A citromcápa (Negaprion brevirostris) igazi barátságos óriás – írja a How Stuff Works Animals cikke. Torpedóformájú, masszív teste elérheti a háromméteres hosszúságot, testtömege akár 250 kilogramm is lehet, és harminc évig is képes elélni. A trópusi, szubtropikus vidékeken honos, nevét testének sárga színéről kapta, jellemző fizikai vonása még a két hátuszony és a tompa, lekerekített végű orr.
Miért sárga?
A citromcápa színe a homokkal borított tengerfenékben való elrejtőzésben segít: így sokkal könnyebben képes kilesni leendő áldozatát, melyre főként éjszaka vadászik. Nevével ellentétben egyébként a teste inkább sárgásbarna, mintsem rikító citromsárga árnyalatú.
Mivel táplálkozik?
A citromcápa igen változatos menüt fogyaszt: csontoshalakat, puhatestűeket, langusztaféléket, olykor tengeri madarakat is zsákmányol, de a kannibalizmusra is hajlik – a felnőtt egyedek szívesen falják fel a kisebb vagy újszülött példányokat. Embert nem eszik, mi viszont sajnos szívesen fogyasztjuk őket – a cápauszonyleves egyre népszerűbb csemegének számít, és az uszonylevágás betiltása ellenére évente több millió példány esik áldozatául a vadászoknak, bőrükből pedig ruházatot készítenek.
Ugyan a citromcápa kifejezetten a part menti, sekély vizeket szereti, igen ritka, hogy emberre támadna. A nemzetközi nyilvántartásban mindeddig összesen tíz támadást jegyeztek fel, melyek egyike sem volt halálos kimenetelű. Ennek ellenére nem érdemes közel menni hozzájuk vagy zavarni őket, a fogazatuk ugyanis a többi cápáéhoz hasonlóan veszélyes, és kifejezetten ragadozó életmódra vannak berendezkedve.
Kedveli a társaságot
A citromcápák – más cápafajokhoz hasonlóan – előszeretettel élvezik egymás társaságát, mind az óceánban, mind fogságban szívesen verődnek csoportokba. Ez megkönnyíti számukra a védekezést is: több szem többet lát alapon így hamarabb felismerik a rájuk leselkedő más ragadozókat.
Merre honos?
A faj a trópusi, szubtrópusi, partközeli sekély vizekben él leginkább, a legnagyobb számú populáció a nyugat-atlanti vizekben, New Jersey partjaitól Brazília déli vidékéig, a Mexikói-öbölig és a Karib-tenger térségéig terjedő területen él. A második populáció Nyugat-Afrikában, Szenegál és Elefántcsontpart közelében fordul elő, a harmadik pedig Közép-Amerika csendes-óceáni partvidékéről ismert, Kaliforniától egészen Ecuadorig. Képesek édesvízben is megélni, de nem sokáig – nem kell tehát attól tartani, hogy felbukkannak a Dunában vagy a Balatonban.
A tudósok imádják őket
A citromcápák rendkívül jól tűrik a fogságot és segítőkészek az őket vizsgáló kutatókkal, emiatt rengeteg, a cápákkal kapcsolatos információt köszönhetünk nekik. A faj legjelentősebb kutatója a néhai dr. Samuel Gruber volt, aki 1990-től kezdve évtizedeken át vizsgálta a Bahamákon a citromcápák viselkedését, fiziológiáját, környezetéhez való viszonyukat és azt, hogyan lehet megőrizni őket.
Ez utóbbi fontos szempont, hiszen a citromcápa jelenleg a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján a mérsékelten fenyegetett (NT) kategóriában szerepel. A legnagyobb veszélyt leginkább a túlhalászat és természetes környezetének pusztulása jelenti. Mint a legtöbb cápafaj esetében, a citromcápára is uszonya, illetve egyéb testrészei miatt vadásznak, amiket étkezési és divatcélokra is szívesen használnak, az élőhelyük pusztulása pedig azzal fenyeget, hogy évről évre egyre kevesebb kis cápa születik.
Vajon megesznek a cápák, ha menstruálsz?És hány tampon kell egy asztronautának egy hétre?
Tovább olvasom
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
