Mindenki érzései fontosabbak, mint a sajátjaid: Lehet, hogy túl empatikus vagy?

Az empatikus emberek szimpatikusak és általában kedvesek. Képesek felismerni a másik ember érzéseit, törekednek arra, hogy megismerjék beszélgetőtársuk gondolatait, szemszögét. Nem mondanak ítéletet, nem befolyásolják őket saját előfeltételezéseik, képesek elhelyezni a hallottakat a másik ember saját rendszerében, de az adott közösségben is. Ezek a képességek nagyon jól jönnek egy családban, de a munkahelyen is, ám az együttérzés éppúgy lehet átok, mint áldás, ha nem tudjuk korlátok közé szorítani. 

Az „érzelmi megfertőződés” veszélye

Az empatikus emberek nagyon könnyen kapcsolódnak másokhoz, hamar beleélik magukat a másik helyzetébe. Mélyebb szinten tudnak kommunikálni, ezért kiváló beszélgetőpartnerek, s erős kapcsolatokat alakíthatnak ki közeli ismerőseikkel. Igen ám, de a másik ember fájdalmának átérzése magára az empatikus emberre is negatívan hathat, egyfajta teher, amit önként vállal magára. A másikra hangolódáshoz nagyfokú figyelemre van szükség, ami könnyen fárasztóvá válhat. Ha empatikus emberként nem tanuljuk meg, hogy saját magunkkal, a saját érzéseinkkel is foglalkoznunk kell, sőt ezeket kéne az első helyre tennünk, akkor könnyen kimerülünk, elveszettnek érezzük magunkat, vagy épp nem tudunk szabadulni a másik fél érzelmeinek kusza tengeréből, szinte elnyelnek minket. Ez már nem empátia, hanem egyfajta érzelmi fertőződés. Ennek elkerülése érdekében élesen és tudatosan el kell különítenünk a saját érzéseinket a másikéitól. Ahhoz, hogy nagyfokú empátiánk ne üssön vissza ránk, emellett meg kell tanulnunk magas fokon kezelni az érzelmeinket: a sajátjainkat és másokét is. Legyen akármilyen bajban is a barátunk, kollégánk, szerelmünk, beszélgetőpartnerünk, nem vehetjük át tőle a terheit, nem birtokolhatjuk az érzelmeit, csupán csak látogatók vagyunk a világában, s egyszer ki is kell lépnünk belőle.

Hogyan fogjuk vissza magunkat?

Először is érdemes tudatosítani magunkban, hogy időnként túlzottan empatikusak vagyunk. A második lépcső annak felismerése, hogy kontroll és belső ellenőrzés nélkül, szinte automatikusan képesek vagyunk átvenni mások érzelmeit. Idő és gyakorlás kell hozzá, hogy még az elején meg tudjuk fogni a folyamatot, és meg tudjuk állítani. Érdemes folyamatosan tanulni az érzelmek szabályozását, hiszen kulcsfontosságú, hogy anélkül figyeljük meg a másik ember érzelmi életét, cselekedeteit, hogy azok elárasztanának minket. Néha elég csak megfigyelni a másikat, rá koncentrálni anélkül, hogy túlzott reakciókat adnánk, és belemerülnénk a világába. Egy másik kiváló technika, ha elkezdünk mélyrehatóbban foglalkozni a saját érzéseinkkel. Ettől nem leszünk önzők vagy kevésbé értékesek: a felelősségünk elsősorban a saját lelkünk ápolása és karbantartása, a saját érzéseink felismerése, kezelése, az öngondoskodás. Sok empatikus ember annyira el van foglalva másokkal, hogy saját magára nem is jut ideje, energiája, sőt akár menekülhet is saját fájó gondjaitól mások életébe. Pedig időt kell adni magunknak ahhoz, hogy mi saját magunkkal jóban legyünk, legalább akkora intenzitással figyeljünk befelé, ahogy másokra szoktunk. Nem leszünk kevésbé szerethetők attól, ha határokat húzunk, és időnként időt kérünk a másiktól az érzései feldolgozásához és megértéséhez. Idő és tér: tulajdonképpen erre a két dologra van szükségünk ahhoz, hogy önmagunkra is tudjunk figyelni, a saját érzéseinket is tudjuk kezelni a másikéi mellett.

A szerelemben is lehet hátrány

A túlzottan empatikus emberek szerelmi élete sem egyértelműen a földi paradicsom. Ha nem figyelnek oda arra, hogy saját igényeiket bátran megéljék és kommunikálják, akkor olyan kapcsolatokba sodródhatnak, amelyek nem nyújtanak számukra igazi boldogságot. Hajlamosak nagyon a másikra figyelni, minden apró rezdülésére reagálni, és egészen figyelmen kívül hagyni azt, hogy az illető nem is felel meg számukra. Így nem derül ki időben az sem, hogy valóban passzolnak-e egymáshoz, vagy a másik nem kapcsolódik olyan erősen, csak élvezi a rá irányuló figyelmet és megértést. Gyakori, hogy az empatikus nők „megmenteni” próbálnak valakit, azaz olyan hazugságokat, problémákat, legrosszabb esetben bántalmazásokat is elnéznek, amiket józan ésszel nem tennének. Értik és átérzik a másik ember motivációit, sérüléseit, így hajlamosabbak megbocsátani akkor is, amikor egyáltalán nem kéne. Marci Moberg coach szerint ezeket a csapdákat úgy kerülhetjük el, ha tudatosítjuk magunkban, milyenek is vagyunk, és már az ismerkedés korai szakaszában elkezdünk saját igényeinkre, érzéseinkre legalább annyira fókuszálni, mint a partneréire. Hagyjunk időt arra, hogy megismerjük a másikat, és ne homályosítsa el értékítéletünket az együttérzés. Használjuk az eszünket is a beleérző képességünk mellett, és akkor tökéletes kombinációt kapunk.