Téged is idegesít, ha túl közel jön hozzád egy idegen? Nem véletlen!

Képzeld el, hogy egyedül utazol egy liftben: nyugodtan nézegeted magad a tükörben, igazgatod a ruhádat, vagy gondolkodsz a világ dolgain. Ám ekkor az egyik szinten valaki belép melléd a kabinba. Máris minden megváltozott: kényelmetlenül kezded érezni magad a másik közelségétől, és elképzelhető, hogy ő ugyanezt érzi. Szinte megkönnyebbülést jelent kiszállni. Pedig léteznek olyan helyzetek, amelyekben egy vadidegen testi közelségét nem érezzük akkora fenyegetésnek vagy határátlépésnek.

A te buborékod mekkora?

Már csak a járványhelyzet miatt is nagyon fontossá vált a szociális távolságtartás. Kultúránként és egyénenként változóan, de mindenkinek megvan a maga személyes tere, komfortzónája, amit mások csak engedéllyel léphetnek át. Egyeseknek ez a jól ismert két lépés távolság, másoknak nemtől, országtól, a kapcsolat jellegétől, mélységétől, a bizalmi viszonytól függően kisebb vagy nagyobb. Öntudatlan tánc ez, amelyben előre-hátra lépkedünk. Az állatok – eleve őket vizsgálva fedezték fel a szociális távolság meglétét – éppúgy ragaszkodnak ehhez, mint az emberek.  Azzal is tisztában vagyunk, hogy ezt nemcsak számonkérni van lehetőségünk, de betartani is. Ez az a távolság, amit folyamatosan méricskélünk, akár állásinterjúra megyünk, akár tömegközlekedéssel utazunk, akár randira érkezünk. Még a barátaink, családtagjaink között is vannak különbségek, hiszen sokan tőlük sem viselik el, ha megölelik őket, vagy szorosan melléjük ülnek a kanapén.

Céline Jacob és Nicolas Guéguen kísérletéből azonban kiderül, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben a közelség pozitív hatást vált ki még idegenek esetében is. A testközelség befolyásolja az első benyomást, az adott kapcsolat minőségét, sőt a nagylelkűséget is. Vegyük példaként azt, hogy odamegyünk egy idegenhez az utcán: minél közelebb állunk hozzá fizikailag, annál előzékenyebbnek mutatkozik. Akárki is közelít hozzánk az utcán, teljesen másképpen értékeljük a kérését, legyen szó szavazatról vagy jótékonykodásról, mint ha egy asztal mögül mondaná el ugyanazt. 

Minél közelebb áll a pincér, annál több borravalót adunk

A két tudós vizsgálata arra terjedt ki, hogy megfigyeljék, milyen viselkedés hatására adják az emberek a legtöbb borravalót. Eleinte olyan viselkedésmódokkal foglalkoztak, mint az asztal mellé történő leguggolás, a számla hátuljára rajzolt mosoly, a másik nonverbális jeleinek utánzása vagy a név szerinti bemutatkozás – ezek mind emelték a kapott összeget. Egy idő után a fizikai távolság hatásait kezdték vizsgálni. Öt pincérnő munkáját követték nyomon három francia étteremben – olyan helyeken, ahol a borravaló nem kötelező, mivel eleve beépítik az árba. A pincérnőket arra kérték, hogy háromféle, jól elkülönített távolságba álljanak a vendégtől már a rendelés felvételekor. Összesen 478 alkalommal végezték el a tesztet, 287 férfi és 191 női vendég kiszolgálása során. Az eredmények szerint minél közelebb állt a pincérnő a fizető vendéghez, az annál gyakrabban, illetve annál magasabb összegben adott borravalót.

Ugyanakkor a vizsgálat több kérdést is felvet. A pincérek mindannyian nőneműek voltak, a vendégek pedig mind egyedül ettek, ami kiküszöbölte az esetleges, féltékenységből fakadó feszültségeket. Semmi garancia arra, hogy ugyanezt az eredményt kapták volna férfi pincérek esetében, még úgy sem, hogy azt is kutatások támasztják alá, hogy az emberek szorosabb fizikai közelségben barátságosabbá válnak.

Hogyan tarthatod tiszteletben mások személyes terét?

Mindezzel együtt – hacsak nem álltunk pincérnek – az elsődleges célunk az, hogy mások komfortosan érezzék magukat a bőrükben mellettünk. Éppen ezért nem árt tisztában lenni néhány alapszabállyal. Edward Hall amerikai pszichológus a személyes teret négyféle zónára osztotta fel: intim, személyes, társadalmi és nyilvános távolságra. Az első kategóriában annyira közel vagyunk a másikhoz, hogy nem tudunk megfelelően fókuszálni sem a szemünkkel, ezért torzul a látott kép, például az illető orra sokkal nagyobbnak tűnik. A személyes távolság egy karnyújtásnyit jelent, ez egy barátságos beszélgetés során használatos. A munkahelyünkön vagy alkalmi ismerősökkel már a társadalmi távolságot alkalmazzuk, míg ha egy csoportnyi emberhez beszélünk, önkéntelenül is még messzebb állunk tőlük. Akármelyiket is sértik meg, szorongást élünk át, hiszen a távolságtartás alapvetően a menekülésünket biztosítja: az állatvilágban minél nagyobb az egyed, annál nagyobb a személyes buborékja, melynek átlépését önkéntelenül, méterre pontosan képes jelezni. Nem véletlenül enged olyan közel magához a háziasított kedvenc és tart ötvenméteres távolságot a krokodil. 

Éppen ezért nem ajánlott túl közel állni sem az állatvilág vad lakóihoz, sem az ismeretlen emberekhez. Például ne érintsünk meg valakit, akit nem ismerünk, ne nyúljunk oda megsimogatni a gyerekét vagy a terhespocakját. Ne olvassunk bele kéretlenül az újságjába, ne hajoljunk a telefonja fölé. Ha valaki érzékelhetően elhúzódik, valószínűleg azért teszi, mert nagyobb személyes térre van szüksége: adjuk ezt meg neki, és lépjünk egyet hátra. Hacsak nincs tömve egy terem, ne üljünk le közvetlenül egy idegen mellé, hanem hagyjunk egy széknyi helyet kettőnk között – ugyanezek a szabályok érvényesek az utakon és a kígyózó sorokban is. A mostani járványhelyzetben ezeket természetesen a saját biztonságunk érdekében is érdemes betartanunk.