A természet csodái című sorozatunk legújabb részében egy zavarba ejtően furcsa állatot mutatunk be.
Afrika egyik legkülönösebb külsejű lakója, az okapi (Okapia johnstoni) olyan, akár egy kisgyerek fantáziaszüleménye: a feje egy zsiráfé, a teste egy lóé, lábai pedig egy zebráé. Ha a modern technológia vívmányainak köszönhetően nem láthatnánk róla készült képeket és videókat, könnyen hihetnénk, hogy valójában nem is létezik.
Zebra, ló vagy zsiráf?
Az okapi a fentebb felsorolt állatok közül a zsiráfhoz áll a legközelebb. A zsiráffélék családjába tartozó ősi faj, amely csontozatában és életmódjában nagyban hasonlít az évmilliókkal ezelőtt élt ősihez, ezért az élő kövületekhez, vagyis a fosszíliákból is ismert élőlényeknek a csoportjához sorolhatjuk őket.
Ez az ősi állat kizárólag a Kongói Demokratikus Köztársaság sűrű esőerdeiben fordul elő. Lószerű teste csokoládébarna, pofája világosabb, szürkés színű, lábait zebracsíkok díszítik, amelyeknek köszönhetően könnyen beleolvad környezetébe. Mindegyik egyed megismételhetetlen mintázattal rendelkezik. A zsiráfokhoz hasonlóan bőrrel borított szarvak nőnek a fején, azonban nem éri el rokonai méretét, marmagassága átlagosan 1,5-2 méter.
Nyelve 30 centiméter hosszú. Segítségével könnyedén eléri a fák leveleit, és akár fülét és szemét is képes vele megtisztítani. Növényevő állat, főként gyümölcsökkel, gombákkal és fűvel táplálkozik.
Az okapik társas élete a párzási időszakra korlátozódik. Udvarlásuk kölcsönös szaglászásból és nyalogatásból áll. A párzás után az egymásra talált pár elválik egymástól, a nőstény pedig 15 hónap múlva világra hozza egyetlen kicsinyét. Az alig 30 kilós csikó szinte azonnal, születését követően fél órán belül lábra áll. Hogy elkerülje a ragadozók felbukkanását, az okapimama infrahagon kommunikál vele az elkövetkezendő hat hónapban, az elválás előtti időszakban.
A rejtőzködés mesterei
Az okapi nem véletlenül választotta élőhelyéül az esőerdőt, rejtőzködő életmódot folytat, ennek ellenére a fák rejtekében is számtalan veszély leselkedik rá. A megfelelő eszköztárral azonban könnyűszerrel elbújhat a rá vadászó fenevadak elől. A szemében található rúdsejteknek hála jól lát a sötétben, nagy és bolyhos füleivel könnyen meghallja a felé közeledő állatok léptét, ezenfelül szaglása is kiváló. Lábának illatmirigyeivel nyomot hagy maga után az avarban, így jelöli ki territóriumát és látja el információval fajtársait.
Nem véletlen, hogy a rejtőzködés mesterei egészen a 20. szádig rejtve maradtak a nyugati természettudósok előtt. A helyi őslakosok viszont már i. e. 500 környékén is vadászták különleges mintázatú bőrük miatt. A populáció nagyságát még ma is nehéz felmérni. Számukat 10 ezer körülire becsülik.
A Természetvédelmi Világszövetség 2013 óta veszélyeztetett fajként tartja őket számon. Az elmúlt 25 évben felére csökkent a számuk. A legnagyobb veszélyt a deforesztáció és az orvvadászok jelentik rájuk nézve.
Ha érdekelnek a természet csodái, szemezgess előző cikkeinből!
