpét loptak el tulajdonosaiktól, főként Nagy-Britanniában és Franciaországban. Gyakran üzenetet hagytak hátra, amelyben közölték, hogy „a törpéket megillető emberi jogok nevében” szabadították ki börtönéből a delikvenst. A csoport tagjait többször idézték bíróság elé, és találták bűnösnek tömeges lopás vétségében.
Hogy jön ide Dosztojevszkij?
Amélie karakterét jelentős részben Dosztojevszkij regénye, A félkegyelmű és annak főhőse, Miskin herceg ihlette, aki az író szándéka szerint egy ártatlan, krisztusi figurát jelenít meg a romlott világban, amely csakis őrültként képes őt kezelni. A film egyik mellékalakja, az író Hipolito neve szándékos utalás Dosztojevszkij regényének egyik karakterére, a tüdőbajos, nihilista kamasz Ippolit Tyerentyevre.
A világhírűvé vált zene
A rendező eredetileg a különleges filmzenéiről ismert brit komponistát, Michael Nymant akarta felkérni a filmhez, Nyman azonban egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott időt szakítani a munkára. A megfelelő filmzene után kutatva Jeunet kezébe akadt a minimalista szerzeményeiről és eklektikus hangszerválasztásáról híres francia énekes-zongorista-zeneszerző, Yann Tiersen egyik CD-je, ami annyira megtetszett neki, hogy Tiersen több dalának jogait is megvásárolta, emellett felkérte őt, hogy főtémaként írjon egy új szerzeményt is a film számára. Az Amélie zenéjéért végül César-díjjal és World Soundtrack-díjjal jutalmazták Tiersent, aki így vált igazán világhírűvé.
Az idén húsz éves film október 16-án egyszeri alkalommal a nagyvásznon is megtekinthető az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Frankofón Filmnapok ráadás vetítéseként.
