A természet csodái című sorozatunk mai részében egy igazi drámát mutatunk be, melynek főszereplői egy közkedvelt fűszer- és gyógynövény, egy szép lepkefaj és a Myrmica nemzetségbe tartozó hangyák.
Az olasz konyhában előszeretettel használt közönséges szurokfű (ismertebb nevén vadmajoránna, illetve oregánó) ravasz cselszövésben vesz részt, amelyben hatalmi szövetségek, álruha és hamisítás is szerephez jutnak.
Képzelj el egy száraz, napsütötte hegyoldalt Észak-Olaszországban, ahol árad a szurokfű, a kakukkfű és a majoránna kellemes illata. Az egyik szurokfűnél éppen honfoglalás zajlik: egy csapat hangya a Myrmica nemzetségből úgy döntött, hogy fészket rak a növény gyökerei mellett, és miközben teszik a dolgukat, meg is esznek néhány kis gyökeret. Ez aligha használ a növénynek, ezért a harapdálás hatására fokozza is a karvakroltermelését. A karvakrol adja a szurokfű intenzív illatát, amit mi, emberek különösen kedvelünk, a rovarok azonban kimondottan irtóznak tőle. Na jó, nem mindenkit képes távol tartani: a legtöbb hangyának ugyan zéró a toleranciája ezzel a természetes rovarirtó szerrel szemben, ám a Myrmica nemzetség néhány faja megtanult együtt élni vele.
A karvakrolnak azonban többféle szerepe is van: Olaszország virágos rétjein ezzel az illattal üzen a szurokfű egy lepkefajnak, a nagyfoltú hangyaboglárkának.
Ez a lepke a petéit a növényekre rakja, ahol a hernyó pár hetet tölt, és közben egy olyan illatköpenyt ölt magára, ami tökéletesen utánozza a szurokfű alatt élő hangyák szagát. Ezután a hernyó otthagyja a növényt, és a talajra pottyan. Az egyik hangya éppen hazafelé tart a hosszas táplálékgyűjtésből, és amikor megtalálja a hernyót, becsapja az illat: azt hiszi, hogy ez is egy lárva a hangyafészekből, ezért óvatosan beviszi a hernyót a boly sötétjébe, ahol a többiek el is fogadják. Bár méretben és színben is eltér a hangyalárváktól, a hangyadolgozók gondozzák, felöklendezett táplálékkal etetik, és éppen olyan lelkiismeretesen nevelik, mint a saját lárváikat. (Itt meg is nézheted, mi zajlik pontosan a hangyabolyban.)
A hernyónak azonban meg kell sokszoroznia a tömegét, mielőtt bebábozódna, ezért nem éri be a hangyák adta cukros nedvvel. „Mihelyt nevelőszülei hátat fordítanak, mohón nekilát a hangyalárváknak. Aromás álruháját kiegészíti azzal, hogy a hangyakirálynő hangját utánozza – egyfajta kattogó éneket. Emiatt a dolgozók azt hiszik, hogy a hernyó egy magas rangú hangya, és senki sem lép közbe, amikor ámokfutását végzi a bölcsődében” – olvasható a Terra Insecta című könyvben.
Miután a hernyó felfalta szinte az egész kolóniát, visszatér a béke a szurokfű gyökerei közé, és megkezdődhet a bebábozódás. Ha nem nevelték volna fel a megfelelő hangyafészekben, a lepkének esélye sem lenne új nemzedéket létrehozni. Gondoltad volna, hogy ilyen drámák zajlanak a pizzára szórt zöldfűszerek körül?
