A természet csodái című sorozatunk legújabb részéből kiderül, hogy hogyan képesek kipihenni magukat a delfinek anélkül, hogy átadnák magukat az öntudatlan alvásnak.
Milyen jó is, amikor egy hosszú nap végén felhúzzuk a pizsamánkat, bebújunk az ágyba, magunkra húzzuk a takarót, és átadjuk magunkat a pihentető öntudatlanságnak, miközben életfunkcióink zavartalanul működnek és nem üt rajtunk egyetlen csúcsragadozó sem! Az evolúció kiváltságos teremtményei vagyunk, az öntudatlan alvás öröme ugyanis nem adatik meg mindenkinek. A delfinek például csak addig képesek életben maradni, amíg megőrzik éberségüket.
Az éber alvás művészete
Habár a delfinek az óceánok lakói, mégsem halak, hanem vízi emlősállatok, akik kopoltyúk helyett a fejük középső részén található légzőnyílás segítségével, a felszínre bukkanva képesek levegőt venni. A légzés számukra nem olyan egyszerű és magától értetődő folyamat, mint a mi esetünkben, ezért folyamatosan ébernek kell lenniük, hogy bizonyos időközönként feljöhessenek a felszínre egy korty levegőért. Ha elvesztenék az eszméletüket, öntudatlanságukban a mélybe süllyednének és megfulladnának.
Mégsem kell féltenünk őket ettől a szörnyű végtől. A delfinek alvás közben csak agyuk egyik felét engedik pihenni, és csak az egyik szemüket hunyják le. Vagyis amikor lezárul a bal szemük, a jobb agyféltekéjük alszik, és fordítva. Így bármikor levegőt vehetnek, amikor szükségük van rá, és fél szemüket az őket fenyegető ragadozókon tarthatják.
Hatásosabb, mint egy csésze kávé
A delfinek a szárazföldi emlősökkel szemben nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy az est leszálltával rejtekhelyük védelmében összegömbölyödhessenek. Mindig úton vannak, az óceán pedig újabb és újabb veszélyeket rejteget számukra. A megérdemelt pihenőidő közeledtével a felszínre vagy a felszín közelébe úsznak, és mozdulatlanul vagy lassan körözve térnek nyugovóra.
Sam Ridgway az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének tengeri emlősökkel foglalkozó programjában (U.S. Navy Marine Mammal Program) a delfinek alvási szokásának hatékonyságát vizsgálta, és kutatócsoportjával arra jutott, hogy az egy agyféltekés alvás éppen olyan pihentető ezeknek a különleges tengeri emlősöknek a számára, mint számunkra egy kiadós szundítás.
Ha érdekelnek a természet csodái, kattints, és olvasd el sorozatunk előző részét is!
