Ez az az időszak, amikor a díszítési és az étkezési célra termesztett mákfélék virágoznak: a színpompás, lágy szélben lebegő szirmok hozzátartoznak a június szépségeihez. No de mégis miért tartják annyira veszélyesnek a mákot, hogy korlátozzák a kiskerti termesztését?
A kerti mák fontos élelmiszernövényünk, Magyarország híres a mákos ételeiről, legyen szó süteményekről, tésztáról, gubáról. A kis fekete magok ráadásul igen gazdagok kalciumban, foszforban, cinkben, E-, C- és B-vitaminban, tehát egészségesek is. Még a mák közeli rokona, a pipacs is használható fájdalom- és gyulladáscsökkentőként, sőt a torokfertőtlenítő cukorkák egy része ma is a piros virág hatóanyagát tartalmazza. Emellett azonban a mákfélék olyan alkaloidáknak adnak otthont, amelyek lehetővé teszik, hogy ópiumot és heroint gyártsanak belőlük. Ez az, amiért szabályozni kell a növény termesztését minden szinten. Hazánkban például csak 500 négyzetméter alatti területen termeszthetünk mákot, akkor is csak étkezési fajtát, amelynek alacsony az alkaloidtartalma.
Mire jók a színes szirmok?
Joggal merül fel bennünk átlagemberként, hogy ugyan miért ne nevelgethetnénk mákot a saját kiskertünkben, amikor fogalmunk sincs, mégis mit kell csinálni ahhoz, hogy kinyerjük belőle az erős drogot. A válasz természetesen az, hogy mások sajnos nagyon is jól tudják, milyen eljárásra van szükség ehhez, és ők előszeretettel fosztanak meg bárkit a mákgubóitól. Dédszüleink, felmenőink még korlátlanul termeszthettek mákot, a kiszárított szemeket felhasználták az ételekhez, és a mákhoz kötött drogfüggés is virágzott. Mákvirág szavunk nem véletlenül jelent zsiványt: a mákvirágot teaként megfőzve enyhén bódító hatású italt nyertek azok, akik ennek szükségét érezték, vagy a gubó nedvét hasznosították. A virágszirmokból főzött tea egyébként nemcsak drog, de gyógyszer is: álmatlanságra, nyugtalanságra, de hörghurutra is jól bevált szer volt annak idején.
Az erős hatóanyag a gubóban rejlik
Ami csak kis mennyiségben van jelen a virágban, annál koncentráltabban jelenik meg a nyers mákgubóban, illetve annak tejnedvében, és ez az anyag nem más, mint az ópium. A gubóból kifolyó fehér anyag – népies nevén mákony – levegőn bebarnul és megszilárdul, sokaknak pedig ez is elég volt ahhoz, hogy pipában vagy főzetben elfogyasszák. A növény nedvében persze nem csupán ópium rejlik, hanem összesen 24-féle alkaloida, köztük görcsoldó (papaverin), fájdalomcsillapító (morfin), köhögéscsillapító (kodein) hatású vegyületekkel. A legismertebb azonban az altató és nyugtató hatás volt: a tejben megfőzött gubóval például síró csecsemőket nyugtatgattak. Az anyák persze ekkor még nem tudták, hogy milyen függőséget okoz az ópium, hiszen maguk az orvosok sem voltak vele tisztában, akik évezredek óta rendszeresen használták gyógyszerként. Az 1800-as években oly gyakran felírt laudánum például alkoholban oldott ópium volt, fűszerekkel ízesítve. Teljesen elfogadott szer volt, ahogy az ópium egyéb formái is, Viktória királynőtől és az elit művészvilágtól kezdve az egyszerű munkásokig rengetegen éltek vele.
