Nem mindennapi kisugárzása lehet Földünk legnagyobb rágcsálójának: a vízidisznóval még a krokodilok is jól kijönnek, a majmok és a madarak pedig kimondottan rajonganak érte.
Szelíd, szociábilis természetével a Közép- és Dél-Amerikában élő vízidisznó simán kiérdemelne egy állati békedíjat. Bár az egyelőre a kutatók számára sem világos, hogy pontosan minek köszönheti népszerűségét a világ legnagyobb rágcsálója, az biztos, hogy széles szociális hálója nem érdekbarátságokon alapul. Örömmel bújik össze teknősökkel, kacsákkal, macskákkal, kutyákkal, nyulakkal, lámákkal, és úgy tűnik, egyes krokodilok is kedvelik a társaságát, a játékos kedvű majmok és a pihenni vágyó madarak pedig egyenesen rajonganak érte, ezt nézd:
Aki az otthonában tartana kapibarát (Amerika egyes államaiban engedélyezett), annak nemcsak tágas férőhelyről és egy kerti tó kialakításáról kell gondoskodnia, hanem arról is, hogy legalább egy társa legyen a házi kedvencnek – barátok nélkül ugyanis annyira nem érzik kereknek az életüket a kapibarák, hogy a depresszió tüneteit produkálják.
A vízidisznó vagy kapibara (Hydrochoerus hydrochaeris) a tengerimalacfélék (Caviidae) családjába és kapibaraformák (Hydrochoerinae) alcsaládjába tartozó faj, mely Dél-Amerika vizes területein él. Közeli rokonságban áll a csincsillákkal és a tengerimalacokkal, és amellett, hogy kiérdemelte a leginkább társaságkedvelő vadállat címet, a ma élő legnagyobb rágcsálóként tartják számon: egy kifejlett kapibara 75 kilogrammot is nyomhat, testhossza pedig elérheti a 140 centimétert.
Nagy mérete, félig vízi életmója, kiváló rejtőzködőképessége és békés természete ellenére a vízidisznó sem védtelen állat: elsősorban jaguárok, pumák és ocelotok vadásznak rá, de a fiatal példányokat a sasok is könnyűszerrel zsákmányul ejtik, emellett a rettegett anakondának és más óriáskígyóknak is kedvelt táplálékforrása a kapibara.
Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is!