A nagy magyar morfingyártó: Kabay János
Az ópiumnál azonban nem áll meg a mák visszatetszően csodás repertoárja. A nyers ópiumból 1805-ben Friedrich Sertürner vonta ki és nevezte el az erős fájdalomcsillapító hatású morfint, ismertebb nevén morfiumot. Kabay János magyar gyógyszerész viszont azzal szerzett világhírnevet, hogy az éretlen mákgubókból, később annak szárított formájából közvetlenül volt képes az anyagot előállítani. Ez a forradalmi eljárás 1925-től magyar szabadalomként működött, Kabay pedig egy egész morfiumgyárat üzemeltetett Tiszavasváriban. Az anyagot fájdalomcsillapítóként, gyógyszeralapanyagként használták fel, felírták idegességre, kólikára, de asztmára is, és fontos szerepet játszott például a háborús sérültek ellátásánál. Csak volt egy kis probléma…
A heroin még erősebb függést okozott
Ironikus, de azért kerestek további utakat a mákkal kapcsolatban, mert felfedezték, hogy a morfium milyen erős függőséget okoz. A kutatók abban reménykedtek, találnak egy kevésbé addiktív, ám a jótékony hatásokat magában hordozó anyagot. Az már csak később derült ki, hogy a morfium diacetilszármazéka, a diacetilmorfin – közismertebb nevén heroin – több mint kétszer olyan erős függőséget okoz, mint a morfium. Addig viszont az 1900-as évek elején gyakran használták köhögéscsillapító gyógyszerekben, tuberkulózis gyógyításában, illetve a morfium „ártatlan” testvéreként. Amint aztán kiderült, hogy az egyik legerősebb drogot sikerült előállítani, igyekeztek korlátok közé szorítani a fogyasztását, és 1920-ban már törvényeket hoztak a heroinhasználat ellen. Ahogy tovább próbálták megtalálni azt a szert, ami fájdalomcsillapító és egyéb jótékony hatások mellett a lehető legkevésbé teszi függővé a pácienst, 1937-ben előállították a metadont. Ma ezt az (egyébként szintén függőséget okozó) ópiátszármazékot használják a heroinról leszokó drogfüggők terápiájában.
Miért van szükség a szabályozásra?
Hazánkban a heroin és a morfium használatát ugyanúgy betiltották, s a nyolcvanas évek végén már a máktermesztést is szabályozni kezdték. Egészen addig viszont azok, akik egy kicsit is értettek a kémiához, a mákföldekről szerzett gubókat használták fel drogéhségük csillapítására. Nem véletlen, hogy manapság nem lehet csak úgy mákgubót vásárolni még a virágárusnál sem: olyan anyagokkal kezelik a növényt, ami megakadályozza, hogy drogalapanyagként használják. A mák virágjából, gubójából kotyvasztott tea, vagy a mák nedvéből házi módszerekkel előállított drog elmondhatatlanul veszélyes, és gyakran vezet halálesetekhez.
Tényleg pozitív drogtesztet produkálhatunk a mákos ételektől?
A mák étkezési célú felhasználása biztonságos, semmiféle drogélményhez nem jutunk egy mákos süteménytől. Ugyanakkor a megtisztított mákszemek is tartalmaznak ópiátmaradványokat, ezért fogyasztásuk hamis pozitív drogteszthez vezethet, és egy sor félreértés forrása lehet. A vizsgálatok szerint a mákos étel fogyasztása után két nappal is kimutatható a vizeletből az ópiát. Mi hát a megoldás? Szerencsére létezik egy másik vizsgálat, ami tisztázhat minden ártatlan mákevőt: a hajszálba nem kerül be ópiát, csak akkor, ha valaki valóban drogfüggőként használja az ópiumot, vagy annak bármilyen származékát. Persze az étkezési máknak ez a tulajdonsága sokakban visszatetszést kelt, és az állandó tesztelés helyett egyszerűbbnek tűnik betiltani minden mákos ételt – bevett gyakorlat ez például az amerikai szövetségi börtönökben. S hogy mennyi mák fogyasztása eredményez tévesen pozitív drogtesztet? Sajnos grammra lebontva nem lehet megmondani, ugyanis ez az adott mák szennyezettségétől és a laboratórium által használt küszöbértéktől is függ. Nyilván minél több mákot eszünk, annál nagyobb lehet a koncentráció, ezért azok, akik munkájuk miatt rendszeres drogteszteken vesznek részt, jobb, ha mákszünetet tartanak. Idetartozik a mákolaj és a kereskedelmi forgalomban kapható máktea is.
